"Remekül vagyok, ha nem lenne a vírus, élvezném a nyugalmat, kirándulást, a tévénézést, hogy nem kell időre menni. Nem pánikoltam, hiszem, hogy ami meg van írva, az fog történni. Ha kirándulni megyek, vigyázok magamra. Kis kifőzdékből hazahozom az ebédet, néha még kívánhatok is. Miért főznék? Kinek főznék? Férfi ide a lábát be nem tette. Nekem ez így jó."
- kezdte a Borsnak a színésznő, aki imád Pécsett élni.
Mint mondja, a mai napig meglepődik, mennyien szeretik őt.
"Tizenkét éve nem vagyok képernyőn, hetvennyolc éves vagyok. Az emberek szeretete kiszámíthatatlan. Ez olyan Istentől való kegy, amiért nem tudok elég hálás lenni. Világ életemben koldultam a szeretetért, de most már kapom. Ugyanakkor nagyon egyedül vagyok."
Zsóka kétszer volt férjnél, de egyik házasságából sem született gyermeke. A színésznő édesanyjával élt, aki elmúlt száz éves, amikor elment.
"Nem találtam olyan férjet, akinek szültem volna. Kinek szüljek, az anyámnak? A színháznak?
Miután másodszor elváltam, harmincéves korom óta, többé nem lettem szerelmes. Legalábbis annyira, hogy gyereket vállaltam volna. Harminc éve tudom, hogy egyedül fogok meghalni,
emiatt nem vagyok ideges. Felkészültem arra, hogy mi lesz, ha leesem a lábamról, és nem számíthatok senkire. Ahogy ez egész életemben. Ezért abból a tartalékból élek, amit félretettem, mikor még jól kerestem"
-mondta Zsóka, aki bár élvezi a gondtalan nyugdíjas napokat, alig várja, hogy ősszel visszatérjen a színpadra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.