Ismerd meg az igazi Csipkerózsikát: íme, a lány, aki 9 évig aludt

A 19. században országos népszerűséget szerzett Angliában Ellen Sadler, aki kilenc évig aludt. Ez a történet olyan titokzatos és lenyűgöző, mint Csipkerózsika meséje. A lány egy Turville nevű kisvárosban született egy nagy családba: ő volt a 12. gyerek. A szülei nem voltak gazdagok, ezért a gyerekeknek is ki kellett venniük a részüket a család fenntartásából. Ellen, ahogy betöltötte a 11. életévét, elhagyta az otthonát és egy közeli kisvárosban kezdett dolgozni egy család dajkájaként. Az új környezetben, idegenekkel körülvéve a lány egyre rosszabbul érezte magát. Folyamatos fejfájással és álmossággal küzdött. A helyzet odáig fajult, hogy Ellen nem tudta elvégezni a munkáját, ezért haza kellett térnie.

A gyermekük állapotát látva a szülők azonnal orvost kerestek, de hiába. Nem tudtak rajta segíteni, még diagnosztizálni sem tudták a betegségét. 18 hétig próbáltak gyógymódot találni Ellen bajára, de mivel nem jutottak előrébb, hazaengedték a lányt, akinek az állapota ezek után rohamosan romlott. Egyre rosszabbul érezte magát, aztán egy nap lefeküdt az ágyába, elaludt és csak 9 év után ébredt fel.

Ezalatt az idő alatt édesanyja vigyázott rá, tejjel és teával etette, így próbált némi táplálékot juttatni lánya szervezetébe. Ez persze nem volt elég, Ellen folyamatosan fogyott, egyre inkább elhagyta az ereje. A falu lakói persze gyorsan tudomást szereztek arról, hogy milyen tragédia történt a családban és egyre többen jelentek meg a házuk körül, hogy a saját szemükkel lássák a szokatlan jelenséget. A története hamarosan az egész országban elterjedt, Ellen látványossággá vált, és Anglia minden részéről odautaztak az emberek, mert mindenki meg akart bizonyosdni arról, hogy nem csak mendemondáról van szó.

Orvosok és újságírók is érkeztek a családhoz, akiknek az otthonát „álmos házikónak" kezdték nevezni. A Daily Telegraph egyik újságírója részletesen beszámolt Ellen állapotáról, leírta, hogy a lány teste gyenge és túl puha, a lába jéghideg, az ajkai pedig kékek voltak. Légzését alig lehetett érzékelni, érezhető volt, hogy az élet lassan elhagyja a testét.

A család nagyon sok adományt kapott, ezért elterjedt az a rosszindulatú pletyka, hogy az egész csupán színjáték, és hogy az édesanyja minden nap altatót ad neki azért, hogy továbbra is kapják a támogatásokat. Az sem segített, hogy az anya valamiért nem engedte, hogy lányát elvigyék egy londoni kórházba és alapos vizsgálatoknak vessék alá.

Egy nap azonban, 9 évvel azután, hogy Ellen Sadler hosszú álomra hajtotta a fejét, a lány egyszer csak felébredt és nem emlékezett semmire. Ugyan a fejlődése lelassult, és a látása romlott, mégsem volt rossz állapotban. Később férjhez ment, és hat gyermeke született, majd 1911-ben, körülbelül 50 éves korában elhunyt.

Az alvó lány esete sokakat megrázott és lenyűgözött egyszerre. Mivel hivatalos diagnózis soha nem készült, az emberek elkezdtek különböző elméleteket gyártani arról, mi okozhatta ezt az elképesztő állapotot. A tudósok és az orvosok is tanulmányozták az esetét, de nem sikerült teljesen megérteniük a jelenség hátterét.

Ellen Sadler története inspiráló példa arra, hogy mennyire rejtélyes lehet az emberi test működése és az alvás. Talán soha nem fogjuk teljesen megérteni ezeket a titokzatos folyamatokat. Mindenesetre Ellen története emlékeztet bennünket arra, hogy soha ne vesztegessük el az időnket, és értékelnünk kell minden pillanatot, amit ébren töltünk.

Ahogy tovább kutatunk és fejlődik a tudomány, remélhetőleg egyre többet fogunk megtudni az alvásról és annak rejtélyeiről. Ellen Sadler emléke pedig mindig megmarad a történelem részeként, és arra emlékeztet bennünket, hogy vannak dolgok a világon, amelyekre még mindig nincsenek válaszaink.