Az öngondoskodás nem önzés, ne hagyd, hogy bárki elvegye tőle a kedved!

Ülök a távolsági buszon, két 50 körüli nő beszélget. Az egyik lelkesen meséli, hogy a hétvégén elutazik 3 napra a barátnőivel, a másik gyanakodva nézi, majd felteszi a kérdést, mégis mit csinálnak majd hármasban, család nélkül. „Self-care, nem hallottál még róla??" – válaszol kissé arcoskodva a nő, és kiderül, hogy ismerőse tényleg nem halott még az öngondoskodásról, hacsak nem a nyugdíj-megtakarításáról van szó... A nő magyaráz, hogy az a 3 nap csak róluk szól majd, pihennek, kikapcsolódnak, kirándulnak és még mennyi mindent terveznek, amikor az ismerős asszony félbeszakítja: „Ez így elég önzőn hangzik” – és megkérdezi, mit szól ehhez a másik férje. Mikor megtudja, hogy támogatja, sokatmondó tekintettel annyit mond: „Ha te mondod...”

Nem különleges, sőt egészen tipikus reakció ez arra, ha egy nő úgy dönt, eldobja pár napra a porszívót és a mosogatórongyot, és egy kis időt magára fordít. Pedig az öngondoskodás az életnek nemcsak a pénzügyi, hanem minden más területén is fontos. Fizikai, lelki, szellemi szinten, a kapcsolatainkban, a hivatásunkban is óriási szerepe van.

Tényleg önzés, ha vigyázol magadra?

Amikor megszületik az igény, hogy egy rövid időre magaddal foglakozz, bármilyen alkalmi vagy rendszeres tevékenységet folytass, mely a saját jóllétedet szolgálja, az is felmerül, hogy azok az emberek, akikkel egyébként az idődet töltöd, akikről gondoskodsz, átmenetileg hátrébb sorolódnak. Ahhoz, hogy tehess valamit magadért, magaddal, mondjuk ki, újra kell rangsorolnod azokat az embereket, akiknek szükségük van rád vagy tőled függnek. Ha csak a saját fürdőkádadban szeretnél eltölteni 30 nyugodt percet, ahhoz is arra van szükség, hogy abban a fél órában senki ne verje az ajtót és kiabálja, hogy „anyaaaaaa”.

A munka-magánélet egyensúlyának fenntartásához, a pároddal töltött meghitt órák nyugalmához ugyanúgy, ahogy a házi spa élvezetéhez, korlátokat kell felállítanod, és akkor még alig tettél bármit magadért, mások mégis önzőnek gondolhatnak érte, s talán te is azt gondolod, hogy az vagy. Holott korlátokat szabni annak érdekében, hogy időt szakítsunk ömagunkra, önzetlenebb dolog, mint elsőre gondolnád, hiszen az öngondoskodással nyert energia lesz az, amit azokra tudsz fordítani, akikről gondoskodsz, akikhez kapcsolódsz, akiket szeretsz. A self-care nem az ördögtől való, sőt, a te jólléted a környezeted jóllétét is jelenti, hiszen segítségével egy jobb, türelmesebb, kipihentebb, elégedettebb és talán boldogabb verziódat adhatod a veled, körülötted élőknek. Nem arról szól, hogy mindenkit legyalulva, hátrahagyva, önös érdekektől vezérelve kivonod magad, hanem épp az ellenkezőjéről.

Ezzek szemben milyen az önzés?

Önzőnek lenni azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a többieket, nem adok, csak elveszek, azt is, ami nem az enyém, és mindezt kizárólag a saját örömömre vagy haszonomra teszem. Önzőnek lenni azt jelenti, hogy csak magammal foglalkozom és elvárom, hogy mások is csak velem foglalkozzanak. Nem számít, hogy a többieknek mi lenne a jó vagy megfelelő, csak az a fontos, hogy én mit akarok és azt hogyan kaphatom meg, és elvárom, hogy a környezetem is mindent megtegyen a céljaim eléréséért. Minden, amit akarok, legyen az enyém bármi áron, követelek, és közben észre sem veszem, hogy az egész élet csakis rólam szól, miközben mindenki más szenved...miattam.

Mi fán terem a self-care, azaz öngondoskodás?

A fordász, manikűrös, kozmetikus ajtaján kilépve bizonyos szempontból új embernek érezheted magad, egy új frizura, szép körmök, ragyogó arcbőr feldobhatja a napodat, de az öngondoskodás nem ezeknél a hétköznapi igényeknél kezdődik, és nem is egyenlő a kényeztetéssel. Az öngondoskodás nem más, mint elköteleződés a mentális, érzelmi, fizikai és lelki egészséget fejlesztő és támogató tevékenységek mellett, ami olykor-olykor bizony komoly erőfeszítéseket kíván.

