Miért posztolunk mindenről? Az állandó online jelenlét hatásai

Egy olyan korban élünk, amikor a az online jelenlét a mindennapjaink szerves részévé vált. Szinte minden lépésünkről, főleg azonban örömeinkről és sikereinkről posztolunk, mintha ezek az online megosztások határoznák meg, kik vagyunk. De miért érezzük szükségét annak, hogy mindent dokumentáljunk és megosszunk a világgal?

Az online jelenlét hatásai: online viselkedésünk közvetlenül kapcsolódik az offline értékrendszerünkhöz

Ismerjük a közösségi média negatív hatásaival kapcsolatos kutatásokat, és sokan a saját bőrünkön is tapasztaltuk már ezeket. De akkor mégis miért koncentrálunk ennyire a közösségi médiára? Mitől érezzük úgy, hogy dokumentálni kell az életünket, és közzé kell tenni ezeket a dolgokat a közösségi médiában? És miért teszünk közzé általában csak jó dolgokat, és nem a negatív és rosszakat? A közösségi oldalak lehetőséget adnak arra, hogy pozitív fényben mutassuk meg és tüntessük fel magunkat mások számára, és ez növeli az önbecsülésünket, igaz, hogy csak rövid távon. Wilcox és Stephen egy korábbi kutatása rámutatott, hogy a közösségi média növeli az emberek önbecsülését, ugyanakkor jelentős mértékben csökkenti az önkontrollt. Az emberek az interneten társadalmilag kívánatosnak mutatják magukat, ám ez a hamis kép hosszú távon több kárt okozhat, mint hasznot. Online viselkedésünk közvetlenül kapcsolódik az offline értékérzetünkhöz. Ez a pszichológiai állapotokra is vonatkozik, például az, hogy alacsony az önbecsülésünk, a nárcizmus, a szorongás vagy a depresszió egyenértékű a csodálat, a külső megerősítés vagy más olyan tulajdonságokkal, amelyek miatt online posztolunk.

A látszat fenntartása és annak következményei

Amikor posztolunk, sokszor a legjobb oldalunkat mutatjuk meg a világnak, elrejtve életünk árnyoldalait. Ez a torzított önkép folyamatos fenntartása azonban elvezethet egy olyan helyzethez, ahol már az önbecsülésünk és nem ritkán a hangulatunk is függ a lájkok és kommentek számától. 

Azáltal, hogy pozitív képet kapunk magunkról a közösségi médiában, állandósítunk egy negatív körforgást, amelyben a rövid távú elégedettséget ugyanolyannak tekintjük, mint a hosszú távú, értelmes munkát, amelyet önállóan kellene elvégeznünk önbecsülésünk javítása érdekében. A kutatások azt is kimutatták, hogy a pszichológiai függőség az agy szerkezetében is változásokat idézhet elő, hasonlóan a drogfüggőség hatásaihoz. 

 Ehelyett a külső megerősítésre, azaz a pozitív visszajelzésekre támaszkodnak, ami viszont hosszú távon nem fenntartható.

Hogyan építhetünk egészséges önértékelést?

Az online térben való önértékelés építése rövid távú elégedettséget nyújthat, de az igazi, tartós önbecsülés nem innen ered. 

A közösségi médiával szemben tudatosnak kell lennünk és odafigyelnünk arra, hogy hogyan használjuk. Az online világban való jelenlétünk ne legyen az egyetlen forrása önértékelésünknek. Inkább tekintsünk befelé, dolgozzunk a személyes növekedésünkön, és ne féljünk szembenézni a kudarcainkkal sem. Csak így érhetjük el azt a valódi és tartós önbecsülést, amelyet nem lehet lájkokban mérni.

Ezek is érdekelhetnek: