Palmyra szigete az őrület szélére sodorta az odalátogatókat

Palmyra lakatlan szigete Hawai és Amerikai Szamoa között fekszik. A szigetlakókat egy tudóscsoport tagjai alkotják, akik az USA által természetvédelmi területté nyilvánított szigeten dolgoznak. Palmyra geográfiai szempontból a föld egyik legtávolabb eső pontjának számít. Több különleges bogár-, gyík- és madárfajta lakja, a növényzete pedig mangrovebokrokból és kókuszpálmákból áll. Állítólag a közelébe merészkedő cápák a világ legagresszívabb cápái közé sorolhatók.

Palmyra annak ellenére, hogy szigetnek nevezik, valójában egy gyűrű alakú korallzátony. A szigetet 1798-ban fedezte fel Edmond Fanning kapitány, és innentől folyamatosan keltek szárnyra a különösebbnél különösebb történetek, a bennük felvetődő kérdésekre pedig a mai napig nincsenek egyértelmű válaszok.

Az első ilyen említésre méltó legenda szerint egy Shell nevű kereskedőbárka hajótörést szenvedett, és a kevés szerencsés túlélő a szigeten keresett menedéket abban a hitben, hogy egyszer majd rájuk találnak. 1958-ban a hajóorvos feljegyzéseiből egy döbbenetes történet látott napvilágot. Paul Damian leírása alapján a matrózok, akik a baleset elszenvedői voltak, kezdetben összetartottak, később azonban eluralkodott rajtuk a pánik és az őrület, és egymás életére törtek. Damian végül annak köszönhette a túlélését, hogy elrejtőzött a lagúnáknál. A tengerészek azt állították, hogy egy iszonyatosan erős dobolás szól a fejükben, amelyet ismeretlen kántálás követ. Nem egy alkalommal történt meg az is, hogy a gyilkossá váló tengerész tekintete üveges lett, és az orvos szerint afrikainak hangzó nyelven mormolt valamit, miközben kivégezte az áldozatát. Damian a mészárlásokat követően 8 évig egyedül élt a szigeten, a végén azonban már ő sem bírta.

A későbbi évek sem teltek el eseménytelenül. 1816-ban az Esperanza nevű spanyol kalózhajó kikötött Palmyrán. A legénység osztozkodni kívánt a felhalmozott zsákmányból, ám az egymással is bizalmatlan viszonyban lévő kalózok a testvéries osztozkodás helyett lemészárolták egymást. A kapitánynak azonban csodával határos módon sikerült időben elmenekülnie.

A szigetet az ezt követő években igyekeztek elkerülni, de a 20. század elején mindenki képzelgésnek és a tengerészek babonáinak tudta be a korábbi szörnyűséges eseményeket. Ezen felbátorodva sokan felkerekedtek, hogy maguk is szemügyre vegyék a szigetet. Így történhetett meg, hogy 1977-ben egy Amanda nevű nő és négy barátja jachttal érkezett Palmyra szigetére. Mivel Hawairól Mikronézia felé tartottak, tehát irányban voltak, nem szerették volna kihagyni ezt a festői szépségű szigetet sem. Amíg a szigeten tartózkodtak, hirtelen társaságuk is akadt. Amandáék nem kértek belőlük, és miután ez a 9 főből álló csapat drogot is fogyasztott, a vezetőjüknek látomása támadt. Amanda és három barátnője kihasználták ezt a pillanatnyi állapotot és elmenekültek. A beszámolóik után a rendőrség egy helikoptert küldött a szigetre, ahol csupán hat személy holtteste került elő a kilenc személyből. Kiderült, hogy a szigeten valamiféle mágikus rituálét űztek, két társuknak kioltották az életét, és kannibálok módjára elfogyasztották őket. Azt nem tudni, hogy a többiekkel mi történt; a három eltűnt személy kilétére sem derült fény soha.

Ezeknek az eseményeknek köszönhetően 1989-ra Palmyra megkapta az "elátkozott sziget" elnevezést.

Ez is érdekelhet: La Gaiola, a gyönyörű olasz sziget, aminek a szépsége el volt átkozva