P. M.: Azt gondolom, hogy azoknak az előadóknak, akik sok emberhez szólnak, feladatuk egyfajta közvetítés, így a tiéd és Gyurié (Korda György) is az. Mit gondolsz?
B. K.: Abszolút így van, de ez komoly felelősséggel is jár: a tudásunk és tehetségünk maximumát kell nyújtanunk. Szerintem az előadó-művészetben el kell telnie jó pár évnek ahhoz, hogy az ember ne megfelelni akarjon a közönségnek és önmagának, hanem végre igazán jól érezzük magunkat a közönséggel együtt. Akkor az tényleg egyórányi szeánsszá tud válni. És azt is gondolom, hogy nincs rossz közönség, csak aznap a mi „antennáink" nem úgy álltak.
P. M.: Merthogy ezek az antennák valóban léteznek, ugye? Amikkel rá tudsz csatlakozni a jelenlévőkre.
B. K.: Hogyne! Nagyon érdekes például az, hogy nekem mindig fontos az, hogy lássam a közönség arcát. Amikor olyan színpadon állunk, ahol távolabb van a közönség, akkor nagyon hiányzik a közvetlen kontaktus.
P. M.: Hiszel abban, hogy esetleg Gyuri és közted szorosabb lélektársi kapcsolat van?
B. K.: Abszolút!
P. M.: De azt is látom, hogy nagyon erős társa vagy Gyurinak, és egyáltalán nem te vagy a gyenge női karakter, aki kapaszkodik a férfiba. Sőt bizonyos helyzetekben éppen te tartod kezedben a dolgok irányítását! Jól látom ezt?
B. K.: Muszáj! Gyuri egy rendkívül nagy tehetségű, erős egyéniségű, de a föld fölött fél méterrel járó valaki. Amikor azonban jönnek a hétköznapi problémák, feladatok, akkor előfordul, hogy lefagy. Őrá vigyázni kell.
P. M.: Ilyen tekintetben az anyaság is jelen van az életedben, igaz?
B. K.: Igen, mit gondolsz, otthon hogy szólít? Maminak!
P. M.: Ugyanakkor az alapján, hogy hogyan tartasz a kezedben mindent, és ráadásul még a technikai újdonságokat, kütyüket is imádod, felmerül bennem, hogy nem lehettél-e férfi esetleg az előző életedben?
B. K.: Jó a kérdés! Volt egy turnévezető fiú, aki félig magyar, félig ukrán származású volt. Ő mondta nekem egy turné során, hogy érdekes személyiség vagyok. Megkérdeztem, hogy miért mondja ezt? Korábban már megkérdezte, hogy mikor születtem, úgyhogy ezzel is tisztában volt. Azt mondta, azért, mert rájött, hogy egy szép női testben egy kőkemény férfi lakik a személyemben. Erre Gyuri rávágta, hogy az nem létezik, én csak a nőket szeretem! (nevet)
Az azonban igaz, hogy az életem során olyan feladatokkal találom szembe magam, akár lelkileg, akár fizikailag, mint egy pasi. Ha nálunk valami elromlik, vagy leáll a gépház, akkor én nem szerelőért szaladok, hanem pontosan tudom, hogy azon a nagy panelen mi hova tartozik.
P. M.: Abban hiszel, hogy több életünk van?
B. K.: Hiszek, igen. Jártam olyan helyen, még anno huszonévesen, Svájcban, ahol addig még soha nem voltam. Egy kirándulás alkalmával megálltunk, kerestünk egy helyet, és emlékszem, hogy egy sűrű sövény volt az autópálya mentén. Erre megszólaltam, hogy szerintem itt le kell menni. És pontosan tudtam, hogy mi hol van. Tudtam, hogy ott lesz egy étterem, egy uszoda, mindenről tudtam. Amikor pedig megkérdezték, hogy honnan tudtam, mondtam, hogy nem tudom, csak éreztem. Később gondolkodtam csak el rajta, hogy vajon ez hogyan történhetett. Később Gyurival kapcsolatban is volt egy ehhez hasonló érzésem. Mikor először találkoztunk... Meghívta a társaságot vacsorázni, de ezt azért tette, hogy én is elmenjek. Majd azt mondta, van egy jó kis pianobár odafent, megkérdezte, nem megyünk-e fel? Nemet mondtam. De mielőtt elindultam volna, ránéztem, ő pedig rám, és ahogy elnéztem a válla felett, megszállt egy furcsa érzés: hogy én ezt az embert már régóta ismerem.
P. M.: Abban is hiszel, hogy létezik egyfajta intelligencia vagy felsőbb erő, nevezzük Istennek, aki ezt az egészet elrendezi?
B. K.: Nagyon sokat gondolkoztam ezen. Ha van egyetlen egy Isten, akkor hogyan tud mindenki gondjával-bajával foglalkozni?! Mégis azt gondolom, hogy van valamilyen irányító az univerzumban. Gyuri viszont nagyon hisz, például abban, hogy van védőangyala. Kétszer is átéltünk olyan komoly balesetet, hogy ha nincsen valamilyen földöntúli kéz, aki megóvott volna bennünket, akkor nekicsapódunk az oszlopnak, és palacsinta lesz belőlünk.
Klárika izgatottan várta, hogy mit olvas ki a tarot kártyából Novák László asztrológus.
N. L.: Az első kártya azt mutatja veled kapcsolatban, hogy két lábbal állsz a földön. Fontosak neked az anyagi világ dolgai, és képes vagy erre energiát áldozni, de csak akkor, ha valóban látod értelmét. Azt látjuk: ez egy olyan nő, aki tökéletesen boldogul a földi dolgokkal, tehát komfortosan mozogsz a fizikai világban.
B. K.: Igen, ez igaz.
N. L.: A második lap a tudatalatti tartományodra világít rá. Egy szerető nő képét mutatja, aki keblére ölelné az egész világot. Adott esetben szeretethullámok önthetnek el, de legtöbbször igyekszel visszaszorítani őket.
B. K.: Tényleg nagyon szeretem az embereket, és igazán nem tudok haragudni senkire.
N. L.: A harmadik tarot kártya arról mesél, hogy elképesztő tűz energiáid vannak, aminek a segítségével bármire képes vagy. Ez a te vakfoltod, amivel nem vagy tökéletesen tisztában, mégis így működsz.
B. K.: De hát én ezt tudom! Ha 24 órából 22-őt kell dolgozni, azt is végigviszem.
N. L.: Sőt, ha úgy van, akár az életedet nem kímélve is végigviszed.
B. K.: Sajnos ezt is tudom... de ez nem helyes.
N. L.: Akkor a bölcsességed eljutott már odáig, hogy számodra már nem vakfolt a vakfoltod, te már megtanultad mindezt önmagadról.
B. K.: Ugye? Azért a kor néha előny!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.