„Nem csak azzal kellett megküzdenem, hogy teljesen más lett az arcom, hanem a fájdalomérzettel is, amit a törések és az idegek szakadása okozott. Ez utóbbi azóta is jelen van az életemben, igaz, már nem annyira intenzív fájdalomként, inkább egyfajta zsibbadásként. Sok időbe telt, míg megerősödtem lelkileg. Az elején kerestem a válaszokat: miért velem történt mindez? Időbe telt, míg rádöbbentem, nem lehet élni, össze kell szednem magam. Ekkor vette kezdetét az öngyógyításom: rengeteget meditáltam, szinte kényszerítettem magam arra, hogy nézzem a dolgok jó oldalát. Ez pedig bevált: megszoktam, hogy időről-időre kés alá kell feküdnöm, az új életemben ez egyfajta rutinná vált" - nyilatkozta a Metropolnak az énekesnő, ám egy valami nem változott a baleset óta, ettől még mindig fél.
„A férjemmel a legnagyobb „vitaforrásunk", hogy képtelen vagyok csendben maradni az autóban, ugyanis még mindig szorongok a kocsiban. A legtöbbször mániákusan figyelem az utat, a forgalmat, és jelzek neki, hogy szerintem mit kéne csinálnia. Érdekes, amikor én ülök a volánnál, biztonságban érzem magam, de ez a beidegződés megmaradt"
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.