Egy tipikus Bak: Marlene Dietrich

Vélhetően német gyökerei és a porosz rendőrtiszti család háttere is alaposan közrejátszott abban, hogy Marlene Dietrich egy céltudatos, kemény akaratú, a vágyaiért kitartóan küzdő nő lett, de ezeket a tulajdonságokat a Bakok esetében is alapvetésként szokták emlegetni. Mint ahogyan azt is, hogy ezen jegy szülötteire jellemző az idő kicselezése: fiatalon gyakran koravénnek tűnnek, egy életkor felett pedig mintha alig öregednének. Marlene Dietrichre ez különösen igaz volt: egészen fiatalkorában már a költészet iránt érdeklődött, később hegedűművésznek tanult, és csak azután jött a színésznői pálya - amelyen viszont csak a harmincas éveiben futott be igazán. Ezután pedig alig változott a vásznon: a '30-as és az '50-es években készült filmjeiben is szinte ugyanazt a külsőt és karaktert láthatjuk.

Az első igazán nagy sikert A kék angyal című német film hozta el számára 1930-ban, mely az erotikusan kivillantott hosszú lábait és a fátyolos énekhangját valódi védjegyekké tette. Csakúgy, mint a kiismerhetetlen, a férfiak szívét összetörő és őket végzetbe taszító 'femme fatale' szerepkörét, ami Dietrich egész pályafutását végigkísérte - nyilván nem véletlenül, hiszen ez állt neki a legjobban, ez állt hozzá a legközelebb. A Bakokról pedig úgy tartja a horoszkóp, hogy jellemző rájuk a kívülről hidegségnek tűnő zárkózottság, a büszkeség, nagyon nehezen engednek igazán közel magukhoz bárkit is, és ezt a tulajdonságukat rossz esetben részvétlenséggel, esetleg lekezeléssel is párosítják.

Ami viszont a Bakok egyik legjobb tulajdonsága, az a komoly ügyek melletti kiállás, az elköteleződés az önmaguknál is fontosabbnak ítélt közös célokért és az ezek érdekében végzett szorgalmas tevékenység. Marlene Dietrich a harmincas években már nemzetközi sztár volt, elsősorban Amerikában élt és forgatott. A hatalomra jutó náci párt azonban megpróbálta hazacsábítani, a Harmadik Birodalom emblematikus sztárjává tenni, ennek érdekében pedig mesés ajánlatokkal bombázták. Dietrich azonban nemet mondott, sőt, 1939-ben, épp a második világháború kitörésének évében felvette az amerikai állampolgárságot is. A harcok idején pedig (ekkori szerelme, a francia ellenállásban harcoló Jean Gabin példáját követve) aktívan küzdött a nácizmus eszméi ellen: nyíltan kiállt az általa fontosnak tartott értékekért, az amerikai hadsereg külföldön harcoló csapatait pedig rendszeresen látogatta és előadásokat tartott nekik. A második világháború után nemzetközi kitüntetéssel is elismerték a tevékenységét.

A Bakok nagyon könnyen esnek az örök elégedetlenség hibájába, elsősorban saját magukkal kapcsolatban. Ez egy színésznőnél, pláne öregedő színésznőnél nyilván még fokozottabban jelentkezik, de Marlene Dietrich egészen radikális megoldásokat választott a legendája megőrzése érdekében. Az ötvenes évektől kezdve fokozatosan leállt a színészkedéssel, 1953 után már csak kabarékban, énekesnőként lépett színpadra, és filmekben is csak elvétve, apró szerepekben tűnt fel. A hetvenes évek után pedig már azokban sem: teljesen visszavonult párizsi otthonába, nem akarta, hogy a rajongói öregen emlékezzenek rá. Így amikor 1984-ben a híres német színész, Maximilian Schell (Szabó István Mephistójának címszereplője) dokumentumfilmet forgatott az életéről Marlene címmel, akkor az idős Dietrich csupán a hangját kölcsönözte a filmhez, az arcát nem.

A Bakok nagyon nehezen nyílnak meg, könnyen akadnak problémáik a szeretet kimutatásával és elfogadásával. Emiatt úgy tartják, hogy ha egy Bak megtalálja a neki való párt, akkor ahhoz hűséges is marad. Nos, Marlene Dietrich egészen fiatalon ment férjhez, és egészen a párja haláláig kitartott a férfi mellett. Hűséges viszont nem volt: a belőle áradó (bi)szexualitás sorban szedte az áldozatait, Gary Coopertől John Wayne-en át Kennedy elnökig, nem is beszélve számos pályatárs színésznőről. Viszont igazán egyiküket sem tudta közel engedni magához, ezért is váltogatta őket. A férje ellenben mindig ott volt a számára, és tudott is a felesége ügyeiről, valamiféle cinkos szövetség lehetett kettőjük között: Dietrich nem egyszer a férjével nyittatta ki a hozzá írott szerelmes leveleket, miközben megjegyzéseket tett rájuk - és persze az őket küldő férfiakra.