Kiderült, hogy miért választották a világhír helyett az otthonukat az Omega együttes tagjai

2021.12.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Számtalan legenda kering az Omega körül. Az egyik legnagyobb kérdés velük kapcsolatban:: miért nem maradtak külföldön a profi zenészek, hogy világhírnévre törjenek?

A fiatalok már rajongtak az Omegáért, a lányok, az asszonyok sikítoztak a fellépéseiken, pedig még csak az út elején voltak. 1968-ban volt az áttörés az Omega számára, ekkor elutazhattak Angliába turnézni, ráadásul a Spencer Davis Group menedzsere hívta meg őket.

Külföldön mintha egy teljesen más világba csöppent volna a zenekar, a leghíresebb angol klubokban játszhattak, és elkészíthették első lemezüket - itthon még nem volt ilyen. Azonban Kóbor János akkor még nem tarthatott a csapattal, Mihály Tamás basszusgitáros énekelt helyette. Sikerüket bizonyítja, hogy még abban az évben visszatértek, ekkor már Mecky is velük volt.

"Talán ezen a turnén történt, de az is lehet, hogy később, de az biztos, hogy Angliában éltük át azt a különleges pillanatot" - emlékezett vissza Molnár György.

"Természetesen a disszidálásról van szó, arról, hogy kint maradjunk-e, avagy sem. Szinte látom magunkat, ahogy felfedezzük Londont, ahogy autóval bejárjuk a metropoliszt, s ahogy olcsó szendvicset majszolunk valamelyik parkban. Közben arról beszélgetünk, hogyan tovább. Mi mindig is demokratikus zenekar voltunk. Közösen döntöttünk mindenről, így az esetleges lelépésről is. Azt mondtuk, szeretünk Magyarországon élni, és ezért hazamegyünk. Érdekes, hogy az a Laux Józsi volt leginkább a hazatérésünk mellett, aki aztán nem sokkal később valóban hazát cserélt, és Amerikában maradt."

Pedig az Omega nem a bizonytalanban maradt volna Nyugaton. Nem kellett volna attól félni, hogy éttermi mosogatás vagy londínerkedés biztosíthatja a megélhetésüket - írja a Blikk.

"Londonban olyan ügynökséggel kerültünk kapcsolatba, amelyik világhírű bandákat menedzselt és képviselt. Például a The Kinks és a The Who együttest. Egy bizonyos John Martin volt a vezető, aki azt mondta nekünk: tárt karokkal várnak, lemezszerződéseket tesznek elénk, és garantálják a fejlődésünket, a hátterünket. Mégsem maradtunk. Németországban pedig fel sem merült ez a téma, mert oda szinte szabad bejárásunk volt. Egy bizonyos Rózsáné kezelte az útlevelünket. Amikor hazatértünk, leadtuk neki, aztán amikor újra jött a meghívó, már megvolt az újabb engedély, vagy ahogy akkoriban nevezték, az „ablak" - tette hozzá György.

Kiderült, Kóbor János külföldre csempészett dalokat: Szigeti Ferenc 1981-ben írta meg a Requiem című dalt, egy a koncertjükön elhunyt 16 éves fiú emlékére.

"Az orvos közölte velem, hogy szegény srácnak megállt a szíve" - emlékezett a tragédiára a zenekar vezetője.

"A sajtó úgy tálalta a hírt, hogy a Karthago koncertjén halálra tapostak egy fiatalt. Másnap megírtam a Requiemet, ami az együttes tagjainál nem aratott osztatlan sikert, azt mondták, túl nyálas, nem elég rockos".

A Karthago azonban mégis előadta a dalt a Budai Ifjúsági Park nyitóbuliján. Néhány nappal később már a Szabad Európa Rádió játszotta, Szigetiéknek pedig hosszú évekig fogalmuk sem volt arról, mi történt.

"Én vittem ki. Akkoriban többet voltunk Nyugaton, mint idehaza, és szinte mindig Münchenen keresztül utaztunk, ahonnan a Szabad Európa sugározta az adásait" - vallotta be Kóbor még 2017-ben.

Ezt kérte a végrendeletében Kóbor János