A legjobb self-care tippek, ha azt szeretnéd, hogy rajtad kívül a környezeted is profitáljon az öngondoskodásodból

Úgy tűnhet, manapság mindenre az alvás a válasz, pedig de! Aki nem alszik, az nem egyszerűen fáradt lesz, a fizikai kimerültség, gyengeség mellett az éberségről is le kell mondania, képtelen lesz fókuszálni is. Az alváshiány megzavarja a memória-funkciókat, türelmetlenné tesz, kedvtelenné, motiválatlanná. A napi 7 óra alvás már elég lehet egy felnőtt embernek ahhoz, hogy éberen, figyelmesen töltse a napot és önmaga legjobb verzióját nyújtsa azoknak, akik számára a legfontosabbak.

A többezeréves múltra visszatekintő meditáció számos betegség esetén enyhíti vagy szünteti meg a tüneteket, ám nem csak emiatt érdemes időnként leülni és „tenni a semmit”. A meditáció az öngondoskodás egyik lehetősége is, hiszen segít, hogy ha szükséges, öntkontrollt gyakorolj, ugyanakkor szorongáscsökkentő és stresszmentesítő hatása is van. A rendszeres gyakorlással a derű válhat az alaphangulatoddá és türelmesebbé válhatsz, ami a környezetedben élőkre is befolyással lesz. A meditációba bevonhatod az egész családot, ami így már egy közös tevékenység vagy „tevékenységtelenség” is lehet, ma divatos kifejezéssel élve, minőségi időt tölthettek együtt, ami mindenkinek a jóllétére pozitívan hat majd.

Ha van valami, ami több ponton is öngondoskodásnak számít, az a fizikai aktivitás. Ha nincs semmilyen valódi okod, ami akadályozna a rendszeres mozgásban, akkor ne kíméld a tested, és itt most nem arra buzdítalak, hogy végkimerülésig sanyargasd magad, hanem, hogy rendszeresen mozgasd meg, akár nyújtással, jógával, akár futással vagy súlyemeléssek, küzdősportokkal, bármivel, amit szeretsz, amire alkalmasnak találod magad, ami örömet okoz. A fizikai aktivitás ugyanis nemcsak a testedet teszi erősebbé és egészségesebbé, de a lelkedre és a szellemi teljesítményedre is pozitívan hat, sőt, az alvásminőséget is befolyásolja. Ha „csak” egy jót sétálsz, de azt minden nap, az is tökéletes.

Nem fogyókúrára vagy diétára akarlak rávenni, éppen ellenkezőleg, arra sarkallak, hogy tápláld a tested, jó ételekkel, közös étkezésekkel olyan emberekkel, akik számítanak az életedben. Mindegy, hogy étteremben vagy otthon, de figyelj oda, mikor és mit adsz a testednek. Nem, még mindig nem diétáznod kell, csupán odafigyelni, mikor kér és mit. A magad készítette ételnél talán nincs is jobb, egy közös főzés a barátokkal, a szerelmeddel, gyermekeiddel, kikapcsol, vidám perceket okoz, feltölt. Igen, jól látod, nemcsak egyedül gondoskodhatsz a jóllétedről, a társaság, a legközelebbi hozzátartozóiddal eltöltött értékes, vidám órák is ugyanazt a hatást hozzák az életedbe, mint amikor egyedül futsz, jógázol, alszol vagy beülsz egy kád forró vízbe.

A boldogság, lelki jóllét egyik alapja, hogy társas lényként másokhoz kapcsolódunk. Azonban semmilyen jellegű kapcsolat nem marad meg, ha nincs, aki fenntartsa. Ápold a családi, baráti kapcsolataidat, tölts időt azokkal, akiket szeretsz, szervezz velük közös programot, hiszen, ahogy John Donne mondta versében:

Minden olyan tevékenység, amit szeretsz, élvezel, legyen az aktív vagy passzív, a mentális egészségedet szolgálja. Pihenj, olvass, mozizz, vagy csak nézz meg egy filmet a kanapén ülve, kirándulj, sétálj a kutyáddal, rajzolj, fess, főzz – csinálj bármit, ami kizökkent a mókuskerékből, az egyhangú hétköznapokból, a munkahelyi nehézségekből. A szabadidő örömteli eltöltése, a rekreáció mindannyiunk életébe bele kell, hogy férjen, hiszen azt szolgálja, hogy oldja a mindennapos „robotüzemmód” okozta feszültséget, fáradtságot, feltöltsön energiával, életerővel, boldogsággal.

Időigényesnek tűnik az öngondoskodás, amely néha úgy érezzük hogy azoktól vesz el időt, akik miatt az egésznek értelme van, de emiatt ne aggódj! Ha feltennék a kérdést a társadnak, gyermekednek, hogy megérdemled-e azt a lopott pár órát, napot, amiért cserébe egy kipihent, jókedvű, nyugodt és boldog házastársat, szülőt kap vissza, gondolkodás nélkül igent mondana. Ne félj szeretni magad, és ne félj az öngndoskodástól, nem önző dolog, ha időnként magadra is gondolsz!