Németh Réka hatalmas újrakezdése - A semmiből alapított egy állatmentő egyesületet

Honnan jött az állatok iránti ennyire mély szeretet, elköteleződés?

Gyerekkoromban kezdődött. Mindig is voltak kutyáink, apukám nagyon állatszerető ember. Ő volt az, aki jártunkban keltünkben megismertetett mások állatkáival. Úgyhogy nem volt kérdés az állatok iránti szeretet, hiszen mellettük nőttem fel. Mentettünk, különböző helyekre jártunk segíteni, tehát valójában szülői hatás és támogatás mellett alakult ki bennem ez a hozzáállás.

A legtöbb gyermek szereti az állatokat, de kevesen lesznek felnőttként állatvédők, állatmentők. Te mikor érezted, hogy számodra ez nem csupán másodlagos elfoglaltság, hanem egyfajta hivatás?

Úgy gondolom, hogy az emberben ez nem feltétlenül tudatosul. Persze, így visszatekintve el tudom mondani, hogy mikor fordult át a rendszeres önkénteskedés abba, amikor már magam szerveztem az állatok mentését, de abban a pillanatban ezt az átmenetet nem érzékeltem. Nálam ez úgy alakult, hogy önkéntesként jártam kutyát sétáltatni, majd próbáltam nekik gazdát keresni, közben pedig mélyen beleláttam az ilyen szervezetek működésébe, egyre több dologba tudtak bevonni, és így érdemi munkát is rám tudtak bízni. Szerintem ebben nagyon sokat számított az is, hogy ekkor kezdett az internet nagyobb teret nyerni ezen a területen. Online szerveződött az első csapat is, amelyben tevékenykedtem. Nyilván, ha az emberben van valamiféle vezetői kvalitás, rendszerező képesség, koordinációs készség, akkor előbb-utóbb ez a dolog hozzá igazodik. A tapasztalat pedig évről évre gyarapszik.

Réka állatvédői tevékenységének csúcspontját jelentette, mikor aktív részvételével megalakult a Futrinka Egyesület, három fajtamentő és egy keverék kutyákon segítő csoporttal. Nem csak alapító tag, de vezető is volt, ám egy idő után azt érezte, ez a korszak le kell, hogy záruljon. Igaz ugyan, hogy rengeteg időt igényelt, a gazdira váró kutyák elhelyezése és az otthonra találásuk közötti
siker kudarc megviseli a lelket, de mégsem ezért érezte a változás szükségét. A mindennapossá váló feszültség, a nézetek és elképzelések ütközése sarkallta arra, hogy váltson.

Nézd meg, miként tette ezt!

A korábbi egyesületedben te alapító tag voltál, de 10 év után otthagytad. A kérdésem adja magát; miért?

A szakmai elképzeléseink az állatmentésről már nem feltétlenül voltak azonosak, illetve én maradtam egyedül a vezetőségben azok közül, akik annak idején alapították. Tavaly év végén belevágtam egy teljesen új egyesületbe úgy, hogy a főállásom elég embert próbáló dolog; vezető vagyok egy vasúti cégnél.

Sokkal kevesebb energiával, stresszel járt volna egy, már meglévő szervezethez csatlakozni, te mégis az alapoktól kezdted el. Mi volt az, ami miatt ezt a döntést hoztad?

Mind a két lehetőséget mérlegeltem – hívtak több helyre is. Végül arra jutottam, van még annyi erőm, hogy megteremtsem egy új egyesület alapjait. Az idő egyelőre engem igazol; egy éve működünk tartozásmentesen, 80-90 kutyát tudunk egyszerre gondozni, van egy menedékünk, ideiglenes befogadóink és panziós helyeink. Ebből fakadóan a szervezetünknek magas a költségigénye, de szerencsére a támogatottságunk is ehhez igazodik.

Ez az új szervezet, az Eszkuláp Állatvédő Egyesület. Mik a hosszú távú tervek?

