A Morgellon-szindrómában szenvedők bőre iszonyatosan viszket, a betegek nem képesek megállni a folyamatos vakarózást, aminek a vége rendszerint véresre horzsolt és csipkedett hámréteg lesz. A betegek sebeiben laboratóriumi körülmények között ráadásul rejtélyes színes rostokat mutattak ki. De a legszörnyűbb az egészben az, hogy mi miatt vakaróznak az ettől a szindrómától szenvedők: úgy érzik, mintha a bőrük alatt élőlények, bogarak és férgek mozognának. Egyes kimutatások szerint körülbelül 14 000 embert érinthet ez a tünetegyüttes világszerte, és egyelőre nem létezik rá gyógymód. Annál is inkább nehéz gyógyítani, mivel a tudomány jelen állása szerint minden jel arra mutat, hogy egy téveszméről van szó – azaz a bőr alatti férgek csak a betegek fejében léteznek, a viszketést pedig igazából maguknak okozzák.
Hogy a Morgellon-szindróma világhírű lett, sőt egyáltalán nevet kapott, azért Mary Leitao tette a legtöbbet. A dél-karolinai háziasszony a kétéves kisfia panaszai miatt figyelt fel a betegségre. A kisfiú a bőre alatt futkosó bogarakra panaszkodott, a száján lévő sebben pedig furcsa szálakat vett észre az édesanyja, aki maga is orvosi végzettséggel rendelkezik. Leiato 2006-ban létrehozott egy weboldalt, majd egy magánszervezetet is, hogy összegyűjtse és dokumentálja a világ minden pontjáról a Morgellon-szindróma adatait, és elérje, hogy az hivatalos orvostudomány is vegye komolyan a betegség tüneteit, és foglalkozzon a problémával. Sőt, nevet is ő adott a szindrómának, méghozzá egy 17. századi angol orvos, Sir Thomas Browne feljegyzései alapján, aki először figyelt meg hasonló tüneteket.
Leitao kitartó küzdelme azt eredményezte, hogy 2008-ban elindult egy négy éven át tartó komoly nemzetközi kutatás, amely rendkívüli aprólékossággal vette szemügyre 115 beteget. Pszichológiai, bőrgyógyászati, belgyógyászati vizsgálatokat és laboratóriumi elemzéseket végeztek a betegek bőr- és vérmintáiból. Az eredményeket pedig azt mutatták, hogy ki, hogy nem egy önálló betegségről lehet szó, a benne szenvedők rendszerint egyéb neurológiai panaszokkal is rendelkeztek, gyakran problémáik voltak a drogfogyasztással és egyéb bőrbetegségekkel, a sebekben található titokzatos szálak és szemcsék pedig minden kétséget kizáróan a külső környezetből kerülhettek oda, hiszen pamutként azonosították azokat a kutatók. Sőt, az is komolyan felmerült, hogy maga Mary Leitao is egy súlyos pszichológiai betegségben, a Münchausen by proxy szindrómában szenved, ami leggyakrabban kisgyereket nevelő anyákat súlyt: ezekben az esetekben a szülők kitalálnak tüneteket, rosszabb esetben szándékosan megbetegítik a saját gyerekeiket, csak hogy aztán a gyógyításukért küzdhessenek. A fejlemények hatására Leitao egészségügyi szervezete 2012-ben be is fejezte a tevékenységét.
Ettől függetlenül persze léteznek valóban olyanok, akik férgeket éreznek mozogni a bőrük alatt, csak épp ez nem egy fizikai, hanem egy pszichológiai betegség miatt van. A páciensek élete pedig ettől még valódi szenvedéssel teli, hiszen az állandó viszketés nyugtalanná teszi őket, miközben számukra olyan valóságosak a tünetek, hogy nem értik, miért nem hiszi el a környezetük a bőrük alatt mozgó élőlényeket. Elzárják magukat a külvilágtól, a családtagjaiktól is, hiszen nem akarják „továbbfertőzni" őket, sőt a legsúlyosabb esetekben megszabadulnak a ruháiktól, tárgyaiktól is, mert úgy gondolják, a fertőzés, illetve az azt hordozó kis élőlények, férgek és bogarak fészkei lehetnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.