Sokkoló történetek, rettegő gyerekek: a cybermegfélemlítés nem ismer határokat

Az iskolai kiközösítések, csúfolódások és fenyegetések egyáltalán nem számítanak új keletű dolognak, biztosan neked is volt olyan osztálytársad – esetleg te magad voltál az – akit, valamilyen, sokszor mondva csinált ürüggyel piszkáltak a társai. A csúfolódásnak, cikizésnek különböző fokozatai lehetnek: megnyilvánulhat ártatlan gyerekcsínyként is, amelynek nincsenek hosszú távú következményei, ilyen lehet egy egyszeri verekedés vagy vitatkozás is. Ha azonban ismétlődő, intenzív, bántalmazó vagy akár sérülést okozó viselkedésről van szó, amivel egy fiatal egy másik, kipécézett gyerekkel szembeni „erőegyensúlyt" igyekszik felborítani vagy megszüntetni, és a megszerzett erőpozíciót megvédeni, akkor bizony már komolyabb problémáról kell beszélni. Ez a viselkedésforma az úgy nevezett bullying, azaz megfélemlítés.

A határok elmosódnak

A megfélemlítés már önmagában is nagyon káros, a kipécézett gyermekek sokszor hosszú távú lelki vagy akár testi sérüléseket is elszenvedhetnek. Mára azonban, „köszönhetően" a digitális technológiák és különféle közösségi oldalak megjelenésének és elterjedésének, a megfélemlítés egy új és talán a korábbinál is ijesztőbb szintre lépett.

A cyberbullying azaz a kibermegfélemlítés az internet egyik legnagyobb előnyét, a folyamatos elérhetőséget fordítja a kipécézett áldozatok ellen: a csúfolódásoknak, fenyegetőzéseknek a tanórai kicsöngetés nem vet véget, a megfélemlítő gyerekek a hét bármelyik napján, a nap 24 órájában bármikor utolérhetik áldozatukat. A jelenségnek a tanárok és szülők egy része sokszor sajnos nem tulajdonít kellő jelentőséget, úgy gondolják, hogy ami az interneten történik, az nem a valóság, azt csak egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni, ki kell kapcsolni a gépet, ki kell menni a friss levegőre, és kész. A kamasz gyermek azonban egyáltalán nem így éli meg a cyberbullyingot, olyannyira nem, hogy a megfélemlítés következményei is valóságosak: szorongást, depressziót, önbántalmazó viselkedést okozhat, és súlyos esetekben még öngyilkossághoz is vezethet.

Amikor az öngyilkosság a kiút

Az utóbbi években több öngyilkosságba menekülő tini története is bejárta a világot. Ezeket a gyerekeket az iskolában és az interneten is terrorizálták társaik, a legfiatalabb áldozat alig 12 éves volt. A cyberbullying témakörében végzett legutóbbi amerikai felmérés ijesztő számokat mutat: a megkérdezett gyerekek közel 43 százalékát félemlítették már meg online, vagyis minden harmadik gyerek biztosan áldozatul esett már hasonlónak. További sokkoló adat, hogy a vizsgálatban részt vevő diákok 70 százaléka volt már szemtanúja megfélemlítésnek, és bár

Sokkoló történetek idehaza

A cyberbullying idehaza sem ismeretlen fogalom. Egyre gyakrabban hallani olyan esetről, amikor egy fiatal az osztálytársai kegyetlenkedései miatt akarja eldobni magától az életet. Olyannyira jelen van Magyarországon is ez az ijesztő viselkedésforma, hogy a Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány 2013 januárjában egy Megfélemlítés elleni programot (MEP) is elindított, sőt elvégzett egy megfélemlítéssel kapcsolatos állapotfelmérést is két budapesti iskola diákjai körében. A felmérésben összesen 704 diák, 75 pedagógus és 1200 szülő vett részt, a kérdőívek kitöltése pedig önkéntes és teljesen anonim volt. A vizsgálat eredményei egyértelműen arról árulkodnak, hogy se a pedagógusok, se a szülők se maguk a diákok sincsenek tisztában a megfélemlítés jelentőségével és veszélyeivel.

Te tudod, mit csinál gyermeked az interneten?

Az adatok szerint súlyos szakadék tátong a felnőttek és a diákok között, a legtöbb szülő azzal sincs tisztában, hogy gyermeke milyen közösségi oldalakon van regisztrálva, és hogy pontosan mi is folyik ezeken az oldalakon. Továbbá úgy tűnik, hogy a szülők túlságosan is jóhiszeműek, mivel népszerűbbnek gondolják gyermeküket a valóságosnál, ebből fakadóan pedig valószínűleg azt feltételezik, hogy gyermekeik a rizikós helyzetekben is védettebbek lesznek.

A felmérés adatai a szülők tájékozatlanságáról, a kezelési módszerek sekélyességéről, összehangolatlanságáról, valamint az incidensek jelentőségének ignorálásáról árulkodnak, és egyértelműen alátámasztják egy átfogó és szervezett iskolai és kibermegfélemlítés elleni program szükségét.