Ezt nagyon nehéz definiálni az állatvédelemben. Mi az operatív, aktív mentés mellett tettük le a voksunkat. Nyilván ennek van valamiféle minimális szemléletformáló része, illetve kapcsolódnak hozzá egyéb kiegészítő tevékenységek. Mi mind főállásban dolgozunk, de máshol. Emiatt nem fogunk járőrözni és egyéb ügyekben eljárni. A cél idén az volt, hogy 100 körül legyen azoknak a kutyáknak a száma, akiket meg tudunk menteni. Középtávon az a tervünk, hogy bővítsük az ideiglenes befogadóink számát, hogy minél több állatnak tudjunk új lehetőséget nyújtani. Ehhez kapcsolódik párhuzamosan az is, hogy a marketing-kommunikációs eszközökben rejlő lehetőségeket jobban kihasználjuk. Ezzel növelhetjük a kutyáink örökbefogadási esélyeit.

Olyan szenvedéllyel mesélsz az állatvédelemről, miközben ez számodra „csak" egy hobbi – a szó nemes értelmében – hiszen máshol dolgozol napi 8 órában. Hogy állsz a ráfordított idővel és energiával, megtérül?

Abszolút! Ez egy olyan típusú hobbi, ami rengeteg időráfordítással jár, de közben a társadalomnak is visszaad.

A hétköznapok szintjén fárasztó, nagy odafigyelést igényel; kezelni kell az e-maileket, ki kell tenni a hirdetéseket, koordinálni kell az önkénteseket, olyankor is részt kell venni programokon, amikor az ember fáradt, és szíve szerint ki sem mozdulna a lakásból. De, ha hátralépünk két lépést, és úgy nézzük, akkor azt látjuk, hogy mentettünk, méghozzá felelősen. Nem csak elhoztunk és sorsára hagytunk állatokat, hanem végig vittük azokon az állatvédelmi lépcsőkön, ami az életképes, fenntartható és előremutató mentés alapfeltétele. Ez pedig nagyon pozitív dolog.

Vezetőként - hiába ez a definíciója - nem önkéntes munkát végzek. Nem állhatok fel, nem mondhatom, hogy engem ez most egy hétig nem érdekel; én ezt már nem tehetem meg. Viszont iszonyatos energiát ad. Sok olyan emberrel találkozom az állatvédelmi tevékenységem során, akikkel enélkül, sose találkoztam volna. Ez pedig hozzáad az életemhez, töltekezhetek belőle, új impulzusok érnek, egyfajta folyamatos „challengingben" vagyok.

Visszatekintve az elmúlt egy évre, a rengeteg időre, feladatra és stresszre, amivel az új egyesület alapítása járt. Megérte?

Igen. Ezt nem csak én gondolom így, a megmentett állatok is ezt igazolják. El kellett engednem olyan dolgokat, amiket korábban már megszoktam. A Futrinka egy nagy múltú, ismert egyesület, itt kvázi új brandet kellett építeni. A pozitívuma az, hogy tudtam definiálni dolgokat az életemben, új alapokra helyezhettem az állatvédelmi tevékenységemet.

Németh Réka minden reggelét a kutyáival tölti, csakúgy, mint az estéit. A hatalmas séták alatt eszébe sem jut elővenni a mobiltelefonját, csak az állataira fókuszál. Állítja, ezzel remekül ki tudja kapcsolni az egyébként folyton pörgő életét, elmerülhet a gondolataiban. A stresszt, ami valami új létrehozásával jár, sokan nyomasztónak élik meg. Azonban Réka példája is jól mutatja, hogy másfajta hozzáállással a javunkra fordíthatjuk.

Túl sok a stressz az életedben? Úgy érzed, nem találod a kapaszkodót? A Life.hu szakértője, Pilát Gábor life-coach Neked is segít! Írj nekünk az info@life.hu e-mail címre, hogy személyre szabott tanácsokat kaphass. Segítünk, hogy átalakíthasd a mindennapjaid!