Fertőtlenítés, egyedülálló nők és a II. világháború: a rágógumi szövevényes múltja

A nyúlékony, könnyen rágható, ízesített élvezeti cikk az édességek csoportjába tartozik. A rágó ma ismert változatai közül két csoportot különböztetünk meg, alapanyag tekintetében:

• természetes - a latexanyagnak minősülő chicle, mely az amerikai őserdőkben honos fák kérgéből nyert tejszerű nedv
• mesterséges – a poliizobutilén nevű szintetikus gumi

Bár a „lenyelés nélküli rágcsálás" feltehetően jóval korábbról származik, 5-6000 évvel ezelőtt, a neolitikus Európában már bizonyítottan rágóztak az emberek. A ma ismert legrégebbi rágógumi lelet Finnországból, a Yli-Ii településen fekvő Kierikki területéről származik. Ekkor nyírfakéregből készült kátrányt rágtak, de nem élvezetből. A kátrány ugyanis antiszeptikus tulajdonságokkal rendelkezik, épp ezért a szájápolás, a szájhigiénia egyik fontos eszközeként tartották számon a belőle készült rágógumit, ami természetesen még nagyban eltért a ma ismert változattól.

A maják rágója a sapodilla fából készült chicle volt, amit elsősorban a szomjúság- és az éhségérzet csökkentése érdekében rágtak. Maga a rágás beindítja a nyáltermelődést, amit lenyelve valóban csökkenhet a szomjúságérzet – persze a szervezet nedvességtartalma nem lesz több, tehát a kiszáradás veszélye nem múlik el. A rágózás ugyanakkor hat az agyra is, a rágás és a nyelés a táplálkozás illúzióját kelti, így egy időre valóban csökken az éhségérzet, de hosszú távon, a felhalmozódott gyomorsav károsíthatja a gyomor nyálkahártyáját.

A chicle alapú rágógumit az aztékok is ismerték, de náluk csak a gyerekek és az egyedülálló nők élhettek vele, valamint a visszavonultan élő idős férfiak. Ők azonban elsősorban a szájukat illatosították vele.

A ma ismert rágógumi közvetlen elődjét az észak-amerikai őslakos indiánoknak köszönhetjük. Az ő lucfenyő gyantából készült rágójuk képezte ugyanis John B. Curtis, 1848-ban kifejlesztett rágógumijának alapját. Ez volt a világ első kereskedelmi forgalomba hozott rágója.

Nem sokkal később, az 1860-as években a szintén amerikai Thomas Adams kezdett el a chicle felhasználásával kísérletezni, és bár ő nem járt sikerrel, munkássága hozzájárult a modern rágó megszületéséhez.

A rágógumi tehát egyértelműen az Egyesült Államok „érdeme", ennek fényében nem meglepő, hogy egy amerikai - aki korábban szappankereskedőként dolgozott -, lett a világ egyik legnagyobb rágógumi márkájának alapítója.

A rágógumi értelemszerűen elsőként a tengerentúlon hódított, egy 1920-as kutatásból kiderült, hogy egy amerikai évente átlagosan 105 darab rágót fogyaszt. A világszintű elterjedésében a második világháború játszott hatalmas szerepet. Az amerikai katonák ugyanis gyakran cserélték el az alap-élelmiszerkészletükbe tartozó rágókat helyi ételekre. Így ismerte meg széles körben a világ Európától a Távol-Keletig a rágózás csodáját.

Plusz érdekesség

Még ma is gyakran mondogatják, hogy nem szabad lenyelni a rágót, mert összeragasztja a beleket. Nos, ez egy hatalmas nagy tévedés. Mivel a rágó alapanyagát a szervezet képtelen megemészteni, szimplán csak áthalad a szervezeten, a kifelé vezető útja során pedig nem fog odaragadni semmihez sem.