Majmok nevelték fel a 4 éves Marinát

Sokan kétkedve fogadták Marina fantasztikus történetét, amit fél évszázaddal a hihetetlen események után mesélt csak el részletesen. Chapman egy könyvet írt gyerekkori élményeiről, amely kizárólag a Mail on Sunday című újságban jelenik meg részletekben.

Miután négyéves korában elrabolták, Marina öt évig élt a dzsungelben teljesen egyedül, a civilizációtól elzárva, csak majmok vették körül, akik segítettek neki életben maradni. A fantasztikus történet elsőre úgy hangzik, mint Tarzan meséje, sokan kételkedtek is a hitelességében, de végül a kutatók nem találtak olyan bizonyítékokat, amelyekkel cáfolni tudták volna Marina állításait.

Marina Chapman története még az ötvenes években kezdődött, amikor 4 éves korában kolumbiai családi házuk hátsó kertéjben játszott a fűben. Játék közben váratlanul megjelent a háta mögött egy fehér ruhás férfi. Marina csak annyit érzékelt, hogy egy fekete kéz valamilyen kábító anyaggal átitatott kendővel befogja a száját és magával ragadja. "Azt gondoltam, hogy biztosan meg fogok halni, nagyon megrémültem, a következő pillanatban azonban már eszméletemet vesztettem" - emlékezett vissza a traumatikus eseményekre Marina.

Amikor magához tért, észrevette, hogy más halálra rémült, síró gyerekekkel együtt egy teherautó platóján szállítják őket valahová. "Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telt el az elrablásom óta, elvesztettem az időérzékemet, és mikor körülnéztem, azt vettem észre, hogy sok más, hozzám hasonló, rémült és síró gyerek van körülöttem, aztán újra elvesztettem az eszméletemet" - írta Chapman.

Mikor aztán újra magához tért, Marina azt érzékelte, hogy egy férfi rohan vele az erdők mélye felé, aki durván ráncigálja, majd a földre dobja őt. Ahogy kábultan körülnézett, csak azt látta, hogy a továbbrohanó férfi a homályba vész és ő a rásötétedő félelmetes dzsungelben ott maradt teljesen egyedül.

"El sem tudtam képzelni, hogy hol vagyok, másnap reggel a forró napsütésre ébredtem a sűrű kolumbiai dzsungel mélyén, mindentől és mindenkitől elzárva. Teljesen kilátástalannak éreztem a helyzetem, ezért keservesen zokogni kezdtem. Bármelyik irányba indultam, mindenhol csak fák, fák és újabb fák vettek körül" - mesélte Chapman.

Egy idő után elnyomta az álom, és mikor másnap reggel felébredt, azt vette észre, hogy nincs egyedül. Majmok vették körül, akik érdeklődve figyelték a kislányt. Marina elmondása szerint az egyik majom összeszedte minden bátorságát, és odament a földön fekvő lányhoz, és megérintette. Egy idő után a majom megpróbálta felhívni Marina figyelmét a fán fürtökben lógó banánokra, hogy egyen valamit.

Marina egy idő után elkezdte leutánozni a majmok viselkedését. Azokat a gyümölcsöket kezdte enni, amit a majmok is fogyasztottak, ügyesen megtanult fára mászni és kivájt fatörzsökön aludt, és szép lassan, fokozatosan beilleszkedett a majomkolónia többi tagjai közé. A kislány alaposan megfigyelte, hogy a majmok mikor milyen hangokat adnak ki és mire használják a különféle hangjelzéseket, majd azokat is elkezdte leutánozni. A majmok tulajdonképpen megtanították neki, hogyan élheti túl a dzsungelt.

Marina Chapman elmondás szerint egy nap, évekkel az elrablását követően, találkozott a dzsungelben egy kiránduló embercsaláddal. Marina kíváncsian odament hozzájuk, megpróbált velük kommunikálni, de mivel elfejlett beszélni és csak majomszerű makogást hallatott, a család végül rémülten otthagyta a kislányt az erdőben. Így végül Marina Chapman 5 évet töltött el a dzsungelben, majmok között élve.

A ma már családos és Yorkshire-ben élő Chapman elmondása szerint aznap egy nagyon fontos leckét tanult meg, mégpedig, hogy a család bárhol megtalálható, ahol szeretnek valakit és odafigyelnek rá. "Számomra a majomkolónia volt az igazi család, nem pedig az emberek" - mondta Chapman.