Az ajándék elhasználódik, az élmény örökké ott él benne - Így teljen a gyereknap

A gyereknek hipp-hopp itt lesz. Ahány család, annyi szokás, de a legtöbben mégis tárgyi meglepetésben gondolkodnak. Elkölthetsz több ezer forintot is egy játékra, ruhára, bármi másra, de ezek egy idő után elkopnak, a gyerek kinövi, elsüllyednek a szerkényben, netán az ágy alá kerülnek. Lehetséges, hogy akkor nagyon örül neki, de hosszú távon csak igen kevés tárgy az, ami valóban megőrződik, és sok-sok évvel később is vigyázva látjuk viszont a gyerekszobában.

Nem vagyok játék ellenes, az elsődleges szeretetnyelvem épp az ajándékozás, ami miatt én nagyon nehéz helyzetben voltam. Minden ünnepen elhalmoztam a gyerekeimet ajándékokkal – nem költöttem hatalmas összegeket, inkább egész évben apránként vásárolgattam. Majd másfél éve elkezdtem másként gondolni az ajándékra. Próbáltam visszaemlékezni gyerekkorom legkedvesebb ajándékaira, és összesen kettő jutott az eszembe. Ám az élmények még mindig itt élnek bennem. Azóta többször fordult elő, hogy csak egy képletes ajándékkal leptem meg a gyerekeimet – 9 és 7 évesek -, mellé pedig élményt adtam. Persze, nekem ezt még gyakorolnom kell, hiszen eddig tárgyi meglepetésekkel mutattam ki az irántuk érzett feltétel nélküli szeretetemet, de úgy érzem, jó úton haladok.

Próbáld ki te is idén! Minden csak a tálaláson múlik. Harangozd be a közös kirándulást piknikkel egybekötve úgy, mint a világ legszuperebb programját. Mert az is lehet, ha együtt fedezitek fel a természetet, és csak egymásra figyeltek. Élmény lehet az állatkert, egy tájegység, híres épület meglátogatása, színház, kiállítás is.

A minőségi együtt töltött idő ráadásul duplán kamatozik, hiszen jobban megismeritek egymást – ez kiskamaszoknál különösen hasznos -, közelebb kerültök a másikhoz, és végre kikerülve a heti mókuskerékből és az otthon állandóságából, megélhettek együtt valami mást, valami újat.

Nem kell persze egyből egy kortárs táncszínházba mennetek, kezdhetitek egy olyan programmal, ami az aktuális érdeklődési köréhez kapcsolódik. Testvérek esetén ez nem lesz egyszerű, de egyszer az egyiknek, máskor a másiknak kedvezve szépen megtanulhatják a másik igényeinek tiszteletben tartását, és elfogadását.

Nem érdemes azonban kényszeríteni a gyermeket valami olyasmire, amihez abszolút nincs kedve, netán fél tőle, vagy épp kínosnak érzi. A nagyobbakkal gondolkodhattok közösen is, a kisebbekkel pedig érdemes próbálkozni, és az elhatalmasodó negatív érzések megjelenésekor befejezni az adott programot, ami lehet akár egy közös biciklitúra is.

Most, hogy ismét több lehetőség adott a kimozdulásra, használjátok ki, és éljetek meg együtt közös élményeket, melyekre hosszú évekkel később is melengető érzéssel gondoltok majd vissza.