Szülővé válás - Olyan vagy, mint a szüleid? Ebből a 10 jelből megállapíthatod

A szülővé válás mérföldkő az életünkben. Fogadalmakat teszünk, hogy mit, hogy csinálunk majd, és biztosra vesszük, hogy mi sosem leszünk olyan maradiak, mint amilyenek a mi szüleink. Vagy mégis?

Ahhoz, hogy tisztán lássuk, valóban hasonlóan viselkedünk-e, mint a saját szüleink, egy kis önismereti útra kell indulnunk. A következő hétköznapi, apró jelek megmutatják a valóságot. 

• Költségvetést készítünk

Emlékszünk még arra, amikor gyerekként azt gondoltuk, hogy azért jöttünk a világra, hogy a szüleink lessék minden kívánságunkat, és kielégítsék minden igényünket? Egyszerűen nem értettük azt a mondatot, hogy „most erre nincs pénzünk”. Anyukánk fillérre pontosan beosztotta a pénzt, hogy hónap végén se legyen probléma, mi pedig duzzogtunk, hogy miért nem érti meg, hogy nekünk márpedig most azonnal nagyon kell az a valami, amire épp vágytunk. Ha most felnőttként, költségvetést készítünk, figyelünk a kiadásainkra, és elmondjuk a gyerekeinknek, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak, akkor rájövünk, hogy épp olyanok vagyunk, mint a szüleink: felelősségteljesek. 

• Megmutatjuk, hogy ki a főnök

Kamaszként mindig azt mondtuk: mi biztosan tök jó fej, laza szülők leszünk, barátként tekintünk majd a gyerekünkre. Manapság ráadásul tényleg nagy divat lett a liberális nevelés, amikor egyenrangú félként kezeljük a gyereket, szabályok megszabása nélkül. Pedig az egyik legelismertebb pszichológusunk, Ranschburg Jenő is megmondta annak idején, hogy a gyerekek fejlődéséhez nagy szükség van a szabályokra, a hátárok megszabására, ugyanis éppen ez ad nekik biztonságérzetet és tanítja meg őket a helyes viselkedésre, gondolkodásra. A szülő feladata a nevelés, tanítás, útmutatás, nem a haverkodás. Ha már vannak saját gyerekeink, és látjuk, hogy úgy feszegetik a határokat, ahogyan azt mi is tettük annak idején, akkor mi is képesek vagyunk más szemmel nézni a szüleink akkori viselkedését. Már pontosan tudjuk, hogy bizony a gyerekünknek meg kell mutatni, hogy ki irányít kit, ki határozza meg a szabályokat, amelyekre igenis, hogy nagy szükség van. Nem, ez nem azt jelenti, hogy zsarnokoskodni kell. Ez azt jelenti, hogy szülőknek kell lennünk, és megtanítani őket a helyes értékrendre, a felelősségre. Éppúgy, ahogy azt a szüleink tették.

• Inkább a kényelem, mint a divat 

Talán emlékszünk a szüleinkre, akik a hétköznapokon inkább a kényelem, mint a divat szerint öltözködtek. Tehát nem, anya soha nem szorította volna a lábát icipici magas sarkú cipőbe az otthon a főzéshez csak azért, hogy mindig csinos legyen, és igen, összefogta a hosszú haját, miközben a házimunkát végezte vagy felkapott egy kényelmes melegítőt az esti tévézéshez. Akkor fogjuk tudni, hogy egyre jobban hasonlítunk rá, amikor elkezdjük belátni, hogy milyen ostobaság a divatot a kényelem vagy a funkció fölé helyezni. És ez jó dolog.

• A gyerekeink szerint régimódik vagyunk

Míg mi azt gondoljuk, hogy modernek vagyunk, megeshet, hogy a gyerekeink másképp gondolják. Valójában ez nem jelent mást, mint hogy ragaszkodunk az értékrendünkhöz, ahhoz, amit mi is a szüleinktől kaptunk. Ez pedig így van rendjén! 

• A teljes nevén szólítjuk 

Még ha jó gyerekeink is vannak, senki sem tökéletes. Ha úgy érezzük, hogy kicsit szájbarágósan kell a helyre tenni őket, előfordulhat, hogy a teljes nevükön szólítjuk meg. Lehet, hogy a szüleink is ezt tették, amikor fiatalabbak voltunk? 

• Szörnyűnek tarjuk a zenéiket

A szüleink egész biztos, hogy rendszeresen ránk szóltak, hogy halkítsuk le azt az őrült ricsajt, amit mi zenének hívunk. Most pedig azon kapjuk magunkat, hogy épp ugyanezt mondjuk a mi gyerekünknek, és nem értjük, hogy lehet ilyen borzalmas számokat hallgatni. Na és egyáltalán miről szól a dal? 

• Modern világ 

Megvan az, amikor a szüleinknek megvettük az első mobilt, hogy mindig el tudjuk érni őket? Hónapokba telt, mire megtanítottuk nekik, hogyan kell üzenetet küldeni vagy beállítani a csengőhangot. Nem is értettük, mi ebben olyan nehéz. Most pedig a jelenlegi technológia zavarba hoz minket, ezért a gyerekünket kérjük meg, hogy segítsen nekünk, mert nem boldogulunk valamivel. Olyan appokat és eszközöket használ, amiről azt sem tudtuk, hogy léteznek.

• Visszatérő mondatok

Azon kapjuk magunkat, hogy az általuk használt kifejezéseket ismételgetjük mi is. Mint például: „A te generációdnak könnyű", vagy „amikor mi fiatalok voltunk...”, vagy „én megmondtam előre”, esetleg „majd, ha lesz gyereked, megérted”. 

• Nem értjük, mit mondanak 

Ha nehezen értjük a mai szlenget, most már tudjuk, hogyan érezték magukat a szüleink, amikor minket neveltek. Próbáljuk tartani a lépést, de legyünk őszinték: a felét sem értjük annak, amit mondanak a gyerekeink, vagy nem tudjuk helyesen értelmezni az emojikat, amelyeket üzenetben küldenek, vagy ami még rosszabb, próbáljuk felvenni a ritmust, de rosszkor és rosszul használjuk ezért kinevetnek. Valljuk be, mi is ezt tettük!

• Kiakadunk, ha nem kapjuk vissza

Emlékszünk, amikor az anyukánk képes volt komolyan kiborulni azon, ha nem hoztuk vissza azt, amit elvittünk otthonról? Például egy műanyag edényt, amelyben ételt vittünk, a pulcsiját, amit kölcsönkértünk, a hálózsákot, ami kirándulásra kellett, aztán valahol elhagytuk? Nem értettük, miért csinál ekkora ügyet belőle. Ma pedig mi is épp így kiakadunk, ha a gyerek kölcsönkéri a telefontöltőnket vagy bármit, és nem hozza vissza.