Így nevelnek okos, tehetséges gyerekeket Ázsiában

Az ázsiai országokban néhány évtizede bizonyos irányelveket hoztak létre a gyermeknevelés területén. Az oktatási rendszer viszont már nagyon régóta ugyanazokon az alapelveken nyugszik, amely okos, tehetséges gyerekeket nevel ki, akik tisztelik a hagyományokat és a másik embert. Ők képesek csapatban gondolkodni és dolgozni.

Fontos tudnunk, hogy ők hogyan, miként tekintenek a gyermekeik szellemi fejlődésére, az oktatás szerepére, mert nekünk, szülőknek nyitottak kell lennünk. Mi is sokat tanulhatunk egymástól.

Az első két év

A szülők gyakorlatilag semmit nem tanítanak a gyerekeiknek 2 éves korukig, mert szerintük ebben az időszakban nem a tanítás a legfontosabb dolog az életben. Nem tömik a kisbabák fejét semmilyen felesleges információval, de úgy vélik, hogy a gyerekek sok mindent megértenek, akkor is, ha még nem tudnak válaszolni. Szerintük sok információt kapnak már az anyaméhben a megszületésük előtt, és az igazi tudást majd a személyes tapasztalataik által szerzik meg. A szülők éppen ezért igyekeznek jó példával járni az egészen pici gyermekeik előtt is. Ebben az időszakban a legnagyobb figyelem az érzelmekre tevődik, amikor is szeretettel veszik körül a kicsiket, óvják, gondoskodnak róluk. A szülők és a gyermekek életében óriási szerepet kap a fizikai kontaktus. Gyakran megölelik, hordozzák, cipelik a csemetéiket, még akkor is, ha az nem indokolt.

Nincs tiltás

Amíg itthon és a nyugati társadalmakban a játszótéren egyebet sem hallani az anyukák és az apukák szájból, hogy ezt ne csináld, meg azt nem szabad, addig Ázsiában semmit nem tiltanak meg a gyerekeknek. Ha egy gyermek rosszalkodik vagy veszélyes dolgot művel, a szülő csupán valami mással eltereli a figyelmét.

A szülők természetesen felhívják a gyermekük figyelmét a veszélyekre, és hogy mit kell elkerülniük, de senki, semmilyen tiltást nem alkalmaz. Azt vallják, hogy emiatt a jövőben ezek a gyerekek sokkal kreatívabban fognak gondolkodni, képesek lesznek egyéni megoldásokat találni úgy, hogy közben a fontos szabályokat betartják, és tisztelik a szüleiket.

Az önös érdekek helyett másokét helyezik előtérbe

Amíg a szülők nagy része Európában és a tengerentúl arra figyelmeztetik a gyermeküket, hogy vigyázz, nehogy megüsd magadat, a távol keleten azt mondanák: nehogy megsérts másokat. Már 3 éves koruk előtt megtanítják a gyerekeknek, hogy tiszteljék a másik embert, állatot, a természetet, és hogy képesek legyenek az érzelmeiket kontrollálni. A gyerekek úgy nőnek fel, hogy nem okoz nekik nehézséget más emberekkel együtt élni, segíteni őket, és már idejekorán megtanulják, hogy ne helyezzék az önös érdekeiket mások elé. Japánban, az emberek hisznek abban, hogy ez a megközelítés nagyon fontos a harmonikus társadalom működéséhez. Ezért van az, hogy a gyerekek már nagyon korán megtanulnak csapatban gondolkodni, dolgozni.

Hamar véget érnek a gyermekévek

A kicsiknek 2-3 éves korban, amint túljutnak a dackorszakon, és megtanulják a jó viselkedés alapszabályait, megkezdődik az oktatásuk. Már ennyi idősen matematikát, rajzot, éneket, színjátszást tanulnak a csoportjukban, és sokféle sportot kipróbálnak. Teljesen elfogadott dolog, hogy egy 3 évesnek szoros az időbeosztása.

Az ázsiai országokban hisznek abban, hogy ha a gyerekek korán tanulnak számolni, az serkentően hat az agyműködésükre, és ezáltal fejlődni fog az alkotói készségük. A gondtalan gyermekéveknek itt vége, és a sok tantárgy mellett komoly fegyelmet tanulnak.

Önállóságra nevelik őket

Japánban és Koreában a 6 éves gyerekek teljesen egyedül járnak iskolába, nem a szülők viszik őket. Nagyjából 12-16 éves kor között a tanulók azzal töltik idejük nagy részét, hogy kiválasszák azt a területet, szakmát, amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnének. Ekkor már elég érettnek tartják őket arra, hogy felnőttként tekintsenek rájuk. Innentől kezdve saját döntéseket hozhatnak, amikért egyedül ők felelősek. A családi kötelékek ezzel együtt rendkívül erősek. A gyerekek addig élhetnek a szüleikkel, amíg az szükséges számukra. Gyakran viszont már 14 évesen tudják, hogy mit szeretnének elérni, képesek egyedül élni, és saját magukat ellátni. A távol-keleti emberek gondolkodása szerint a gyermekek egészséges fejlődésének alapja a szeretet és a törődés. A fegyelmezés és a korai leválás pedig hozzásegíti őket, hogy csodálatos eredményeket produkáljanak a tanulásban és a munkában.