Nehéz eligazodni az illemtan útvesztőjében, ember legyen a talpán, aki minden apró szabályon képes eligazodni. Ám léteznek olyan, udvariasnak tűnő szokások, amik valójában udvariatlanok. Összeszedtük az 5 viselkedésformát, amivel embertársaid idegeire mész.
Hibáinkat elismerni nemes dolog, ám ezzel is át lehet esni a ló túloldalára. Amikor szokásoddá válik minden egyes apróságért bocsánatot kérni – még azokért is, amikért nem te vagy a felelős – embertársaidban azt a gondolatot ülteted el, hogy valamit ők csináltak rosszul, ahogy alacsony önbecsülésről és önbizalomról is tanúságot teszel.
Az állandó bocsánatkérés kényszeres viselkedés, mely mögött sokszor gyerekkori traumák állnak. Bocsánatkérés helyett érdemes pozitív megerősítést alkalmazni, például: „Köszönöm türelmedet, legközelebb igyekszek pontos lenni.”
Egy kedves bók mindenki napját feldobja, de ha túláradó módon dicsérünk valakit és egekbe magasztaljuk, az valójában végtelenül kínos. Az ilyen viselkedéssel tárgyiasítod a másik felet, önmagadat pedig öntudatlanul lekicsinyled. Amikor valakit meg akarsz dicsérni várj előtte fél percet és csak utána mondd ki a szavakat.
Udvariatlan dolog elkésni valahonnan, de legalább ilyen idegesítő szokás, ha rendszeresen korábban érkezünk a megbeszélt időpontnál. A házigazda az egyeztetett időpontnál előbb valószínűleg nem áll készen a vendégfogadásra, korán érkezéssel pedig neki okozol kellemetlenséget. Ez a szokás akkor is idegesítő, amikor például étterembe vagy kávézóba érkeztek korábban, mert azt az érzést kelti, mintha a másik fél lenne késésben. Az udvariasság alapja, hogy tiszteletben tartjuk mások idejét.
Ahogy a félszavas válaszok sem kedvesek, úgy érdemes a túl sok személyes infó megosztását is. Az ok egyszerű: idegen vagy alig ismert embert személyes infókkal elárasztani a személyes terüket, komfortzónájukat sérti, mert szükségtelenül vonjuk őket bele komolyabb személyes problémákba. Az ilyen kényszeres viselkedés okai gyakran hibás nevelési stratégiákból erednek.
Természetes, hogy barátainkat, szeretteinket puszival és öleléssel üdvözöljük, ám ezt nem mindenki preferálja. Amikor valakit kéretlenül puszilunk, ölelünk meg sértjük a testi autonómiáját – ez még családtagok esetében sem helytálló, hisz mindenki emlékszik olyan családi összeröffenésekre gyerekkorából, amikor totál ismeretlen távoli rokonok összepuszilgatták az arcunkat.
A puszit és ölelést tartsuk meg azoknak, akik valóban közel állnak hozzánk, többieket üdvözöljük biccentéssel vagy kézfogással.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.