Utazás a lelked körül Peller Mariann-nal: Pásztor Anna

Peller Mariann: Drága Anna, annak ellenére, hogy egy-egy találkozásunk között eltelik akár több év is, mégis nagyon közel érezlek magamhoz!

Pásztor Anna: Én téged nagyon szeretlek!

P. M.: Na, erről beszélek! Te hiszel abban, hogy létezik szorosabb lélektársi kapcsolat emberek között? Vagy egyáltalán miben hiszel?

P. A.: Én úgy vagyok spirituális, hogy egyszerre taszít és egyszerre vonz engem a spiritualitás. Úgy tudom összefoglalni, hogy nagyon félek attól, hogy a környezetünk sokkal több, mint amit mi látunk. Sokszor meg is beszéltem a minket körülvevőkkel, hogy nagyon örülök, hogy vannak, de nem vagyok biztos benne, hogy manifesztálódniuk kellene. Tehát ne másszanak elő az ágyam alól, ne adjanak nekem feladatokat, és ne legyek közvetítő, ha kérhetem. Viszont érzem magamban, hogy erre van hajlamom, talán még képességem is, de nem szeretnék médium lenni, mert én azért nagyon félős vagyok, hiszen a fantáziám végeláthatatlan. Ezért sem nézek soha horrorfilmet.

P. M.: Mi van, ha nem a fantáziád ilyen színes, hanem te valójában valahonnan tudod, hogy mi minden létezhet? Mert mondjuk hozod magaddal ezeket az emlékképeket, vagy ezt a bölcsességet.

P. A.: Én a realitás talaján próbálok spirituális lenni. Egész életemben istenhívő voltam, mindenféle felekezet nélkül. Én próbálom a csatornáimat tisztán tartani, hogy azok, akik igazán értelmesek – az Univerzum nagy üzenői –, rajtam keresztül tudjanak üzenni. Viszont próbálom elhinni, a tudatomban tartani azt, hogy az üzenet, ami jön, és amit én átadok, bizony nem tőlem származik. Nehogy elszálljon az én agyam, mert gyönyörű üzeneteket kapok, és hihetetlen, hogy miket közvetíthetek. Micsoda hálát kapok vissza cserébe az emberektől, de ezt nekem azonnal tovább is kell adnom, vissza azoknak, akiktől az üzenet rajtam keresztül lejöhetett.

P. M.: Szerintem te soha nem fogsz elszállni, neked nem lesz spirituális egód. Az már megtörtént volna.

P. A.: Nagyon remélem!

P. M.: Tényleg csodálatosak az üzeneteid, ezeket, gondolom, elsősorban a dalaidon keresztül közvetíted, de előfordult veled olyan, hogy hétköznapi helyzetben jött valamilyen sugallat?

P. A.: Érdekes, hogy nekem a reflektor és a színpad nagyon jót tesz. Furcsán bekapcsolja a spirituális énemet. Akármilyen fáradt vagyok, vagy búskomor, amint fellépek a színpadra, bekapcsol ez: "Pásztor Anna letiltva!" és egy felettesebb dolog kezd el működni rajtam keresztül, ami elpusztíthatatlan, soha nem fárad el, és biztosan nem esik el a magas sarkúban. Pontosan tudom, hogy mi az, amikor én beszélek, és milyen az, amikor rajtam keresztül jön az üzenet. Most is ahhoz képest, amilyen fáradtan bejöttem a stúdióba, most egy sokkal elemelkedettebb állapotban vagyok, semmilyen fáradtságot nem érzek. Jó, ebben biztosan benne van az adrenalin, meg a magamutogatás, ami mindkettőnkben munkál.

P. M.: Persze, mert kell ahhoz a szerephez, amit vállaltunk.

P. A.: De most is olyan, mintha egy kéz megfogná a vállamat, és azt mondaná, mondjuk el, amit lehet, és kell. Nagyon hiszek abban, hogy minden fórumon, még a rettenetes bulvárban is lehet üzenni.

P. M.: A magánéletedben is működik ez? Vagy elsősorban a színpadon tudsz így összekapcsolódni a felettes éneddel?

P. A.: Hát kisemberként nem annyira, nem működik így ez a guruság. Ott inkább az van, hogy tessék, Anna, küzdj meg emberként!

P. M.: Mit csinálsz a mélypontokon? Kérsz segítséget?

P. A.: Igazából ezek kegyelmi állapotok. Már megtanultam nem félni. Bár borzasztó ott lenni, de mivel olyan mély tónusú, erős, szép színek vannak a mélypontokon, hogy mindig azt mondom magamnak, ha egyszer kijutok innen, ebből lesz egy jó dal... Hatalmas megtapasztalás, és óriási növekedések jönnek ezekből. Mindenkinek azt mondom, aki épp mélyponton van, hogy ha egy picikét is te vagy, aki kihúzod magad, a saját hajadnál fogva, akkor hatalmas jutalomfalat lesz utána. Az égiek is azt mondják, jól van, megcsináltad! Vérzik az orrod, mindened el van törve, mint Rockynak, és megkérdezed: tényleg megcsináltam? Ők pedig azt mondják, igen, ügyes vagy, itt egy szaloncukor.

P. M.: Érdekes, hogy épp ettől nem félsz, számomra ez a félelmetesebb. Előbb néznék szembe egy démonnal, és nem a hétköznapok démonaival. De ha te a láthatatlan világ lényeitől félsz inkább, az számomra arra utal, hogy azzal valami dolgod van.

P. A.: Mostanában nyitok. Miután a fizikai élet poklait többször is megjártam, kezdek lassan nem félni az igazi pokoltól, ami, lássuk be, szinte egy karnyújtásnyira van. Miként a mennyország is. Ez megint csak rajtunk múlik, melyik ajtón kérünk majd bebocsájtást.

Szakértő: Az első kártya alapján egy erős személyiséget látok, aki jól eligazodik a világban, a környezete nem jelent különösebb kihívást a számára. Ha kell, helyben marad, ha kell, nyüzsög, bármilyen helyzetet könnyedén megold. A második lap mutatja a tudatalatti tartalmat. Ez egyfajta biztonságra utal, lelassít, amikor fontos döntéseket kell meghozni. Nem szoktad elkapkodni a nagy döntéseket, ezt mutatja.

P. A.: Vannak olyan feladatok, amikre, mint egy indián, rákészülök. Van egy rituálém, nagy megmérettetések előtt. Ez egy fürdési rituálé, amikor először felgőzölöm az arcomat, lótuszülésben vagyok, aztán átnyújtom az egész testemet. Majd átdörzsölöm a testem, letusolok, végül pedig bekenem magam egy finom krémmel. Ezután felöltözöm, és indulok a csatába, mint mikor a harcosok felkészülnek a harcra.

Szakértő: A tudatalatti tartalmak pontosan így működnek: átsejlenek. Ebben az esetben neked magabiztosságot is ad ez a dolog, és ahogy mondod, fel is készülsz, mielőtt komoly döntést hozol. Ráadásul a 10-es szám, ami itt a kártyán van, a teremtést is jelenti. Te képes vagy teremteni, ezzel a rituáléval meg pláne.

P. A.: Kis kapaszkodókat is saját magamnak, igen.