Valentin-napi ajándékok a környezettudatosság jegyében

Rögtön a legelején tisztázzunk valamit! Ha zöld ünnepről beszélünk, azonnal felejtsük el a kötelező, gagyi, béna és szükségtelen ajándékokat! A felesleges kacatokkal ugyanis nemcsak az a probléma, hogy a megajándékozottnak általában semmi szüksége nincs rájuk, de még a környezetet is irreális mértékben szennyezi az előállításuk, az üzletekbe, majd a lerakókba szállításuk, jó esetben az újrahasznosításuk, rosszabb esetben pedig a több száz évig elhúzódó „lebomlásuk”.

A virág és a csoki olyan állandó kellékei az ünnepeknek, amelyekkel nem nagyon foghatunk mellé. Maga a Valentin-nap is elképzelhetetlen különféle desszertek, bonbonok, csokoládék nélkül. Nem mindegy azonban, milyet választunk.

Egyrészt a pálmaolaj igen sok édesség és rágcsa alapanyagai között megtalálható. A pálmaolaj termesztése pedig több szempontból is károsan hat a környezetre. Nemcsak a talajerózió, a levegő-, a talaj- és a vízszennyezés, a növényvédő szerek, valamint a klímaváltozás elkerülhetetlen járulékok, hanem az is, hogy veszélyeztetett állatfajok – orrszarvúk, elefántok, tigrisek, orángutánok – sodródnak miatta a kihalás szélére. A pálmaolajon kívül egyéb aggályok is felmerülnek a hagyományos csokoládékkal szemben. Ezek közül az egyik az, hogy a kakaótermesztés többnyire kéz a kézben jár a gyermekmunkával és az erdőirtással. Viszont ha odafigyelünk arra, mi kerül a kosarunkba és fair trade terméket vásárolunk, a fenntartható kakaótermesztést támogatjuk, illetve hozzájárulunk az esőerdők és a fajok élőhelyének megmentéséhez.

Egy szál virág többet mond száz szónál.

Mivel a magyar virágok nem jó minőségűek, és a vágott virág termesztése visszaszorult, a hazai üzletek a virágok többségét Chiléből, Ecuadorból, Kenyából, Bolíviából importálják. Kedvezőnek tűnhet, hogy ezekben az országokban nincs szükség fűtött üvegházakra, viszont a virágok több ezer kilométert tesznek meg, míg a célországba kerülnek. Ezzel szénlábnyomuk igen nagyra nő. Továbbá azért, hogy a virágok túléljék a hosszú utat, jelentős mennyiségű vegyszerre van szükség. Ezek egy része olyan kémiai anyagot tartalmaz, amelyeket Európában már betiltottak. Ráadásul a fekete kontinens már jó ideje vízellátási nehézségekkel küzd. Ha belegondolunk, eléggé etikátlan luxusnövények termesztésére pazarolni a vizet akkor, amikor a fejlődő országok lakossága csak korlátozott mértékben fér hozzá a tiszta ivóvízhez.

Tárgyak helyett ajándékozzuk meg inkább a kedvesünket a vele töltött minőségi idővel! Igyekezzünk olyan élménnyel örömöt okozni, amelyre a későbbiekben mindketten szívesen emlékezünk vissza! Közös érdeklődési köreinktől függően számításba jöhet színház, mozi, koncert, kiállítás, étterem, cukrászda, utazás vagy egy kis wellness. Ha kicsit kreatívabb ünnepre vágyunk, kipróbálhatunk kettesben egy új sportágat: felkereshetünk egy közeli lovardát, fallabdatermet vagy csónakázhatunk egyet. Ezeken kívül választhatunk olyan programot is, amely kimondottan környezetbarát és teljesen ingyen van. Egy (saját) vers vagy dal előadása például semmibe nem kerül. Viszont elég romantikus.

Minden ünnep, így a Valentin-nap is elválaszthatatlan az étkezésektől. De hol és mit együnk ezen a romantikus napon? Egyrészt választhatjuk azt a lehetőséget, hogy otthon, kettesben alkotunk egy ínycsiklandó menü(sor)t. A közös főzés – főleg, ha nem tartozik a mindennapos tevékenységeink közé, – kellemes élményt nyújthat számunkra. Ha viszont nem bajlódnánk az ételkészítéssel, üljünk be egy – elegánsabb – étterembe, ahol még véletlenül sem eldobható műanyag evőeszközökkel szolgálják fel az ételt!

Ha az éttermi vacsora mellett döntünk, dobjunk be a táskánkba indulás előtt még egy dobozt, amelyben hazavihetjük a maradékot. Így nemcsak az ételpazarlást kerülhetjük el, de az (általában) egyszer használatos ételes dobozok árát és az ezekből keletkező hulladékot is megtakaríthatjuk magunknak. Ha italrendelésre kerül a sor, válasszunk üvegbe palackozott vagy kimért bort, esetleg visszaváltható üveges vagy csapolt sört. Az ásványvizet és a műanyag palackos üdítőket felejtsük el! Egyrészt a műanyag csak parányi darabokra tud szétesni, teljesen lebomlani soha nem tud, mikroműanyagként pedig az élelmiszerláncon keresztül az emberi szervezetbe is „beszivárog”, másrészt egy liter ásványvíz előállításához három liter ivóvizet kell felhasználni.