Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Szulák Andrea

Peller Mariann: Hallgatsz a megérzéseidre?

Szulák Andrea: Egyre inkább. Erre oda kellett figyelnem, mert elég ösztönösen próbáltam élni. A tudatosság sajnos nem volt jellemző rám, ezért ideje volt, hogy jobban odafigyeljek az intuíciókra.

P. M.: Minél érezted utoljára, hogy ez most jó irány lesz?

Sz. A.: Sok mindennél, most nagyon impulzív időszakom van. Sok minden történik velem, körülöttem és bennem.

P. M.: Letennél néhány terhet? Mert a felismerések teherrel is járnak...

Sz. A.: Éppen ezt csinálom, nagy felszámolásban vagyok.

P. M.: Hogyan csinálod?

Sz. A.: Fizikai síkon, a gyakorlatban, épp lakóhelyváltoztatásban vagyok. A tárgyiasult múltat pakolom, dobozolom, kukázom ki, és égetem fel magam mögött, amire már nincsen szükségem. Nagyon komoly munka.

P. M.: Így csinálsz helyet az újnak, csak mondom.

Sz. A.: Igen? Nem tudom, de a régire nincs szükség. Irgalmatlan mennyiségű papír, irat, fotó, amelyek a jövő számára nem hordoznak már jelentést, csak számomra értékek. Persze van, amit megőrzök, hiszen nemcsak rossz volt az én múltamban, akadt jó pár jó is.

P. M.: Hiszel abban, hogy van sors? Van valaki vagy valami, aki segít, irányít?

Sz. A.: Igen, nagyon. Én alapvetően istenhívő vagyok, ez egy nagyon érdekes párbeszéd a mindenható és énköztem. Ő megengedi nekem, hogy mást is belevonjak ebbe a hitrendszerbe, vagyis az intuícióimat. Túl azon, hogy azt gondolom, van egy nagyon erős gondviselés, ami engem terel, de ezeket az üzeneteket meg is kell tudni hallani, ez pedig nehéz. Ebben szoktam segítséget kérni olyanoktól, akik tisztábban hallják nálam.

P. M.: Voltál már esetleg asztrológusnál is?

Sz. A.: Bizony, szinte mindenhol jártam már. Talán csak látónál nem voltam, attól egy picit tartok. De asztrológushoz nagyon régóta járok, bár sajnos az én igazi, komoly támaszom már nem él. Érdekes, de pont akkor ment el, amikor a kislányom megfogant. Azóta voltam más asztrológusnál, de valahogy nem éreztem ugyanazt a kapaszkodórendszert, amit ő ki tudott építeni. Ő ugyanis nem jósol, csak útjelző táblákat helyez el, és rajtunk múlik, hogy azokat figyelembe vesszük, vagy sem. Azóta nem találtam olyan embert, aki ennyire tűpontosan tudta volna lerakni nekem az útjelző táblákat. De van egy jósom, egy fantasztikus csajszi, tele élettel, dögös nő. Ő nagyon jól látja a körülöttem zajló dolgokat.

P. M.: Hiszel abban, hogy neked feladatod van ebben az életben?

Sz. A.: Sokáig hittem.

P. M.: Mi történt?

Sz. A.: Megöregedtem... Nem, de sokáig hittem, hogy annak van valami jelentősége, hogy előadóművész vagyok. Én ezzel adni szerettem volna, örömöt okozni, elemelni a hétköznapokból az embereket. De a világ olyan mértékben pörgött fel, és olyan ingereket ad és vár el az emberektől, hogy elbizonytalanodtam. Vajon kell még ez? Amikor elmegyek koncertezni, akkor persze rájövök, hogy igen, kell, mégis úgy érzem, hogy ez változóban van. Az én küldetéstudatom mostanra inkább gyakorlati síkra terelődött, ennek okán. Minden este csak azért imádkozom, hogy egészség legyen, és a választott hivatásom iránt érzett öröm megmaradhasson.

P. M.: Ezek szerint szoktál imádkozni. A konkrét imák szövegét mondod el, vagy inkább beszélgetsz istennel?

Sz. A.: Is-is. Sokszor előfordul, hogy imádkozom másokért is. Sőt mostanra a kislányommal együtt is szoktunk. Képzeld, magától tanulta meg az imádságot. Bár hívő ember vagyok, de azért abban nem hiszek, hogy ha majd bedobok pénzt Szent Antalnak, akkor minden bűnömet meg is bocsájtják.

Novák László: Amit azonnal látok, hogy egy igazán tüzes nőről van itt szó, botok minden mennyiségben. Le sem tudod tagadni, ráadásul három férfialakot húztál. Tüzes vagy, és most nagyon szépen mondtam.

Sz. A.: Mondd nyugodtan csúnyán!

N. L.: Hát, igen, nagy energiák, nőket meghazudtolóan nagy. Amiről mindenki tud, hogy ez egy küzdő, harcos nő, de úgy tud küzdeni, hogy közben a játékossága megmarad. Pedig olyan, mintha vérre menne, de nem, mert képes vagy ezt úgy előadni, hogy játékos, könnyed maradsz.

Sz. A.: Eddig még nem öltem embert, pedig megérdemelték volna...

N. L.: De valahogy mégsem sértődnek meg rád! Van benned valami plusz.

Sz. A.: Talán a humor, igen.

N. L.: Jön a tudatalatti tartalmad, ami viszont nem egyszerű, egy erős tűzenergia. Ezt régi, harcos életekből hozod magaddal. Nem vagyok benne biztos, hogy mindig nő voltál, elnézve ezeket a lapokat.

Sz. A.: De kérlek, mondd, hogy most még az vagyok!

N.L.: Persze, biztos, hogy az vagy, de jóval több energiád van az átlagnál.

Sz. A.: Sajnos én ezt tudom, sőt, nem csak én, mindenki. Azért ez riasztja a férfiakat, ettől mindenki sikítva elszalad.

N. L.: A vakfoltod helyén az egyik legszuperebb lap van a tarotban. Nagyon erős, mágus jellegű lap. Képes vagy nagy tettek végrehajtására anélkül, hogy tudatában lennél ennek, mert ez a vakfoltod. Biztos, hogy érzékeled, de nagyobb volumen van ott annál, mint amire te gondolsz.

Sz. A.: Ez miben manifesztálódik?

N. L.: Például abban, hogy olyan dolgok történnek meg veled, amikre nem is gondoltál volna, hogy ez megtörténhet. Vagy utólag megdöbbensz azon, amit alkottál.

Sz. A.: Lehet, hogy egy kicsit alulértékelem magam?

N. L.: Könnyen lehet. De ezért van jó helyen, mert ennek a brutális képességnek nem vagy tudatában, így soha nem leszel sok.