Adni, kapni jó, szoktuk mondani, és nem is gondoljuk végig, hogy ez mennyire igaz.
Ha szoktál jótékonykodni, talán már te is észrevetted, hogy felszabadultabbnak, boldogabbnak érzed magad utána. Egy nap önkéntes munka, egy doboz tartós élelmiszer, néhány megkímélt, egykor kedvenc ruhadarab nemcsak annak okoz örömet, akinek adod, hanem neked is, aki odaadtad. De miért van ez?
Tanulmányok szerint amikor adományozunk, valamilyen jótékonysági tevékenységet végzünk, az agyunk szerotonint, dopamint és oxitocint, vagyis olyan anyagokat szabadít fel, melyek jó érzést keltenek bennünk. A dopamin a motiváció, a siker, és a jutalom érzését adja, a szerotonin többek között a hangulat szabályozásában játszik szerepet, az oxitocin pedig a szociális kapcsolatokért és a mások iránti empátiáért felel.
S, hogy miért kell nekik „felszabadulniuk”? A tudomány emberei szerint a természet így készteti az embereket arra, hogy segítsenek egymásnak, és egyúttal maguknak is, hiszen, aki ad, az kap is.
Amikor jót teszünk valakivel, nem egyszerűen jó érzést kelt bennünk, az adakozás a testünkre is pozitív hatással van. Azoknak az embereknek, akik rendszeresen önkénteskednek, általában alacsonyabb a stresszszintjük, a vérnyomásuk, egészségesebbek, így akár hosszabb életre is számíthatnak, mint azok, akik nem az adakozó hozzáállásukról ismertek.
Az adakozásról az is kimutatták, hogy csökkenti az amygdala aktivitását. Az amygdalának elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában. Az agynak ez a területe akkor aktiválódik, amikor stresszt vagy szorongást tapasztalsz. Vagyis, ha az aktivitása csökken, amikor adakozol, az azt jelenti, hogy a jótetteddel aktívan és hatékonyan enyhíted a stressz és a szorongás hatásait.
Egy 2013-as, 50 év feletti felnőttek körében végzett tanulmány szerint, a rendszeresen önkéntes munkát végzők között 40 százalékkal kisebb volt a magas vérnyomás kialakulásának valószínűsége, mint nem jótékonykodó társaiknál. A Stanford Egyetem 8 éves kutatásának eredménye alapján, akik akár csak alkalmanként is önkénteskedtek, 25 százalékkal kisebb valószínűséggel haltak meg idő előtt, mint azok, akik soha nem végeztek önkéntes munkát.
Talán a legjelentősebb felfedezés azonban az volt, hogy azoknál a depressziós betegeknél, akik megtalálták a számukra legkomfortosabb, rendszeresen végezhető módját az jótékonykodásnak, jelentősen csökkentek a szorongásos tünetek. Ezt azzal magyarázzák, hogy a mai világban, ahol sokszor érzi magát kontrollvesztettnek az ember, erősítheti a biztonságérzetet, ha van egy olyan célja, mely azonnali pozitív változást hoz mások életébe, és amivel hozzátehet valamit az őt körülvevő világhoz, amitől azt érezheti, hogy van értéke az életének. Ez a depresszióval küzdőknek különösen fontos támpont lehet.
Ha eddig nem tetted, akkor legalább az egészségügyi előnyei miatt érdemes valahogyan elkezdened a jótékonysági munkát. Ám sokan maguk is küzdenek a mindennapokkal, de még egy átlagosan jól élő ember is érezheti azt, hogy nem ő a legalkalmasabb a feladatra, hogy segítsen másokon. Ráadásul a rendszeres önkéntes munka óriási felelősséggel jár, a gondolat, hogy minden körülmények között számítanak a segítségedre, ijesztő lehet, nem is csoda, ha sokan nem éreznek magukban motivációt a segítségnyújtásra. Akkor mégis, hogyan fogj bele?
Sokan gondolják, hogy a jótékonyság egyenlő a pénzadományokkal, a minél magasabb összegek vagy nagyobb értékű tárgyak adományozásával. Pedig nem ez a helyzet.
