A becenevek használata egy önkéntelen és természetes gesztus, többnyire a kedvesség és a jó szándék vezérli.
A 28 esztendős Kamilla másfél éve van együtt újdonsült párjával, akivel, eddig úgy tűnt, rendben haladnak a dolgok. Ám pár hete folyamatos konfliktust okoz köztük az, hogy milyen beceneveken szólítják egymást.
A párom cicamicának hív, amivel, ha egymás között vagyunk, nincs semmi gond. Az utóbbi időben viszont elkezdett zavarni, hogy a barátai, a kollégái előtt is így szólít, sőt, még a hivatalos ügyek intézése közben is...
Faragó Melinda pszichológus szerint a becézés az egyik legősibb ösztönünk arra, hogy kinyilvánítsuk az összetartozásunkat.
Mi, emberek, ősidők óta valamilyen rá jellemző becenévvel illetjük azt, aki közel áll hozzánk. Ezáltal ugyanis egy intim teret hozunk létre, amellyel egymás és a külvilág számára egyaránt demonstrálhatjuk a közeli viszonyunkat. A becézésnek számos formája létezik, a keresztnév kicsinyítő képzős verziójától kezdve a párkapcsolatokra jellemző fantázia- és állatneveken át egészen a gúnynevekig. Az viszont, hogy egy közösség vagy a társ milyen nevet aggat valakire, rendkívül árulkodó lehet a viszonyukra nézve. Sőt, az sem mindegy, hogy mikor, meddig és milyen körülmények között használjuk az adott nevet, mert az hosszú távon akár a másik személyiségfejlődését, önértékelését is befolyásolhatja!
– figyelmeztet a pszichológus.
A becézéssel legelőször gyerekkorunkban találkozunk, ez az édesanyánk és közeli hozzátartozóink felől áradó szeretet jele. A szülő ezáltal fűzi szorosabbra a viszonyt a gyermekével, és erősíti meg benne az intimitást és a biztonságérzetet.
Melinda szerint a probléma akkor kezdődik, amikor a szülők adott esetben jópofának tartanak egy-egy vicces, de már kissé gúnyos szót, illetve ezt olyan helyzetekben is használják, amikor nem csak maguk között vannak.
Amint a gyermekben tudatosul, hogy az a bizonyos szó mit is jelent pontosan, akár el is kezdhet vele azonosulni, és ez torzíthatja az önképét.
– Például ha valakit kiskamaszként, még ha csak kedvességből is, de Malackának hívnak a tágabb rokonság előtt, utalva ezzel egykori testi adottságaira, azt az illető csúfolódásnak élheti meg – hangsúlyozza a szakértő.
A párkapcsolati becézések a gyerekkori élményekből fakadnak, hiszen tudat alatt igyekszünk hasonlóan biztonságos környezetet teremteni, mint amiben akkor éltünk.
Egy kapcsolat hajnalán a negédes becézgetés teljesen természetes jelenség. A felek olykor állatnevekkel is illethetik egymást, amivel szintén nincs semmi baj. A mackó például a meseterápiában is a biztonság szimbóluma. De az is előfordul, hogy már-már mitológiába illő lényeket is kitalálnak, mint a Cicanyúl vagy a Pocokmanó. Ez megint csak az intim tér kizárólagosságát erősíti meg, hiszen csakis egymás között hívják így a másikat. Ám ha hosszú távon, mások előtt, sőt hivatalos helyeken is így nevezik egymást a felek, az bizony komoly problémaforrás lehet. – Mindenképpen a kapcsolat demonstrációja az, ha a pár egyik tagja az otthoni becenevén kezdi szólongatni a másikat. Ez kényelmetlen lehet akkor, ha a becézett fél nem mint pasi vagy csaj, hanem mint individuum szeretne érvényesülni. Ebben a helyzetben csakis a nyílt kommunikáció segíthet. Álljunk ki a saját nevünkért! Ha a másik nem vesz tudomást a kérésünkről, az arra utalhat, hogy sérült az önbizalma, és szükségét érzi, hogy folyton megerősítse a kettőnk közti viszonyt, nehogy elveszítsük egymást
– magyarázza a szakértő.
A becézés nemcsak a párkapcsolati vagy rokoni viszonyokban árulkodik a szerepekről, hanem a munkahelyi környezetben is. Sokszor előfordul például, hogy kedvességből az adott embert a becenevén szólítják az azonos beosztású kollégák, esetleg a felettesek is. Ez a legtöbb helyzetben gördülékenyebbé teszi a munkát, és elmossa az alá-fölé rendeltséget. Bizonyos esetekben azonban ahelyett, hogy tompítaná a hierarchiát, pont, hogy erősíti azt. Máriából gyakran lesz Marcsi(ka), ennek pedig gyakorta nem csupán a kedvesség az oka.
Akit kicsinyítőképzővel illetnek, annak a státuszát is jelölik ezzel, ezáltal az ilyen megszólítás alárendeltséget is hordoz magában.
Erre akkor kell figyelni, ha a becézett illető úgy érzi, hogy nem veszik komolyan.
Néhányak hajlamosak arra, hogy személyre szabott név helyett univerzális becézést használjanak a kapcsolat korai szakaszában.
– Ez árulkodó lehet, és kifejezetten rosszul eshet a becézett félnek. Úgy érezheti, helyettesíthető, az intim tér nem kizárólagos, párja nem gondolja komolyan a kapcsolatot, vagy még mindig ott lebeg körülöttük az ex szelleme. Ilyen esetekben érdemes elkerülni a becézést, vagy tudatosan egy másik nevet találni – mondja a szakértő.
Melinda elárulja azt is, hogy egy másik, igencsak gyakori formája a párkapcsolati becézésnek a gyerekvállalást követő években jelentkezik.
Ekkor a pár férfi és nőtagja az apa és az anya megszólításokat használják, hogy a gyermek könnyebben megtanulja ezeket a szavakat. Előfordul azonban, hogy ez „beakad”.
– A szokás erős szeretetkapcsolatot eredményezhet ugyan, de szinte megöli a szexualitást, hiszen ezen megszólításokból a saját szüleinkre asszociálunk. Érdemes tehát odafigyelni arra, hogy ez ne váljon rutinná, mert hosszú távon bizony káros lehet – javasolja a pszichológus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.