Ha egy gyerek nem kap szeretetet, az az egész életére rányomja a bélyegét

A pszichológusok több ízben is tanulmányozták a kötődést, mely a gyerekkorban alakul ki, és az egész felnőttkorunkat meghatározza. Leginkább párkapcsolatunkra, házasságunkra nyomja rá a bélyegét, így érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen kötődési mintával rendelkezünk.

Bár a szakemberek sokáig azt hitték, hogy egy gyermek fejlődéséhez elég, ha megfelelő ellátásban részesül, Harry Harlow kísérlete azonban megmutatta, hogy ez egy hatalmas tévedés. Harlow rézuszmajom-kölykökkel kísérletezett, akiket közvetlenül a születésük után választott el az édesanyjuktól. Két anyát kreált a számukra, az egyik drótból készült, ő lett a „drótanya", és egy frottírszövetből készült anyát, ő lett a „szőranya". A kismajmokat két csoportba osztotta, az egyik csoportnak a drótanya, a másiknak pedig a szőranya szolgáltatta a tejet. Harlow arra volt kíváncsi, hogy kihez fognak jobban kötődni a kismajmok, a kísérlet pedig meglepő eredményt hozott.

Amennyiben egy gyermek ezt nem kapja meg, az az egész életére rányomja a bélyegét, ugyanis képtelen lesz biztonságosan kötődni másokhoz. A korai érzelmi kötődés egyik legmeghatározóbb kutatója Mary Ainsworth volt, aki az „Idegen helyzet" nevű kísérletében a gyermek és gondozója közötti kapcsolatot figyelte meg. A kísérlet egyszerű volt: a gyermek és az anya belépett egy helyiségbe, ahol a szülő leült, a gyerek pedig elkezdett játszani. Amikor már megszokta a környezetet, egy idegen lépett be a helyiségbe, pár szót beszélt az anyával, majd, miközben megközelítette a gyermeket, a szülő szó nélkül elhagyta a helyiséget. Pár perc múlva az anya visszajött, megvigasztalta gyermekét, majd újra elhagyta a helyiséget, majd ezt újra megismételték.

Mary Ainsworth és csapata a következőket figyelte meg: a gyermek érzelmi reakcióját, miközben az édesanyja elhagyta a helyiséget, az idegenhez fűződő viszonyát, valamit a reakcióját, amikor a szülő visszatért a helyiségbe. Ez alapján a pszichológus három kötődési típust különböztetett meg:

Az ebbe a kategóriába eső gyermekek biztos bázisként tekintenek a szüleikre, nem esnek kétségbe, amennyiben az édesanya elhagyja a helyiséget és örül neki, amikor visszatér. Ha sír is, hamar meg lehet nyugtatni. Belőlük lesznek az egészségesen kötődő felnőttek, akik nem féltékenykednek, nem akarják magukhoz láncolni a másikat, érzelmileg stabilak.

Az ebbe a kategóriába eső gyermekek ragaszkodnak az édesanyjukhoz, a közelében szeretnének maradni, félnek az idegen személytől és teljesen kétségbeesnek, amikor a szülő elhagyja a helyiséget. Amikor az visszatér, nagyon nehezen lehet megnyugtatni, megsértődik, vágyik a szülő szeretetére, ugyanakkor elutasítja azt. Belőle lesz az a felnőtt, aki retteg, hogy elhagyják, csüng a partnerén, bizonytalan, rengeteget szorong, féltékeny és hogy bizonytalanságát túlkompenzálja, birtokolni akarja a másikat.

Az ebbe a kategóriába eső gyerek nem mutat sok érzelmet, és az édesanyját figyelmen kívül hagyja, nem nagyon számít neki, hogy ki van a helyiségben. Belőle lesz az a felnőtt, aki menekülni fog a konfliktusok és a nagy érzelmi kitörések elől. Bár első látásra érzelmileg stabilnak tűnik, valójában nehezen mutatja ki és éli meg az érzéseit, nagyon nehéz hozzá közel kerülni. Érdekes módon remek párost alkot a szorongó – ambivalens kötődő emberrel, legalábbis egy ideig. Ugyanis, míg az egyikük mindenáron kötődni akar, addig a másik folyamatosan hárítja és kerüli ezt, így mindketten újra élhetik a gyerekkori traumáikat és ezáltal egy évekig tartó játszmát játszhatnak.

Ide leginkább azok a gyermekek tartoznak, akiket valamilyen trauma ért, esetleg elveszítették valamelyik szülőjüket. Az ő viselkedésük néha egészen szélsőséges, lehet, hogy közelednének a szülőhöz, de félnek is tőle, néha a földhöz vágják magukat, máskor meg sem rezzennek a szülő távozásakor.

Felnőtt korunkban jelentősen meghatározza a szerelmi életünket, hogy hogyan kötődünk egy másik emberhez, ugyanakkor választ is adhat arra a kérdésre, hogy miért szorongunk gyakran a másik elvesztése miatt, vagy miért esik nehezünkre kifejezni az érzéseinket. Épp ezért nagyon hasznos, ha tisztában vagyunk a kötődési mintánkkal, ami önmagában ugyan nem oldja meg a párkapcsolati problémáinkat, de legalább magyarázatot adhat a működésünkre.

Ez is érdekelhet: Sorsod kísértetiesen hasonlít a felmenőidére? Ez lehet az oka