Az adományozás csak egy módja a segítségnek. Bizonyos tevékenységek semmi mást nem igényelnek tőled, csak időt.
Tehát, mielőtt bármibe belevágnál, gondold át, mivel töltöd szívesen a szabadidődet? Mi az, ami örömet okoz neked, amivel szívesen foglalkoznál hetente néhány órát?
Számos, más lehetőséget találsz, ha egy kicsit keresgélsz a világhálón, csak akarat kell hozzá. De nem is kell szervezetet keresned! Ha hozzá akarsz tenni valamit a világhoz, a társadalmi jóléthez, de nem köteleződnél el, akkor például fogj egy eldobható kesztyűt, és szedd össze a lakóhelyed környékén a szemetet, amit kevésbé környezettudatos embertársaink hajigáltak szanaszét.
Ha a szándék megvan, de szabadidő híján vagy, klasszikus formában is gyakorolhatod az adományozást. Nézz körül otthon, mi az, ami működik, hasznos, de neked már nem kell, és add oda valakinek, akiről tudod, hogy nagy hasznát venné. Ehhez sincs szükséged szervezetre, ha nem akarsz keresgélni, biztosan akad egy kevésbé szerencsés helyzetben lévő barát, ismerős, szomszéd, aki örülne annak, amiben te már nem leled örömödet.
Jótett az is, ha tudod valakiről, hogy nehéz időszakon megy keresztül, és felhívod, hogy meghallgasd a bánatát, beszélgess vele, biztasd, a szavaiddal segítsd őt. Hetente egyszer fél órája mindenkinek kell, hogy legyen azokra, akik számítanak neki.
Sokszor az embereknek nem is tárgyakra van szükségük, csak egy kis segítségre. Biztosan akad valaki a környezetedben, aki betegség vagy abból való lábadozás miatt még bevásárolni se tud. Neki biztosan jól jönne, ha valaki leugrana a boltba némi élelemért, tisztálkodószerekért akkor, amikor magának is bevásárolna. Nem kell mindig a pénztárcát nyitogatni, apró figyelmességekkel, gondoskodással is adhatsz másoknak, ők pedig neked a fontosság, hasznosság érzését és hálát. Hidd el, jótékonyan hat majd a lelki egészségedre.
Ha úgy érzed, mégis inkább pénzt adományoznál, és egy profi szervezetre bíznád, mire, kire költse, azt is megteheted. Némi utánajárással számos megbízható alapítványt és egyesületet találsz, válaszd ki azt, amelyiknek a céljai neked is fontosak, egyetértesz velük és azzal is, ahogyan a hozzájuk kerülő adományokat felhasználják. Gondold át, mekkora összeggel és milyen rendszerességgel tudod támogatni a ügyet, amit képviselnek, és tedd meg a felajánlásod.
Ne feledd, nem leszel se több, se kevesebb, akármelyik formáját választod a jótékonykodásnak. A fizikai és mentális egészségedre ugyanolyan pozitívan hat, ha hetente kétszer felhívod az idős nagymamád, bevásárolsz a beteg szomszédodnak, odaadományozod a kiváló állapotú, de neked már nem kellő pulóvereidet, háztartási eszközeidet, összeállítasz egy tisztasági csomagot egy szerényebb körülmények között élő tinilánynak vagy pénzt küldesz egy alapítvány számlájára. A hangsúly a segítségnyújtáson van.
Pandémiától háborúig minden kijut ma a világnak és a benne élő embereknek. Válságok mentén éljük az életünket, egyre nagyobb rajtunk a nyomás, miközben az öngondoskodás fontosságról hallunk éjjel-nappal. Gondolj így a segítségnyújtásra, mint az öngondoskodás egyik formájára, hiszen mi más lenne, ha nem öngondoskodás az, ami felvidít, optimistává tesz, megerősíti az emberekbe és önmagadba vetett hitedet, nyugtat és segít egészségesebben élni?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.