Egy tipikus Halak: Frédéric Chopin

Chopin Lengyelországban született és nevelkedett, majd felnőtt élete javarészét (az 1830-as lengyel felkelés orosz leverése után) francia emigrációban, főként Párizsban töltötte. A franciás neve viszont nem véletlen, és nem is Párizsban szerezte: édesapja francia volt, aki lengyel nőt vett el feleségül. Maga Chopin viszont mindig is lengyelnek vallotta magát, lelkesen támogatta a lengyelek nemzeti törekvéseit, és a halála után a végakarata szerint a szívét Lengyelországban, a varsói Szent Kereszt-templom egyik oszlopába falazva helyezték végső nyugalomra.

Noha életében Chopin tiltakozott a romantikus jelző ellen, vélhetően annak elhasználtsága és a benne rejlő túlfűtöttség, szenvedélyesség miatt (melyek rá nem voltak jellemzőek), ez a gesztusa is jelzi, hogy más tekintetben mennyire romantikus lelkületű volt, és azóta a zeneirodalom is ezen stíluskorszak legjelesebb képviselői között tartja számon. A Halak jegybe tartozók pedig általában szintén romantikus típusok: többet számítanak nekik az érzelmek, a belső világ, a pillanat varázsa, a lelki egymásra hangolódás, mint a praktikus külsőségek.

A Halak inkább él "befelé", mint "kifelé", nem vonzza a nagy társasági élet, jobban kedveli az intimebb szituációkat, ahol a túlérzékeny bizonytalansága, gyakran előforduló önértékelési zavarai kevésbé járhatnak olyan következménnyel, hogy elnyomják és háttérbe szorítják őt. A csodagyerek zongorazseniként induló Chopin már egészen kicsi korában koncerteket adott a rá kíváncsi közönségnek, köztük olyan hatalmasságoknak, mint az orosz cár.

Később azonban Párizsban már inkább csak szalonokban, kisebb nézőközönség előtt szeretett zongorázni, és az előadóművészet felől egy belsőbb tevékenység, a zeneszerzés felé fordult. Érdekes jelenség, hogy minden visszafogottsága ellenére a Halak jellemzői között szokták emlegetni a tánc szeretetét. Nos, Chopinről nem tudjuk pontosan, hogy milyen gyakran ropta a párizsi parketteken, de az bizonyos, hogy a műveiben előszeretettel komponált tánczenékre, olyan műfajokat emelve magasabb szintre, mint a lengyel mazurka vagy a bécsi keringő.

A Halak a párkapcsolatok terén sem mondható domináns típusnak. "Általában erős társat választanak, akihez hasonulhatnak" - írja róluk az általános jellemzés, és Chopin élete erre is rímel. 1836-ban ismerkedett meg Dudevant bárónéval, vagy ahogy a világ ismeri: George Sand-nal, a nagyvilági életet élő, korábban számos hírességgel szeretői viszonyt ápoló írőnő pedig nem véletlenül választott férfiúi művésznevet - egy cseppet sem volt érzékeny és nőies lélek. Olyannyira nem, hogy Chopin eleinte inkább tartott tőle, majd mégis a hatása alá került - az olyan epizódok ellenére is, mint amikor Mallorca szigetén egy fűtetlen parasztházban és egy kolostorban volt kénytelen Sand miatt eltölteni egy telet, és ez alaposan megviselte az amúgy is gyenge egészségét.

A tüdőbetegségekre és az áldozatszerepre való hajlam szintén Halak-jellegzetesség. Chopin és George Sand végül azért szakítottak, mert a nő megvádolta a zeneszerzőt, hogy kikezdett az ő korábbi kapcsolatából származó lányával - a vád már csak azért is furcsa, mert a leveleiben pedig Chopin aszexualitásáról ír... Mindenesetre az útjaik különváltak, és Chopin nem sokkal élte túl az elválást: 1849-ben tuberkulózisban hunyt el.