Gyerekkori traumák, amitől kisebbségi komplexusod lesz

Gyerekkori traumák,  kisebbségi komplexus
Shutterstock/Prostock-studio -
gyerekkor kisebbségi komplexus önértékelési zavar önbecsülés gyermekkori trauma
Ha nincs erős önértékelésed, nehéz lehet határokat felállítani, vagy egészséges kapcsolatokat kialakítani másokkal. Ismerd meg, hogy hogyan fejlesztheted önértékelésed, és kerekedhetsz felül a kisebbségi komplexuson, különösen akkor, ha gyerekkori traumák állnak a hátterében.

A gyerekkorban átélt traumák nagy mértékben növelhetik annak kockázatát, hogy felnőttként kisebbségi komplexus alakuljon ki. Bizonyos típusú szülői nevelés, például a túlzottan kontrolláló, túl kritikus, túlzottan védelmező, túlzottan igényes vagy érzelmileg elhanyagolt szülői nevelés növelheti a gyerekkori traumák kialakulását. Az ilyen nevelés azt eredményezheti, hogy öngyűlölet érzése, pesszimista gondolkodásmód, általánosan negatív életszemlélet, önpusztító magatartás, túlzott és irracionális én alakulhat ki.

Gyerekkori traumák,  kisebbségi komplexus
A gyerekkori traumák, a rossz bánásmód könnyen azt az érzést keltheti benned, hogy nem vagy méltó a szeretetre, és hogy nincs benned semmi értékes.
Forrás: Shutterstock

Hogyan ássák alá a gyerekkori traumák az önértékelésünket?

Ahhoz, hogy ezt megértsük először is tisztázzuk, hogy mit is jelent az önértékelés? Az önértékelés az a hit, hogy értékes vagy, és méltó a szeretetre. Azok, akik magas szintű önértékeléssel rendelkeznek, nem érzik szükségét annak, hogy folyamatosan bizonyítsanak, vagy megnyerjék mások szeretetét és jóváhagyását. Magabiztosak abban, hogy kik ők valójában, és tudják, hogy jók és értékesek. Elfogadják magukat, és nem várják el, hogy tökéletesek legyenek és ezért nem is bírálják túlzottan magukat. 

Viszont fontos tisztázni azt is, hogy az önértékelés nem azt jelenti, hogy öntelt lennél. Csak annyit jelent, hogy tudod, értékes vagy, éppen úgy, ahogy vagy.

Az önértékelés már gyermekkorban kialakul. Ha szüleid figyelmesek és megnyugtatóak voltak, megtanulhattad, hogy fontos vagy. De ha hiányoztak, figyelmetlenek vagy kemények voltak veled, azt érezhetted, hogy a szükségleteid nem számítanak, és nem érdemled meg a törődést és a szeretetet.

A kisgyermekek nem értik, hogy az elhanyagolás nem az ő hibájuk. Gyakran önmagukat hibáztatják, és azt hiszik, hogy rosszak. Amikor a család nem nyújtja a feltétel nélküli szeretetet és támogatást, a gyerekek összezavarodnak, és magukat okolják. Mivel szükségük van a szülők szeretetére és gondoskodására, mindent megtesznek annak érdekében, hogy elnyerjék azt.

Ha gyerekként traumák kereszttüzében nősz fel, az önértékelésed gyakran attól függ, hogyan bánnak veled mások. A rossz bánásmód könnyen azt az érzést keltheti benned, hogy nem vagy méltó a szeretetre, nem érdemled meg a tiszteletet, és hogy nincs benned semmi értékes.

Mellyek a kisebbségi komplexus jelei?

A pszichológusok hat konkrét jelet azonosítottak, amelyek arra utalhatnak, hogy az egyénben kisebbségi komplexus alakult ki: 

  1. Túlzott érzékenység a kritikára
  2. Hajlam arra, hogy kritikának vegyen valamit, még akkor is, ha valójában nem az
  3. Túlzott reakció a hízelgésre vagy bókokra, illetve az ellenkezője: nehezen tudja elfogadni a dicséreteket
  4. Mások kerülése, mert nem érzi magát elég jónak, érdekesnek vagy szimpatikusnak ahhoz, hogy a társaságukban legyen
  5. Képtelen méltósággal viselni a vereséget
  6. Szükségét érzi, hogy másokat leértékeljen

Azok, akik kisebbségi komplexusban szenvednek, hajlamosak mindig azt hinni, hogy nekik van igazuk és ragaszkodnak ahhoz, hogy mások egyetértsenek velük. Gyakran elrejtik kisebbrendűségi érzéseiket az arrogancia álarca mögé, magas társadalmi státuszra vágynak, materialisták, és hatalomra, irányításra, dominanciára törekszenek. Emellett folyamatosan keresik a jóváhagyást, és öntörvényűen viselkednek.

Ha egy egyénben kisebbrendűségi komplexus alakult ki egy nehéz és traumás gyermekkor következtében, akkor az ilyen személynél fokozott a depresszió kialakulásának kockázata is. Sajnos ez felerősítheti a kisebbrendűségi érzést, mivel köztudott, hogy a depressziós emberek hajlamosak torz és irreálisan alacsony véleményt kialakítani magukról.

Hogyan lehet növelni az önértékelést? 

- Gyakorold az önelfogadást. Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy értékes legyél. Mindenkinek vannak hibái, és mindannyian követünk el hibákat—mégis, mindannyian értékesek vagyunk, úgy, ahogy vagyunk.

- Tudd, hogy az önértékelést nem kell kiérdemelni. Nem kell bizonyítanod magadnak vagy másoknak, hogy értékes vagy. Az önértékelés nem a teljesítményeid vagy az élethelyzeted függvénye. Mindenki megérdemli a szeretetet és a tiszteletet—még te is!

- Helyezd előtérbe az öngondoskodást. 

Az öngondoskodás nemcsak az egészséged szempontjából elengedhetetlen, hanem azt is jelzi, hogy törődsz magaddal. 

- Kérd, amire szükséged van. Fontos felismerni, hogy vannak szükségleteid, és ezek számítanak. Gyakorold, hogy felismered ezeket az igényeket, elfogadod őket ítélkezés nélkül, és másoktól is segítséget kérsz.

- Állíts fel határokat. A határok olyan korlátok, amelyek megmutatják másoknak, hogyan szeretnéd, hogy bánjanak veled, mi az, ami számodra elfogadható és mi nem. Kezdd azzal, hogy kisebb dolgokban kiállsz magadért, majd fokozatosan haladj a komolyabb határok felé.

- Mondj kedves dolgokat magadnak. Figyelj arra, hogyan beszélsz magadhoz, és tűzd ki célul, hogy olyan szeretettel bánj magaddal, mint másokkal. Lehet, hogy úgy érzed, megérdemled az önkritikát, de ez valószínűleg azért van, mert megszoktad, hogy mások is kritizálnak, és ezért vagy te is kritikus magaddal szemben.

- Fogadd el a bókokat és dicséreteket. Ha mások kedves dolgokat mondanak rólad, bízz benne, hogy igazat mondanak. Ne utasítsd el a bókokat vagy dicséreteket, csak mert nem érzed magad méltónak rájuk. Ugyanakkor légy tudatában annak is, hogy az önértékelésedet ne csak mások véleményére alapozd.

Ezek is érdekelhetnek: 

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.