Béres Alexandra: „Minden nagyobb túlsúly hátterében lelki okok állnak”

Peller Mariann: Hogy hogyan lehet tökéletes formába hozni a testünket, azt te pontosan tudod! De valamiért úgy érzem, hogy te azért foglalkozol a lélekkel is. Mit gondolsz: leválasztható a testről a lélek?

Béres Alexandra: Semmiféleképpen! Úgy gondolom, minden belülről indul. Az is, ha változni szeretnénk. Amikor ritmikus gimnasztikáztam, apukám irányította a diétámat, ő mondta meg, miből mennyit ehetek. Este mindig megmérte a súlyomat, és reggel megmondta nekem, hogy mennyi leszek estére. És azt vette észre, hogy mindig pontosan annyi voltam este, amennyit ő mondott. Ezután azt kezdte figyelni, hogy teljesen mindegy volt, hogy mit mondott, én annyira hittem benne, hogy az megvalósult. Ezért úgy gondolom, hogy a testünk irányítása éppen annyira tud erős lenni, amennyire az akaratunk, a belső elhatározásunk erős.

P.M.: Nagyon érdekes amit mondasz, mert azt mutatja meg, milyen erős a hited. Mondd, abban is hiszel, hogy létezik más erő, ami irányítja vagy segíti az életünket?

B.A.: Olyan családból származom, ahol a hit nem volt az életünk számottevő része. Felnőttként döntöttem úgy, hogy szeretnék megkeresztelkedni és jártam hitoktatásra is – ez is a saját döntésem volt. Mert én hiszek. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miben. Persze Istenben, de ennél egy picit árnyaltabb ez a dolog. Abban hiszek, hogy létezik egy JÓ, amiért érdemes jót cselekednünk. Az erkölcsi tartalomnak igenis van értéke és ez irányíthatja a világot. És abban is hiszek, hogy ha jót teszünk, akkor jót kapunk vissza. Létezik egy központi rendszer, ami az egész világ felett áll.

P.M.: Volt esetleg valamilyen megmagyarázhatatlannak tűnő élményed?

B.A.: Nem volt, ez az egész egy mély meggyőződés. Azt is hiszem, hogy az emberek érezhetik egymást. Ez sport közben is egyértelmű számomra: a szemek, a mozdulatok nagyon sok mindent megmutatnak. Ha órát vagy előadást tartok, a végére szinte szó szerint el tudnám mondani, hogy ki áll velem szemben. Megérzem az emberek lényét. Ez általában akkor segít sokat, amikor az egyik legintimebb témáról kell beszélgetnem velük – a testsúlyukról. Ez a téma a legtöbb nőt nagyon frusztrálja. Ilyenkor nagyon fontos éreznem a beszélgetőpartneremet.

Abban is hiszek, hogy minden nagyobb testsúlyzavarnak, túlsúlynak, elhízásnak a hátterében lelki tényező áll.

P.M.: Nagyon jó érzés a közeledben lenni! Mondták ezt már mások is?

B.A.: Azt mondták, hogy nyugalmat árasztok. Ez rám és az édesapámra is általában jellemző. Hiszem, hogy ezt tőle hozom.

P.M.: Jó téged hallgatni, bölcsen beszélsz. Erre szokták azt mondani, hogy öreg lélek. Hiszel abban, hogy sokszor élünk?

B.A.: Én nagyon szeretem ezeket, örömmel meghallgatom, mégis én inkább két lábbal a földön állok. El tudom képzelni, hogy ilyesmi létezik, semmit nem zárok ki, elég nyitott vagyok, de az életemben ezek a dolgok nem játszanak központi szerepet.

P.M.: Volt olyan érzésed egy-egy találkozásnál, hogy én ezt az embert már ismerem?

B.A.: Persze, számtalanszor és dejá vu érzésem is volt többször. Olyan is volt, hogy egy helyzetben tudtam, hogy mit kell tennem, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belőle. Ami érdekes, és megfigyeltem magamon, hogy nekem ebben az életemben, minden másodjára sikerül. A versenyek, a babák, minden fontos dolog. Talán az lehet az alapja, hogy mindent ki kell próbálnom egyszer, hogy másodjára már igazán ügyes tudjak lenni benne.

P.M.: Olyan, mintha próbára tennék a kitartásodat...
B.A.: Lehet! De a sikertelenségtől sem tartok, mert abból rengeteget lehet tanulni.

P.M.: Amikor nem jött össze elsőre a baba, akkor mit gondoltál, mibe kapaszkodtál?
Ami a fizikai részét illeti, mindkét babánk lombikbaba. Amikor odakerültem az orvosomhoz, idő kellett hozzá, hogy megtaláljuk mire, hogyan reagál a szervezetem, és mikor áll készen, hogy befogadja a megtermékenyített petesejtet. De lélekben nagyon érdekes volt. A második beültetésnél fogalmazódott meg bennem, hogy valami történhetett, mert az első próbálkozásnál feküdtem a kórházban, és azt mondogattam magamnak, hogy „eljött a pillanat, befogadom ezt a babát”. Akkor azonban nem sikerült, és utólag esett csak le: ha valóban készen álltam volna rá, akkor nem kellett volna ezt mantráznom. A második beültetésnél már nem volt kérdés, semmit sem mondtam, egyszerűen tudtam, hogy tényleg eljött az idő.

Szandi bár inkább szkeptikus, mégis nyitottan állt Novák László asztrológushoz és a tarotkártyához.

Novák László: Az első kártya azt mutatja, hogy mindenki látja, hatalmas szíved van. Ez a lap az érzelmek csúcsa, a Kelyhek Ásza. Tele van a szíved túláradó szeretettel. Emóciók, erkölcs, morál, bőven kaptál. De a mély tudatalatti tartalmakra is Ászt húztál. Ez arról mesél, hogy rengeteg ötlet van benned, és folyamatosan felbukkannak ezek, szeretnének kiszabadulni, megvalósulni.

B.A.: Valóban nagyon sok tervem van. Még ennél is sokkal többet tudnék dolgozni, időnként vissza is kell rántani a földre. Voltak évek, amikor túllőttem a célon. Viszont amikor megszülettek a gyerekek, ők azt tanították meg nekem, hogy tudjak nemet mondani. Ezért valószínűleg el is nyomtam a felbukkanó ötleteimet.

N.L.: A harmadik kártyalap a vakfoltodra mutat rá. Ez pedig nálad az, hogy szeretsz érzelmileg inkább elfordulni, ez tulajdonképpen egyfajta önvédelem, mert különben túlságosan bevonódnál mások életébe, problémájába.

B.A.: Ez nagyon igaz! De most mindenre ezt fogom mondani... Ez normális?

N.L.: Az utolsó lap pedig a Halál lapja, amitől kicsit sem kell megijedni. Ez most itt azt jelenti, hogy képes vagy nagy dolgokat úgy megváltoztatni, hogy az érintett felek ezt ne vegyék észre. Például lezárni kapcsolatokat, eltávolodni a nem jó emberektől, és mindezt szépen csinálod.

B.A.: Ebben is van igazság...