Bűnös vagy, ha van kedvenc gyereked? A szakértő válaszol

család, gyerek — Shutterstock - Irina Bg

2025.02.09.

Egyesek úgy érezhetik, hogy már maga a témafelvetés is felháborító: mi az, hogy „kedvenc gyerek”, ilyen nincs. „Mindegyikőjüket egyformán szeretem.” De mi van azzal, aki úgy érzi, hogy bár mindegyik gyermekét egyformán szereti, van, akivel egyszerűen jobban szeret időt tölteni?

Mekkorát vét az, aki egyik gyermekét jobban preferálja, mint a másikat? Sokan szégyenkeznek, ha arra kérdésre gondolnak, hogy van-e kedvenc gyerekük, mert bizony úgy érzik, hogy van. Ez az érzés gyakori, és a kutatások szerint teljesen normális. Egy, a Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent, 2016-os tanulmány kimutatta, hogy az anyák 75%-a, és az apák 70%-a közelebb érzi magát az egyik gyermekéhez. De mit is jelent ez valójában?

Kedvenc gyerek a családban: tabu vagy természetes jelenség?

A régi szokások és elképzelések szerint a „jó szülő” minden gyermekét egyformán szereti, egyformán kezeli és soha, semmilyen szituációban nem tesz közöttük különbséget, de valljuk be: ez a valóságban sokkal árnyaltabb. Több tényező is közrejátszhat abban, hogy egy szülő közelebb érzi magát az egyik gyerekéhez, mint a másikhoz.

Ezek a következők lehetnek:

Születési sorrend: Az elsőszülött gyakran különleges státuszt kap, míg a legkisebb védettséget élvez.
Nem és életkor: Könnyebb kötődni egy ötéves kedves kislányhoz, mint egy lázadó tinédzserhez.
Személyiség és hasonlóság: A szülők hajlamosak azokkal a gyermekeikkel szorosabb kapcsolatot kialakítani, akik jobban hasonlítanak rájuk.
Érzelmi kötődések: Egyes gyerekek emlékeztethetik a szülőt egy elhunyt szerettükre vagy más fontos személyre.

A „kedvenc gyerek” státusz akár változhat is

A „kedvenc” státusz nem feltétlenül állandó, akár folyamatosan változhat. Egyes szülők időszakosan közelebbi kapcsolatot érezhetnek egyik vagy másik gyermekükkel attól függően, hogy éppen milyen élethelyzetben vannak.

Igaz, hogy természetes jelenség, ha érzelmileg jobban kötődünk egyik gyermekünkhöz, azonban a kivételezés árthat a családi dinamikának. Ha az egyik gyermek úgy érzi, hogy kevésbé szeretik, az alacsony önértékeléshez, testvéri rivalizáláshoz, sőt, akár depresszióhoz és szorongáshoz is vezethet.

Carlin Barnes, M.D.,okleveles pszichiáter szerint az érzékelt vagy valós kivételezés hosszú távú hatásai még felnőttkorban is megmaradhatnak, így ha egy gyermek tartósan hátrányban érzi magát, érdemes szakemberhez fordulni.

testvérek — Ha az egyik gyermek úgy érzi, hogy kevésbé szeretik, az alacsony önértékeléshez, testvéri rivalizáláshoz vezethet
Forrás: Shutterstock

Mit tehetünk szülőként?

Az érzés, miszerint egyik gyermekünkhöz jobban húz a szívünk, nem feltétlenül jelent rosszat, ha tudatosan kezeljük. Ha felismerjük ezt az érzést, lehetőségünk nyílik arra, hogy jobban odafigyeljünk minden gyermekünkre. Érdemes tudatosan keresni azokat a pillanatokat, amikor egyenként, külön-külön is minőségi időt tölthetünk velük.

Hogyan biztosítsuk az egyensúlyt a gyermekek között?

Bár egyes gyermekekkel könnyebb kijönni, fontos, hogy minden gyermekünk egyenlő figyelmet kapjon. Ezt az alábbi módokon érhetjük el:

Egyéni idő biztosítása: Próbáljunk minden gyermekünkkel külön-külön is időt tölteni, hogy megmutassuk, mennyire fontosak számunkra.
Tisztességes bánásmód: A szabályok és elvárások legyenek egyértelműek és következetesek minden gyermek számára.
Nyílt kommunikáció: Engedjük meg gyermekeinknek, hogy kifejezhessék érzéseiket, és figyeljünk az esetleges féltékenység jeleire.

Ha időnként úgy érzed, hogy egyik gyermeked kicsit több figyelmet kapott tőled, ne ostorozd magad érte. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretnéd a másikat is teljes szívedből. A szülőség nem a tökéletességről szól, hanem a szeretetről, az elfogadásról és a folyamatos tanulásról.

„Nem nagy ügy” — Mondatok, amelyekkel leromboljuk a legkisebb gyerek önbizalmát

Akár egyke, akár nagy család tagja vagy, bizonyára hallottál már a születési sorrendről alkotott sztereotípiákról. A legidősebb gyerekek a vezető típusok, a középsők figyelemre vágynak, a legkisebb gyerekek pedig a család „babái”, „kicsikéi” maradnak.