Szétvakarják magukat a bőr alatti férgek miatt: ilyen betegség a Morgellon-szindróma

A Morgellon-szindrómában szenvedők bőre iszonyatosan viszket, a betegek nem képesek megállni a folyamatos vakarózást, aminek a vége rendszerint véresre horzsolt és csipkedett hámréteg lesz. A betegek sebeiben laboratóriumi körülmények között ráadásul rejtélyes színes rostokat mutattak ki. De a legszörnyűbb az egészben az, hogy mi miatt vakaróznak az ettől a szindrómától szenvedők: úgy érzik, mintha a bőrük alatt élőlények, bogarak és férgek mozognának. Egyes kimutatások szerint körülbelül 14 000 embert érinthet ez a tünetegyüttes világszerte, és egyelőre nem létezik rá gyógymód. Annál is inkább nehéz gyógyítani, mivel a tudomány jelen állása szerint minden jel arra mutat, hogy egy téveszméről van szó – azaz a bőr alatti férgek csak a betegek fejében léteznek, a viszketést pedig igazából maguknak okozzák.

Hogy a Morgellon-szindróma világhírű lett, sőt egyáltalán nevet kapott, azért Mary Leitao tette a legtöbbet. A dél-karolinai háziasszony a kétéves kisfia panaszai miatt figyelt fel a betegségre. A kisfiú a bőre alatt futkosó bogarakra panaszkodott, a száján lévő sebben pedig furcsa szálakat vett észre az édesanyja, aki maga is orvosi végzettséggel rendelkezik. Leiato 2006-ban létrehozott egy weboldalt, majd egy magánszervezetet is, hogy összegyűjtse és dokumentálja a világ minden pontjáról a Morgellon-szindróma adatait, és elérje, hogy az hivatalos orvostudomány is vegye komolyan a betegség tüneteit, és foglalkozzon a problémával. Sőt, nevet is ő adott a szindrómának, méghozzá egy 17. századi angol orvos, Sir Thomas Browne feljegyzései alapján, aki először figyelt meg hasonló tüneteket.

Leitao kitartó küzdelme azt eredményezte, hogy 2008-ban elindult egy négy éven át tartó komoly nemzetközi kutatás, amely rendkívüli aprólékossággal vette szemügyre 115 beteget. Pszichológiai, bőrgyógyászati, belgyógyászati vizsgálatokat és laboratóriumi elemzéseket végeztek a betegek bőr- és vérmintáiból. Az eredményeket pedig azt mutatták, hogy ki, hogy nem egy önálló betegségről lehet szó, a benne szenvedők rendszerint egyéb neurológiai panaszokkal is rendelkeztek, gyakran problémáik voltak a drogfogyasztással és egyéb bőrbetegségekkel, a sebekben található titokzatos szálak és szemcsék pedig minden kétséget kizáróan a külső környezetből kerülhettek oda, hiszen pamutként azonosították azokat a kutatók. Sőt, az is komolyan felmerült, hogy maga Mary Leitao is egy súlyos pszichológiai betegségben, a Münchausen by proxy szindrómában szenved, ami leggyakrabban kisgyereket nevelő anyákat súlyt: ezekben az esetekben a szülők kitalálnak tüneteket, rosszabb esetben szándékosan megbetegítik a saját gyerekeiket, csak hogy aztán a gyógyításukért küzdhessenek. A fejlemények hatására Leitao egészségügyi szervezete 2012-ben be is fejezte a tevékenységét.

Ettől függetlenül persze léteznek valóban olyanok, akik férgeket éreznek mozogni a bőrük alatt, csak épp ez nem egy fizikai, hanem egy pszichológiai betegség miatt van. A páciensek élete pedig ettől még valódi szenvedéssel teli, hiszen az állandó viszketés nyugtalanná teszi őket, miközben számukra olyan valóságosak a tünetek, hogy nem értik, miért nem hiszi el a környezetük a bőrük alatt mozgó élőlényeket. Elzárják magukat a külvilágtól, a családtagjaiktól is, hiszen nem akarják „továbbfertőzni" őket, sőt a legsúlyosabb esetekben megszabadulnak a ruháiktól, tárgyaiktól is, mert úgy gondolják, a fertőzés, illetve az azt hordozó kis élőlények, férgek és bogarak fészkei lehetnek.