Tóth Attila a kórházban is igyekezett lelket önteni sorstársaiba, pedig az első pár hét számára is nagyon megterhelő volt.
„Az első két hét valóban szörnyű volt. Szerencsére nagyon sokan tartották bennem a lelket, legfőbb támaszom a feleségem volt.
Eleinte fel sem tudtam állni, csak járókerettel tudtam közlekedni, később ezt botra cseréltem.
Szerencsére elmondhatom, hogy már sokkal jobban vagyok, igaz, néha megszédülök és a lábam sem az igazi még" – kezdte a Ripostnak a Pokolgép frontembere.
„Mivel ismertebb ember vagyok, talán sikerül sok sorstársamat arra ösztönözni, hogy ne adják fel.
Van élet a sztrók után! Motivációs előadásokat is tartanék és szívesen találkoznék bárkivel, aki hasonló cipőben jár, mint én"
– jelentette ki Attila.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.