Zámbó Krisztián vidéki gazdának állt

„Amikor már sejthető volt, hogy itthon is komoly járvány lesz, Zsuzsival összepakoltunk, és leutaztunk a Balatonra az apósomhoz. Nagyon szeretem őt, kilenc év alatt egyszer sem vitatkoztunk össze, nagyon szerencsés vagyok Zsuzsi családjával, végtelenül kedves és jó emberek. Természetes, hogy alkalmazkodom a helyzethez, és ott segítek neki, ahol csak tudok. Bevallom, eleinte nem állt jól a kezemben a metszőolló, és a rotációs kapával is meggyűlt a bajom, de az utóbbi hetekben egészen belejöttem, és már élvezem ezt a fajta munkát!"

„Nem állítom, hogy lubickolok a pénzben, de az tény, hogy negyvenéves koromra benőtt a fejem lágya. Régebben, fiatal srácként szerettem szórni a pénzt, az utóbbi években azonban alaposan megnézem, mire költök, ennek köszönhetően pedig vannak tartalékaim. Ez most, a járványhelyzetben jól jön, így nem szorulok senkire, a saját keresetemből élek."