Babonától rettegésig: paraszkevidekatriafóbia, a beteges félelem péntek 13-ától

A paraszkevidekatriafóbia görög eredetű kifejezés, mely szó szerint péntek 13 fóbiát jelent. Fóbiát, azaz rettegést, félelmet, egy olyan intenzív, akár testi tünetekkel is együtt járó szorongásos állapotot, amelyet egy olyan helyzet, tárgy, állat stb. vált ki, melyet mások általában nem tekintenek félelmetesnek, miközben a fóbiával élő akár olyan súlyos pániktüneteket is produkálhat, melyek a mindennapi életét is megnehezítik.

Babonából fóbia

A paraszkevidekatriafóbia kis- vagy nagytestvére – nézőpont kérdése – a triszkaidekafóbia, azaz a 13-as számtól való félelem, melynek köszönető, hogy a nyugati társadalmakban sok helyen nincs a szállodákban és felhőkarcolókban 13. emelet, 13-as lakás vagy szoba. Vannak repülőterek, ahol a 13-as beszállókapu elképzelhetetlen, és egyes repülőtársaságok gépein nem találunk 13. sort se. Mondhatnánk, hogy mindez csupán egy babona, és nem is tévednénk nagyot.

Egyes felmérések szerint a társadalom 80 százaléka babonás, fél a fekete macskától, a törött tükörtől, ha elindul és vissza kell fordulnia valamiért, leül otthon pár percre, ha fordítva veszi fel a ruháját, nem fordítja meg, vagy úgy fordítja meg, hogy nem veszi le, sót dobál a háta mögé, nem sétál el létra alatt, és sokan nem ülnek le 13 fős társaságba. Hosszú a lista, a lényeg azonban az, hogy azon a ponton, ahol a babona elhatalmasodik az emberen, túlzott rettegést vált ki belőle, akadályozza a normál életvitelében, már fóbiáról beszélünk.

Eredettörténet, avagy miért félünk péntek 13-tól?

Számos legenda kering a pénteki napról és a 13-áról is, külön-külön. Együtt ez már nem igaz, úgy tűnik, a két kevésbé szerencsésnek tartott és nem különösebben gyakran – egy évben akár háromszor, de nullaszor is – együttálló napról nincs sok feljegyzés, ami a tragédiákat, katasztrófákat illeti.

Már a Bibliában is megjelenik a 13-as szám, ráadásul az Újszövetségben sok szerencsétlen esemény történt pénteken, nem csoda, hogy sokan a kereszténység megjelenéséhez kötik a paraszkevidekatriafóbia megjelenését is.

Jézust egy pénteki napon feszítették keresztre, ráadásul az utolsó vacsoránál vele együtt 13-an ültek az asztalnál, a tizenharmadik állítólag Júdás volt, aki elárulta Krisztust. Ezért azt gondolják, hogy a bibliaolvasók körében félelmetes napnak tűnhetett a péntek, különösen a 13-as számmal párosítva. Már Napóleonra is hatott a hiedelem: a francia császár nem volt hajlandó olyan asztalnál vacsorázni, ahol vele együtt tizenhárman ültek, de Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök is így volt ezzel. Olyannyira, hogy tőle származik a "tizennegyedik" intézménye, ami azt jelenti, hogy ha egy asztaltársaságban 13 fő gyűlne össze, akkor hivatalból oda kell rendelni egy 14. embert, a balszerencse elkerülésének érdekében.

De nemcsak a Biblia szolgál alapul, a skandináv mitológiában is akad „bizonyíték" arra, hogy péntek 13-án rettegnünk kell. Loki, a csínytevés, vagy kevésbé finoman fogalmazva, a gonosz tréfák istene 13. vendégként jelent meg az istenek vacsoráján, mely aztán káoszt és tragédiák sorát eredményezte, és ami miatt északon azóta is elképzelhetetlen, hogy egyszerre 13 vendég üljön le egy étkezéskor egy asztalhoz.

A norvég és germán mitológia is szolgál némi érdekességgel. Mindkettő termékenység istennője Frigg(a), Odin felesége, aki férje mindkét testvérével, Vilivel és Vével is viszonyt tartott fenn – és akiről többféle verzió is él a különböző történetekben, melyekre itt és most nem térünk ki –, főistennő mivolta ellenére nem örvendett különösebb köztiszteletnek. Amikor a Frigg-imádó törzsek a kora középkorban áttértek a kereszténységre, boszorkánynak bélyegezték, és azt tartották róla, hogy a hegyekbe száműzött egykori főistennőjük péntekenként tizenegy másik boszorkánytársával és magával az ördöggel – tehát 13 fős társaságként – jár össze, hogy együtt megtervezzék, milyen borzalmak történjenek a következő héten az emberiséggel.

Más, történelmi források szerint a péntek 13. akkor vált elátkozott nappá, amikor 1307. október 13-án pénteken egy IV. (Szép) Fülöp francia király irányította jól szervezett akcióval elfogták a Templomos Lovagrend összes tagját, többségüket börtönbe vetették, vezetőjüket Jacques de Molay-t pedig élve elégették. Állítólag a máglyán Molay átkott szórt a francia uralkodóra, azóta számít szerencsétlen napnak péntek 13-a.

Miért hisznek benne oly sokan?

Akárhogy is történt, hogy péntek 13-a lett a naptárak leggyűlöltebb és legrettegettebb napja, a lényeg mégis csak az, hogy sokan hisznek benne, és közülük nem egy ember a rettegésig is eljut, ha a meglátja, hogy a következő péntek bizony 13-ára esik. Egy egész üzletág épül rá, rémtörténeteket írnak, horrofilmeket készítenek a témában, számtalan a szerencsétlenséget elűző praktika, tárgy és okkultizmus alá eső tevékenység épít erre a napra, de leginkább az emberi hiszékenységre és félelemre.

Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államoknak az ezen a napon dolgozni nem hajlandó, szám szerint 17-21 millió, paraszkevidekatriafóbiával küzdő állampolgára 8-900 millió dolláros bevételkiesést okoz.

Imádunk félni, ezzel az alapvetéssel talán az emberi lélek ismerői, pszichológus szakemberek sem vitatkoznának, akik úgy gondolják, hogy a babonás ember kifejezetten készül a péntek 13-ra. Nem csoda, hogy amikor elérkezik, előtérbe kerülnek a hiedelmei, ha bármilyen kisebb balszerencsét, sikertelenséget tapasztalt korábban 13-án, pláne péntek 13-án, az azonnal bekapcsol, és innentől minden nem kedvező esemény jóval nagyobb hangsúlyt kap, mint ami egy szimpla hétköznapon megilletné. Így nő meg a nap szerepe és kapcsolódnak be a reflexek minden egyes péntek 13-án.

A babonákba vetett hit szerepe nagy valószínűséggel onnan eredhet, hogy rengeteg megmagyarázhatatlan jelenség vesz körül bennünket, az embernek szüksége lehet olyan dolgokra, melyekbe kapaszkodva elhiteti, hogy a világon minden okkal történik...