Divattörténelem: a női harisnya viselete

Korai darabok

Az emberek ősidők óta hordanak a lábukat védő ruhadarabokat. A kezdetleges harisnyákat Közép-Európában először csak a férfiak viselték. A 12-13. században csupán a térd felett hordták az akkori alsónadrágnak megfelelő darabhoz rögzítve. Később ebből alakult ki az a ruhadarab, amit a harisnyanadrág ősének tekinthetünk. A 14. században a nemesek selyemből készült harisnyát kezdtek hordani, és ebből az időkből származnak az első női harisnyák is.

Amikor William Lee 1589-ben feltalálta és forradalmasította a kötőgépet, a kézi munkát a gépi gyártás váltotta fel. Ennek köszönhetően a 18-19. században sem maradtak csupaszon a lábak. A népek általában pamutharisnyákat hordtak, míg a nemesség körében egyfajta státuszszimbólumként a fehér vagy díszes selyemharisnyák terjedtek el. Ez utóbbiak általában inkább divatosak voltak, mint sem funkcionális szerepet töltöttek be.

Ami a nőket illeti

A 19. század végére a férfiak végleg elhagyták a harisnyaviseletet, helyette zoknit és nadrágot kezdtek hordani. A hölgyek végre megkapták az őket megillető ruhadarabot! Magyarországon, egész pontosan Gyulán, 1894-ben egy kis harisnyakötő üzem beindításának köszönhetően a magyar hölgyek is a lábukra húzhatták. Akkortájt világszerte a pamut anyagú változatokból készültek a tucat termékek.

A díva sokkolta és ámulatba ejtette a férfiakat, amikor megjelent a filmvásznon, mert csupán egy harisnyakötő és selyem combfix fedte híresen szép lábait. Pár évre rá minden megváltozott. Már nem csak a kiváltságosok húzhattak harisnyát, miután Wallace Hume Carothers amerikai vegyész-kutató feltalálta a nejlont, amit 1937. február 16-án a DuPont cég szabadalmaztatott. Amint árusítani kezdték a harisnyákat az USA-ban, azonnal tömegcikké vált.

Akkoriban olyan kultusza lett ennek a ruhadarabnak, hogy a forró napokat leszámítva elképzelhetetlen volt, hogy egy hölgy harisnya nélkül hagyja el a házat.

Az utolsó 70 év: a hiánytól a dömpingig

Amikor a II. világháború alatt ideiglenesen leállították a nejlonharisnyák gyártását, világszerte óriási pánik tört ki a hölgyek körében, akik mindent bevetettek, hogy átvészeljék a harisnya nélküli időszakot. Harisnyautánzó krémeket szereztek be, és az addig hátul végig futó ikonikus varrás illúzióját keltve szemceruzával vonalat húztak a lábszárukon. A háború után rohamléptekkel kezdték az újragyártást, így a hölgyek megnyugodhattak, mert ismét visszakapták budoárjuk kedvenc darabját. Az ötvenes években már feltűntek a különböző vastagságú, 15, 30, 50 denes változatok, és 1959-ben a DuPont újabb találmányaként a Lycra anyag is piacra került, amely a rugalmasságának köszönhetően gyorsan népszerűvé vált.

A hölgyek eldobhatták a harisnyatartó pántokat, mert ezek a változatok már nemcsak a combokat, de a csípőt és a lábfejet is takarták, amiben végre valahára komfortosan érezhették magukat. (A combkötő erotikus céllal megmaradt). Ekkor kezdett a miniszoknya is divatba lendülni, így a lábak még inkább a figyelem középpontjába kerültek. Akkor kezdték gyártani a ma is divatos, különböző színű és mintájú műszálas harisnyanadrágokat, amelyek ára manapság már mindenki számára megfizethető. Egy-egy jól választott darab fantasztikusan öltöztet, és olyan hatalmas a választék is, hogy bárki megtalálhatja a saját ízlésének, stílusának megfelelőt. Van csipkés, megkötős, necces, kötött, leheletfinom, fényes, csillogó, átlátszó, a szivárvány minden színében pompázó.