Hamisítatlan őserdőélmény a Bakonyban - A Burok-völgyben a természet az egyetlen úr

Ha budapesti indulással és érkezéssel túrázol, nem a Bakony az, ami elsőként az eszedbe jut, mint könnyen megközelíthető úti cél. Ráadásul alapos tervezésre van szükség ahhoz, hogy időben a kiindulási pontra érj és a túra végezetével még haza is juss.

A Burok-völgy több településről is megközelíthető, mi Bakonykútit választottuk, de lehet indulni Isztimérről és Királyszállásról is. Bakonykútiba Székesfehérvárról utaztunk busszal, és a túrát a Királyszállási elágazásnál fejeztük be, ahonnan már csak Várpalotára kellett eljutni a vasútállomásra. Azért döntüttünk így, mert ha minden kötél szakad, például elmegy az utolsó busz, Királyszállásról be lehet sétálni Várpalotára. Igaz, jó néhány kilométert le kell gyalogolni hozzá, bár ezt a Burok-völgy bejárása után se testünk, se lelkünk nem kívánta (volna). Busz híján stopolással is lehet próbálkozni, nálunk végülis ez lett a megoldás. Persze, azzal mi is kalkuláltunk, hogy körülbelül mennyi idő kell a völgy bejárásához (mindig több, mint amit a túraoldalakon olvashatsz), és azzal is tisztában voltunk, hogy ezen a terepen 10 kilométer nem pont olyan lesz, mint ha a Duna-parton sétálnánk ugyanennyit.

Szokás szerint előre tájékozódtam, hogy mi várható a túrán.

Tény, ha problémát jelent számodra, hogy sok helyen nyakig érő gazban – jellemzően csalánban – kell gázolni, és ahhoz se fűlik a fogad, hogy pár méterenként átmássz egy kidőlt fán vagy éppen átbújj alatta, ez nem a te álomtereped. Ha pedig irtózol a bogaraktól, akkor sem biztos, hogy a legjobb szájízzel térsz haza. Minket például a hosszú nadrág, hosszú zokni, riasztóspary ellenére is megtalált 1-1 kullancs, de talán még időben megszabadultunk a vérszívóktól.

Párás mikroklímájának köszönhetően gazdag az élővilága, sőt, ha tavasszal indulunk, Bakonykúti felől, hatalmas medvehagymatengerrel találkozunk. Régen 2001-ig egyébként a kék túra útonala – isztéméri indulással – is átvezetett a völgyön, ám mivel

Vélhetően a völgyet szeretnék megkímélni a kék túra-forgalomtól és meghagyni minél érintetlenebb állapotában.

Maga a Burok-völgy körülbelül 5 kilométer hosszú, ezt követi a már kicsit jobban járható Bükkös-árok. A völgy jelentős része turistautakon bejárható, bár, hogy pontosan hol az út, azt a legtöbb esetben csak érzésre tudhatjuk.

Mivel természetvédelmi terület, a kijelölt útról nem szabad letérni: valójában nem is hiszem, hogy egy-egy barlang kivételével ezt bárki is megpróbálja, ugyanis a völgyben való haladás is elég kihívást tartogat.

A Burok-völgy nagy szintkülönbséget nem tartalmaz, de a túra elég jelentős sportértékkel bír, kúszni, mászni, húzózkodni és guggolni is kell bőségesen, a Bükkös-árok azonban már szelidebb terep, bár a fejmagasságig érő dzsumbuj itt is alapvető, de eddigre ezt már teljesen meg is szoktuk.

A képre kattintva galéria nyílik

A hatalmas kidőlt fákon igazi relaxációt jelent elpihengetni, ételt és sok-sok vizet viszont mindenképpen vigyünk magunkkal. Ha valahol, itt igazán fontos, hogy milyen ruhát viselünk: bármilyen meleg van, érdemes zárt ruházatban érkezni, így is sanszos, hogy horzsolásokkal, karcolásokkal és kullancsokkal térsz haza. Érdemes a legstabilabb túracipőt felvenni, és így is figyelni kell, hova lépünk: igazi térd- és bokagyilkos a terep.

A nem túl hosszú 14 kilométeres túra végére rendesen elfáradtunk és még napokig izomlázunk volt utána.

Ez is érdekelhet:

• Bátorságpróbán a Holdvilág-árokban: kihagyhatatlan élmény a 10 méteres Meteor-létra megmászása

• Miniatűr sivatag Budapesttől egy karnyújtásnyira: egy falat Afrika Fóton