Müller Péter: "Egy arcon látom, hogy szeretik-e vagy nem"

Mind úgy jöttünk a világra, hogy fölsírtunk. Ez volt az életjelünk. És mégis egy anyának legnagyobb öröme, amikor először rámosolyogtunk. Miért? Mert megéreztük, hogy szeret valaki! Minden örömünknek és boldogságunknak ez a titka.

Egy arcon látom, hogy szeretik-e vagy nem. Honnan? Most is onnan, hogy derűs, sokat nevet, és szívből. Sokféle nevetés van: keserű, gúnyos, ironikus, cinikus. De ami a szívből ered, az olyan, mint a baba mosolya: szeretet van benne. Jó neki. Ez a bölcsek derűje, akik megtalálták életük végső értelmét. Úgy érzik magukat, mint hal a vízben.