A felnőttkor előrelátható válságai

Varga Julianna

2020.06.20.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Életünk átmeneti időszakai meglehetősen kellemetlenek lehetnek, de nem kell félnünk tőlük, mivel végső soron fejlődést jelentenek. Ha elfogadjuk a változást, legalább tudjuk, hogy fejlődünk.

Gail Sheehy díjnyertes újságírónak mindene megvolt, 35 éves koráig bejárta a világot, mégis úgy érezte, csak „résztvevő" a saját életében. Férjhez ment, gyereke született, aztán elvált s az egykor optimista és törekvő nő elkezdte sötéten látni az életet. Az a gondolat foglalkoztatta, hogy reagálnak mások, ha ilyesmi történik velük. Egyesek még keményebben dolgoznak, míg mások hatalmas partikat adnak, és fiatalabb partnereket visznek az ágyukba.

„Sokan hasonlítunk egy különösen kemény páncélú rákhoz. A fejlődése során több kemény, védelmező páncélt növeszt és vet le. Az új páncél belülről növekszik, de előbb a régit le kell dobnia magáról. A rák védtelen egészen addig, amíg az új páncél ki nem nő a régi helyett."

A Passages: Predictable Crises of Adult Life (Átmenetek: a felnőttkor előrelátható válságai) Az 1970-es évek kiemelkedő alkotása volt. Bár a felnőttek életkríziseinek témája nem számított újdonságnak, sem népszerű témának, mégis egyhamar New York Times besteller lett. Sheehy felismerte, hogy a szörnyű lelki állapot, egyszerűen a benne zajló nagyobb változások – valamiféle, életközépi válság előidézője volt. Életünk átmeneti időszakai rendkívül kellemetlenek lehetenek, de nem kell félnünk tőlük, mivel végső soron fejlődést jelentenek. Ha elfogadjuk a változást, legálabb tudjuk, hogy fejlődünk.

Gail Sheehy felismerte, hogy a szörnyű lelki állapot, egyszerűen a benne zajló nagyobb változások – valamiféle, életközépi válság előidézője volt Forrás: 2014 Getty Images/Lisa Lake

A huszonéves kor

A húszas éveinkben meg kell találnunk helyünket és célunkat az életben, felfedezzük, hogyan éljük az életünket, tele vagyunk energiával, reménnyel és álmokkal. Többnyire két út áll előttünk. Vagy azt tesszük amit a családunk, barátaink és a társadalom elvár tőlünk, vagy a kalandot és önmagunkat keressük. Van, aki biztonságra és elkötelezettségre törekszik, míg más teljesen elutasítja a kötelezettségeket.

A harmadik X

Az ember harmincas évei a „határidő évtizede". Hirtelen rádöbbenünk, hogy életünk egyszer véget ér. A húszas évek – amikor minden lehetséges – elröppentek. A nők gyakran mindent a házasságnak és a családnak rendeltek alá, de öntudatosságunk növekedni kezdhet és felismerik, hogy életünk nem csak arról szól, hogy mások kedvében járjanak és megfeleljenek a kulturális normáknak. Sheehy kutatása alapján a 37 és 42 közötti életkor a legtöbb ember számára szorongással leginkább jellemzett időszak. A kutatásban résztvevők között a 37-38 éves kor mutatkozott krízisévnek.

Az ember harmincas évei a „határidő évtizede", hirtelen rádöbbenünk, hogy életünk egyszer véget ér Forrás: Shutterstock

A negyedik X

Amikor középkorúvá válunk, bizonyos stagnálást és egyensúlytalanságot érezhetünk. Ha intenzíven hajszoltuk a karriert, feltehetjük magunknak a kérdést: Megérte? Miért nincsenek gyerekeim? Sokaknak az az érzés támadhat: Ez minden? A jó hír, hogy a kutatás alapján a negyvenes évek közepére visszatérhet az egyensúly. Mestereivé válhatunk saját sorsunk alakításának és magabiztossá válhatunk.

Forrás: Gail Sheehy - Passages: Predictable Crises of Adult Life