Így beszélj a gyerekeddel a háborúról! - Ezt javasolja a pszichológus

A szakember szerint nem tudjuk és nem is kell a gyereket elzárni a tényektől, hiszen óhatatlanul is hall dolgokat, azonban érdemes a tényekre szorítkozni, azokat tömören elmondani neki életkorának megfelelően. Már egy 5-6 évesnek is el lehet mondani, hogy háború van, ezért embereknek el kell elhagyniuk otthonukat, tehát minden olyan dologról lehet beszélni, amit megért, de mélyebben nem kell taglalni a helyzetet - mondta.

Ezzel kapcsolatban hozzátette: a szörnyűségeket, a halottak képeit nem kell mutogatni a gyerekeknek, mert a nyers képi világ rossz hatással van rájuk, azok visszajöhetnek álmukban, vagy behelyettesíhetik azokat a saját életükbe, tehát az ezzel való szembesítés még korai a gyerekeknek.

Földi Rita megjegyezte, "mindenkinek okos, értelmes és kérdéseket feltevő gyereke van", de a felnőtteknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyerek kognitív képességei nincsenek azon a szinten, hogy minden összefüggést és a vészhelyzet nagyságát valósan felmérje.

Azt javasolta, hogy lehetőség szerint a háború részleteiről a felnőttek ne a gyerek előtt beszéljenek, de ha a gyerek kérdez, arra válaszoljanak életkorának megfelelően. Hazudni, letagadni nem szabad semmit - mondta.

Földi Rita szerint hasznos lehet a gyerekben rejlő szorongás súlypontját a segítségnyújtás felé helyezni, így meg lehet beszélni vele, hogy a már nem használt játékait, ruháit felajánlhatja olyan gyerekek számára, akiknek el kellett jönniük otthonról.

A szakember szerint, ha az iskolában, az osztályban téma a háború, akkor a pedagógussal lehet erről beszélni, de direkt bevinni a témát az osztálybeszélgetésekbe nem szükséges.