Kamaszok és az abortusz – Tabuk helyett légy velük őszinte! (18+)
Az abortusz ott sem egyszerű, ahol legális. A nőnek megvető pillantásokkal kell szembesülnie az orvosi rendelőben, a kötelező tanácsadáson, a kórházi szobában és a műtőben is. Sok esetben azonban el sem jut odáig, hogy felmerüljön az abortusz lehetősége, mivel ez még itthon is – ahol ugye van rá lehetőség – tabunak számít, amíről még nők egymás közt is félve beszélnek. Lehet valaki abortuszpárti, vagy épp ellenző, de a nyílt kommunikáció elengedhetetlen. Olvasd tovább!
Bizonyos országokban bár engedélyezett az abortusz, mégis nehézségekbe ütközik az a nő, aki élni akar ezzel a lehetőséggel. A liberális törvények ugyanis nem feltétlenül garantálják, hogy egy nő mindenféle veszély nélkül vetheti alá magát ennek a beavatkozásnak. India például engedélyezi az abortuszt, de olyan tényezők, mint a szabályozások és a klinikák felszereltségének hiánya, a törvények nem megfelelő értelmezése, valamint a stigmatizálás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az abortuszok 78 százalékát egészségügyi intézményen kívül, elsősorban illegális körülmények között hajtják végre.
Minél korlátozóbbak és szigorúbbak egy ország abortusztörvényei, annál nagyobb veszélyt jelent az anyákra a terhességmegszakítás.
A világon végrehajtott abortuszok kicsivel több, mint fele, 55 százaléka nevezhető biztonságosnak. De mégis mit kell biztonságos alatt értenünk? Leginkább azt, hogy az abortuszt végrehajtó személy képzettsége és a választott módszerek egyaránt megfelelőek. Az esetek 31 százaléka kevésbé biztonságos, azaz valamelyik feltétel nem adott a kettő közül. 14 százalékban pedig egyáltalán nem mondható megbízhatónak a terhességmegszakítás folyamata, ugyanis mindkét kritérium hiányzik.
A szigorúan szabályozott törvényekkel nem tudjuk elejét venni az abortuszoknak. Csupán azt érjük el velük, hogy a meglévő ellátások kevésbé lesznek biztonságosak.
Latin-Amerikában az abortuszok három negyede illegális keretek között történik. Egy év alatt tizenhét millió nem biztonságos abortuszt hajtanak végre világszerte.
Éves szinten világviszonylatban több mint 23 000 nő veszíti életét nem biztonságosan végzett abortuszok során.
Abban a tizennégy fejlődő országban, amelyet a nem biztonságos abortusz gyakorlata jellemez, a terhességmegszakításon átesett nők 40 százalékánál, vagyis közel felénél jelentkezik valamilyen komplikáció, amely orvosi ellátást igényel. A fejlődő országokban hozzávetőlegesen 6,9 millió nőt kezelnek évente ilyen problémákkal. Ezen a döbbenetes számon fölül vajon hányan vannak, akikhez egyáltalán nem vagy későn érkezik orvosi segítség?
Bolygónkon 1,65 milliárd termékeny korú nő él. Közülük 37 százalék olyan ország lakosa, amely egy az egyben tiltja az abortuszt.
Huszonhat országban – legálisan – semmilyen körülmények között nem dönthetnek úgy a nők, hogy elvetetik magzatjaikat. A legszigorúbban szabályozott országok listáján szerepel többek között Andorra, San Marino, Szenegál, Irak, Haiti vagy Honduras.
Ha kontinensünk viszonylatait vesszük górcső alá, azt tapasztaljuk, hogy Európán belül Málta az egyetlen ország, amely tiltja az abortuszt. Írországban a közelmúltig szintén szigorú szabályozás volt érvényben. Ott csak akkor hajthattak végre terhességmegszakítást, ha a várandósság az anya életét veszélyeztette. Ennél megengedőbb szabályozás mellett tették le a voksukat az írek a májusi népszavazáson. De erről majd egy kicsit később.
Visszatérve az európai abortusztérképre azt látjuk, hogy Portugáliában, Spanyolországban, Cipruson és Lengyelországban kizárólag akkor engedélyezik az abortuszt, ha veszélyben forog az anya élete, illetve testi vagy szellemi egészsége.
Finnországban és Nagy-Britanniában az előbb említetteken kívül akkor is elvégzik a terhességmegszakítást, ha annak gazdasági vagy szociális oka van. A többi európai országban ilyen jellegű korlátozások nélkül, kérésre végrehajtják ezt a beavatkozást.
És most térjünk is vissza az írekre! A májusi népszavazások hatására Írországban januárban várható, hogy bevezetik azt a törvényt, amely alapján az abortuszt a terhesség tizenkettedik hetéig el lehet végezni az anya kérésére, ha a magzatnál élettel össze nem egyeztethető rendellenesség esete áll fenn, valamint ha az anya testi vagy szellemi egészsége veszélybe kerül. Korábban sem erőszak, sem vérfertőzés sem pedig magzati fejlődési rendellenesség nem indokolta az abortusz elvégzését. A tervek, illetve Leo Varadkar miniszterelnök és Simon Harris egészségügyi miniszter nyilatkozata szerint ezeket a szolgáltatásokat mindenki ingyen veheti majd igénybe. Az ír parlamentnek és a szenátusnak azonban még el kell fogadnia a törvénymódosítást.
Írországban nem mindenki örül az abortuszreformnak. A törvényi szabályozás ellenére orvosok egy csoportja úgy gondolja, nem szeretne részt venni az abortuszok végrehajtásában.
Az abortusz az emberi élet befejezése, és mi nem akarunk ehhez asszisztálni... Mi csak gondoskodni szeretnénk az anyákról és gyermekeikről.
Európa országaiban nem ritka az a gyakorlat, hogy az orvosok megtagadják az abortusz végrehajtását. A többnyire katolikus Olaszországban 1978 óta például bármelyik nő legálisan dönthet arról, hogy elveteti-e gyermekét. A törvényi háttér ellenére azonban a nők csak nehezen férnek hozzá ehhez az egészségügyi ellátáshoz. 2013-ban az olasz nőgyógyászok 70 százaléka tagadta meg, hogy abortuszt hajtson végre. Dél-Olaszországban ez az arány még magasabb. Ott ez a szám elérte a 87,6 százalékot. 2014-ben egy lengyel orvost elbocsátottak az állásából, mert hitbéli okokra hivatkozva elutasította, hogy abortuszt végezzen.
Alapvető emberi jog, hogy eldöntsük, hány gyermeket szeretnénk. Kérdés persze, hol marad mindeközben a magzat élethez való joga. De ez már egy következő cikk témája.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.