Mikor, mennyit, hogyan? Minden, amit tudni akartál a kardióedzésről

2016.05.02.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Miért fontos a kardióedzés, milyen gyakran kell végezni, és milyen intenzitással? Katus Attila most beavat benneteket a kardióedzés rejtelmeibe.

Állóképesség-fejlesztés, azaz kardióedzés

A kardióedzések – vagy más néven állóképesség-fejlesztő edzések – a szívre, a keringési és a légzőrendszerre gyakorolnak pozitív hatást. Az ilyen jellegű edzésprogramok esetén is fő a fokozatosság, a változatosság és nem utolsósorban a rendszeresség!

A kezdőknek és az újrakezdőknek, a túlsúlyos embereknek, valamint a keringési problémákkal küzdőknek különösen be kell tartaniuk a fokozatosság elvét.

Nekik az alacsony intenzitású kerékpározással – amelynek során ülő helyzetben kevésbé terhelik ízületeiket – vagy az igazán ízületkímélő úszással célszerű kezdeniük.

Mennyi kardióedzés javasolt?

A rendszeresség fontos edzéselméleti szempont:

az átlagember számára minimálisan heti három alkalommal 20-30 perc aerob edzés javasolt, és innen lehet eljutni a haladó – heti öt alkalommal végzett – 60 perces kardióprogramig.

Természetesen akár napi 10-15 perc testmozgásnak is óriási jelentősége van, így az ajánlásaim pusztán egy optimális kardióprogramra vonatkoznak. Sőt azt vallom, hogy 20 perc kardióedzés alatt minden létfontosságú élettani folyamat lejátszódik a szervezetben.

Vigyázat: hosszabb kardióedzéssel izmot is veszthetünk!

A hosszabb időtartamú, de alacsonyabb intenzitású kardióedzések folyamán akár veszíthetünk is az izmainkból, mivel maga az izom szintén felhasználható energiaként. Ennek a „kannibalizmusnak" a következményeként lassul az anyagcserénk, hiszen, mint már tudjuk, az izom a legfőbb anyagcsere-pörgetőnk, az edzés alatt és utána is. Éppen ezért az olyan hosszan tartó, maratoni jellegű aerob edzés, amely a tiszta izomtömeg csökkenését eredményezi, vagyis csökkenti a „lóerőnket", hosszú távon kontraproduktív lehet.

A változatosság gyönyörködtet

Mindannyian tudjuk, hogy a változatosság bizony jó hatással van ránk, mentálisan és fizikálisan egyaránt. Nem is beszélve arról, hogy gyönyörködtet. Így hát azt tanácsolom, hogy bár a járás, a kocogás és a futás természetes alapmozgásunk, mégis érdemes más jellegű kardióprogramokkal kombinálni az edzéseket, és nem csak az erősítőprogramok esetében, hiszen a szervezet idővel hozzászokik a megterheléshez, vagyis az edzés hatásfoka csökkenni fog. A teljesség igénye nélkül íme néhány példa, hogy milyen gépek, mozgásformák és sportok közül válogathatunk:

sífutógép, karergométer, futópad, taposógép, ellipszis tréner; a tánc különböző formái; kajakozás, kerékpározás, birkózás, frizbi, kézilabda, túrázás, jéghoki, korcsolya, jogging, küzdősportok, ugrókötél, hegymászás, görkorcsolya, futás, korcsolyázás, sízés, búvárkodás, úszás, squash, vízisí és szörf.

Párosítva

Csak előnyünkre válhat, ha a kardióedzés előtt beiktatunk egy erősítőprogramot. Ennek segítségével felkészíthetjük az izom-ízületi rendszert a megterhelésekre, és segít abban is, hogy elkerüljük az esetleges kisebb-nagyobb sérüléseket. (Utóbbiak abból adódhatnak, hogy bizonyos kardióprogramok végrehajtásakor nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy elbírjuk a testtömegünket a gravitáció ellenében.)

Alacsony intenzitás: a szervezet zsírt éget

Alacsony intenzitásúnak nevezzük a maximális pulzusunk (220 mínusz az életkor) legfeljebb 65-70%-ával végzett edzést. A zsírégetés már alacsony intenzitás mellett is megtörténik, ugyanis a zsírt a szervezet csak megfelelő mennyiségű oxigén jelenlétében képes felhasználni; vagyis akár ülve, pihenő állapotban is égetünk zsírt. Ilyenkor alig használunk fel energiát, kevés kalóriát égetünk el, de a szervezet már ekkor is inkább a zsírraktárait próbálja igénybe venni, nem pedig a hirtelen, nagy erőkifejtéshez energiát biztosító szénhidrátraktárakat.

Közepes intenzitás: ekkor ég a legtöbb zsír!

Tanulmányok igazolják, hogy közepes intenzitás mellett égetjük a legtöbb zsírt. A zsírokat egyébként csakis szénhidrátokkal együtt használja fel a szervezet, így a legjobb esetben is maximum 60% lesz a zsírégetésünk, és 40% a szénhidrát-felhasználásunk. Tehát a maximális pulzusunk (220 mínusz az életkor) legfeljebb 75%-ával végzett edzés folyamán használjuk fel a legtöbb zsírt. Az elégetett zsír mennyisége megközelítőleg 0,5-1 gramm lehet percenként, ideális esetben is. Az alacsony intenzitású programok a közepes intenzitású edzésre jellemző érték körülbelül 60%-ának felelnek meg. Tehát ez utóbbi tekinthető a klasszikus zsírégető programnak.

Magas intenzitás: csökkent zsírégető képesség

A magas intenzitású programok esetében a zsírégető képesség lecsökken. Ennek oka, hogy a szervezet csak elegendő mennyiségű oxigén jelenlétében képes a felhalmozott zsírt elégetni. A maximális pulzusunk (220 mínusz az életkor) legfeljebb 85%-ával végzett edzést tekintjük magas intenzitású mozgásnak. A magasabb intenzitású programok során a szervezet – a gyorsabb és nagyobb erőkifejtés miatt – elsősorban a májban és az izmokban található cukorraktárakból merít, amelyek tárolási kapacitása korlátozott. Amikor ezek a raktárak kimerülnek, az izom elfárad. Az ilyen jellegű és intenzitású kardióedzés egy közepes intenzitású edzésprogramnál közel kétszer több kalória felhasználását is kikényszerítheti.

Katus Attila tippje

A magasabb intenzitású edzések igénylik a legtöbb kalóriát, ami fontosabb szempont, mint az, hogy az összes kalóriafelhasználáshoz viszonyítva mennyi zsírtól szabadultunk meg! Ezért azt javaslom, hogy a zsírégető edzésről, amint lehet, térjünk át a magasabb intenzitású kardióedzésre; természetesen a fokozatossági szempontokat szigorúan betartva. Így nemcsak a testsúlyt szabályozhatjuk, és a testösszetételt javíthatjuk, de az állóképességet is fejlesztjük. Az intenzitás folyamatos növelése lenne tehát a legcélravezetőbb megoldás!