Sándort Ungváron helyezték végső nyugalomra, azonban a hatalmas távolság (1071 km, vagyis közel 18 óra) miatt viszont az özvegy azóta nem látta hitvese sírját.
"A szívemben emlékszem Sándorra" – mondta a Borsnak Mária, majd elmondta, nem érzi a karácsonyi hangulatot. "A gyerekek, György és Vaszelij kedvéért biztosan beszerzek majd egy kicsi fenyőt, és persze ajándékot is veszek nekik, holott egyre kevesebb a pénzem. Még kitartok anyagilag, de egyre nehezebb Ukrajna és a családom helyzete is. Jelenleg nem dolgozom, az egyedüli jövedelmem az hadiözvegyeknek járó nyugdíj" – mondta.
Most nagyon nehéz a helyzet, jobb a gyerekekkel lenni. Ha elmegyek valahova, aggódnak, hogy nem térhetek vissza.
Mária máig képtelen volt elmondani a gyerekeknek, hogy édesapjuk már nincs közöttük, továbbra is úgy tudják, Sándor a hazáért harcol. Még nem tudja, mikor érkezik el a megfelelő idő, és bár eleinte a kicsik sokszor érdeklődtek, hogy apjuk mikor kap kimenőt, már nem teszik. Most inkább arról kérdezősködnek, hogy meddig tart a háború.
Mária ezután arról is beszélt, milyen jelenleg a hangulat Ocsakovnál.
"Általában csak napi két, jobb esetben hat órán keresztül van áram. Kevés a gáz és a víz. Az iskolákban távoktatás zajlik, amit igencsak megnehezít az internet és az áramszolgáltatás akadozása. A felnőttek munkája is nehéz. Azt sem tudjuk, mikor és hova repülhet lövedék, mert a légiriadót általában később rendelik el. Naponta többször halljuk az ágyúk hangját, máskülönben a város nyugodt."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.