A szakember szerint nem tudjuk és nem is kell a gyereket elzárni a tényektől, hiszen óhatatlanul is hall dolgokat, azonban érdemes a tényekre szorítkozni, azokat tömören elmondani neki életkorának megfelelően. Már egy 5-6 évesnek is el lehet mondani, hogy háború van, ezért embereknek el kell elhagyniuk otthonukat, tehát minden olyan dologról lehet beszélni, amit megért, de mélyebben nem kell taglalni a helyzetet - mondta.
Ezzel kapcsolatban hozzátette: a szörnyűségeket, a halottak képeit nem kell mutogatni a gyerekeknek, mert a nyers képi világ rossz hatással van rájuk, azok visszajöhetnek álmukban, vagy behelyettesíhetik azokat a saját életükbe, tehát az ezzel való szembesítés még korai a gyerekeknek.
Földi Rita megjegyezte, "mindenkinek okos, értelmes és kérdéseket feltevő gyereke van", de a felnőtteknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyerek kognitív képességei nincsenek azon a szinten, hogy minden összefüggést és a vészhelyzet nagyságát valósan felmérje.
Azt javasolta, hogy lehetőség szerint a háború részleteiről a felnőttek ne a gyerek előtt beszéljenek, de ha a gyerek kérdez, arra válaszoljanak életkorának megfelelően. Hazudni, letagadni nem szabad semmit - mondta.
Földi Rita szerint hasznos lehet a gyerekben rejlő szorongás súlypontját a segítségnyújtás felé helyezni, így meg lehet beszélni vele, hogy a már nem használt játékait, ruháit felajánlhatja olyan gyerekek számára, akiknek el kellett jönniük otthonról.
A szakember szerint, ha az iskolában, az osztályban téma a háború, akkor a pedagógussal lehet erről beszélni, de direkt bevinni a témát az osztálybeszélgetésekbe nem szükséges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.