Müller Péter: "Azok a legboldogabb pillanataink, amikor béke van bennünk, és nyugalom"

Béke és nyugalom, erre vágyunk, de valljuk be őszintén: nem keressük! Az Élet pörgés, élmény, szenzáció, rohanás, vágyódás, reménykedés. Mást akarunk, mint ami van. A fiatalok buliba mennek, kalandba, élménybe, zajos dübörgésbe. Azt, hogy „Nyugodj békében!" csak a halottnak mondjuk, ő már tudja, hogyan kell. Mi nem.

És mégis: azok a legboldogabb pillanataink, amikor béke van bennünk, és nyugalom. Ezek csak percek, néha egy-két óra, de mindennél édesebb. Tovább nem bírjuk ki. Nem azért, mert mennünk kell, hanem azért is, mert ebből menni is akarunk. Akkor is, ha semmi dolgunk nincs. Viszketni kezd az orrunk, és jönnek a kavargó érzéseink, gondolataink. Élni akarunk, s nem a kedvesünk karjában meghalni. Boldognak lenni csak néhány időtlen percben tudunk, a „Most jó!" békéjében, s ebből a néhány csodás „Most"-ból tudjuk, egyáltalán, hogy létezik boldogság. Aztán nincs, csak űzzük, keressük, kergetjük, tovább.