5 kihívás, amellyel az egyedülálló szülők minden nap megküzdenek

Egyedül felnevelni egy vagy több gyereket, nem feltétlenül saját döntés. Az egyedülálló szülők nagy része, ha maga választhatna sorsot, boldog társa lenne gyermekei apjának vagy anyjának. Hiszen, legyen bármekkora öröm szülőnek lenni, aki egyedül kénytelen szembenézni a mindennapokkal, sokszor találja magát szembe megugorhatatlannak tűnő akadályokkal, amelyek megviselhetik lelkileg, elszívhatják az energiáit és az önbizalmát, ami miatt sokszor érezheti magát akár boldogtalannak is.

Az egyedülálló szülő életének 5 legnagyobb kihívása

A rengeteg mindennapi probléma között is van néhány olyan, amelyik újra és újra, komoly terhet ró a gyerekét egyedül nevelő anyára vagy apára.

1. A magány

A társ elvesztése, akár válás, akár haláleset miatt történt meg, mindenképpen űrt hagy a magára maradt ember életében. Aki addig a szerelmet, a társat jelentette, nincs többé. Nincs kit hazavárni, nincs kinek elmondani, milyen volt a nap, mi történt a gyerekkel, és nincs kihez odabújni, ha egy kis ölelésre, simogatásra lenne szükséged egy nehéz nap után. Nincs mese, szocializálódni kell, azaz muszáj néha társaságba menni, nem azért, hogy új partnerre találj — idővel azért is —, hanem, hogy feltöltődj, hiszen a gyereknevelés nehézségeit is könnyebben veszi az ember, ha van kivel megbeszélnie a mindennapjait, van, aki meghallgatja és van, akit ő hallgathat meg. Egy felnőtt barát óriási segítség lehet ebben a nehézségekkel teli életszakaszban.

2. A gyeplő kézben tartása

Akármilyen modern szülőnek vallja magát az ember, némi fegyelmet muszáj a gyerekbe nevelni. Az egyedülálló szülői lét rengeteg feladata mellett a gyerek könnyen megragadja a gyeplőt, hogy aztán ő irányítsa a szülőt, akivel él, és ha van azt is, akivel nem. Nem azért, mert gonoszkodni akar, egyszerűen rajta is komoly érzelmi teher van, úgy érzi, elhagyták, szeretné magára vonni a szülői figyelmet, amit ebben az élethelyzetben igencsak megosztott. Előfordulhat, hogy az elvált szülők gyereke, ha észreveszi, hogy apja és anyja között nincs kommunikáció, kijátssza egymás ellen a két szülőt, hogy így érvényesítse saját érdekeit. Ez sok energiát elvon attól, akinél a gyerekfelügyelet van, jobb megelőzni, és már a váláskor lefektetni a közös szabályokat, és következetesen ragaszkodni hozzájuk, különben az állandó stressz felemészt.

3. Alacsony önbecsülés

Az egyedülálló szülő felett kőkeményen ítélkezik a társadalom, különösen azok a generációk, akiknek az életében még nem volt opció a válás. Sokszor a saját szülei, családtagjai is őt okolják a csalás széthullásáért, ami könnyen önbizalomhiányhoz és alacsony önértékeléshez vezethet. Ha te is szenvedsz a rokonság rosszallástól, akkor itt az ideje, hogy olyan emberekkel vedd körül magad, akik hisznek benned és mindenféle ítélkezés nélkül támogatnak.

4. Bűntudat

Ha egy kapcsolat tönkremegy, magunkban keressük a hibát. Mi lett volna, ha türelmesebb lehettem volna a társammal? Hogyan fognak megítélni a gyerekek, amikor megöregszenek? Miért vesztettem el a válással a barátaimat is? És ez még csak a házasságról szól, ezután lép be a képbe a gyerekek kérdése, akik szintén a másik szülő nélkül maradtak, ami miatt szintén bűntudata van annak is, akit elhagytak, és annak is, aki elhagyta a családot. Nehéz tenni ez ellen, de ha téged is gyötör a bűntudat és az önvád, próbáld átformálni a gondolataidat, elfogadni, hogy új helyzet áll fenn, s bár egyedül maradtál a gyerekekkel, innen kell újraépítened magad. Keresd a jó dolgokat: nem kell egy másik felnőtthöz alkalmazkodnod, kikérned a véleményét, élvezd a szingli lét pozitívumait. A többi meg magától alakul.

5. Pénzügyek 

Akkor is nehéz ügy lehet, ha két felnőtt tart fenn egy háztartást, de amikor két háztartást kell fenntartani, és még a gyerekek speciális igényeit, különleges kívánságait kielégíteni... egyedül... Általában az van a nehezebb helyzetben, akinél a gyerekeket elhelyezték, egy fizetésből kénytelen fenntartani mindent, a gyerektartás, ha van, semmire nem elég. Túlórákat vállalsz, ami miatt lelkiismeret-furdalásod van a gyerekekkel szemben, de nem mersz nemet mondani a kéréseikre, hiszen ez nekik is nehéz időszak. A legokosabb megoldás, ha leülsz velük beszélni, és a saját szintjükön magyarázod el nekik, hogy amíg egyenesbe jöttök, nem a „luxus” az első. 

Az egyedülálló szülőségnek nem kell viharos élménynek lennie. Kitartással és acélos elszántsággal pozitív élettapasztalattá kovácsolhatod a megpróbáltatásokat, és minden egyedül megoldott feladat és kihívás újabb és újabb győzelmet és sikert jelent majd. És idővel az új társ is megérkezik, akivel megint minden könnyebbnek, vidámabbnak és boldogabbnak tűnik majd. Te egészen biztosan.