Azt gondolhatnánk, hogy az emberek évszázadok óta készítenek adventi koszorút, és a csokikat rejtő kalendárium segítségével számolták vissza már a 18. században élő gyerekek is a karácsonyig hátralévő napokat. Ez azonban nincs így. Akárcsak a karácsonyfaállítás, az adventi időszak fő mozzanatai is csak mintegy száz évvel ezelőtt kerültek be a köztudatba.
Az adventi koszorú feltalálója Johann Hinrich Wichern, egy német lelkész volt, aki 1839-ben készítette el a legelső változatot. Wichern szegény családban nőtt fel, sokszor kellett nélkülöznie, a francia megszállás alatt tartott Hamburg városából pedig ezrek menekültek el a nyomor és éhínség miatt. A menekülők egyike volt a kis Johann is, akire a gyermekkori traumák olyan nagy hatással voltak, hogy elhatározta, ahogy tud, segíteni fogja a gyámoltalanokat.
Felnőttként visszatért szülővárosába, ahol teológiai vizsgát tett és egy vasárnapi iskola oktatója lett. Itt szembesült ismét a nyomorral, a gyermekek kiszolgáltatott és kilátástalan helyzetével. Az egyesülete a nehéz sorsú és nehezen nevelhető gyerekek számára létrehozta az úgynevezett Vadócházat, egy korabeli árvaházat, melynek vezetőjévé Wichernt választották. Jól ismerte a gyerekeket, saját tapasztalatból tudta, arra van szükségük, hogy elfeledkezhessenek mindarról a rosszról, ami őket körülveszi.
Ez motiválta abban, hogy megalkossa az első adventi koszorút. Wichern lelkésztől folyton folyvást azt kérdezték a kisgyerekek, hogy mikor jön már a Jézuska? A férfi fejéből ekkor pattant ki az az ötlet, hogy gyertyákat erősítsen egy régi, elfektetett szekérkerékre.
Az adventi imádságok alkalmával a Vadócház lakói minden nap meggyújthattak egy újabbat a piros és fehér színű gyertyákból, így tudták türelemmel várni december 24-ét.
A ma ismert, 24 csokit rejtő adventi naptár ötlete is német eredetű. Egy édesanya, akárcsak Wichern lelkész, megunta azt, hogy gyermeke türelmetlenül várja a karácsonyt. Fogott egy kemény papírlapot, felosztotta huszonnégy rubrikára és mindegyikbe beleszúrt egy-egy darab habcsókot, amit a fia, Gerhard egyesével leeszegetett. A fiú felnőttként pedig remek lehetőséget látott édesanyja praktikájában.
A könyvkereskedőnek tanult Gerhard Lang összefogott a népszerű német illusztrátorral, Richard Ernst Keplerrel és elkészítették az első, nyomtatott adventi kalendáriumot a Reichold művésznyomdában. A naptár két lapból állt és úgy kell elképzelni, mint a mai matricás albumokat. Az egyik lapon volt 24 igényesen megfestett kis szentkép, amit kivágva a másik lapra kellett felragasztani a megfelelő helyre.
A naptárnak hatalmas sikere lett, ezért Lang és Reichold partnerséget kötöttek, erejüket pedig ezek nyomtatására összpontosították. A legnépszerűbb példány a Müncheni karácsonyi kalendárium – A Krisztus-gyermek földjén nevet kapta. A nyomda hamar teljesen profilt váltott és szinte csak karácsonyi témájú dolgokat gyártottak. A naptárak mellett készültek ünnepi képeslapok, levélpapírok, poszterek, katalógusok és könyvek is.
Lang az 1920-as években rukkolt elő azzal az ötlettel, hogy szentképek helyett ajándékokat rejtsenek a kalendáriumba.
Édesanyja rafináltsága és gyermekéveinek emléke itt ért benne a csúcsra és megszületett a csokoládéval töltött adventi ház. A gyerekek minden nap egy-egy csokival kerültek közelebb a Jézuskához. A házikót további frappáns ötletek követték: karácsonyi órát és rögzíthető angyalokkal ellátott, gyertyával megvilágított adventi fákat is készítettek.
A csokival töltött adventi naptárak népszerűsége hihetetlen ütemben nőtt, egyre többen kezdték el utánozni Langékat, aki egy idő után már nem bírta tartani a tempót. A második világháború kitörésekor beütő papírhiány és az egyre több konkurens miatti árcsökkentési kényszer már túl sok problémát okozott. 1940-ben kénytelen volt bezárni a nyomdát.
Az adventi naptárak Langnak és anyukájának köszönhetően több mint 120 éve édesítik meg és teszik örömtelivé a gyermekek karácsonyát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.