Éjszakai pillangók - 3 igaz történet az út széléről

Hazánkban körülbelül tizenötezer prostituált dolgozik. A lányok nyolcvan százaléka interneten hirdeti magát és csupán húsz százaléka várja, fogadja a klienseket az utcán,vagy a nagy forgalmú utak mentén. Vagyis megközelítőleg háromezer azoknak a nőknek a száma, akik az ország közterületein árulják a testüket a legelemibb védelem és védekezés nélkül. Kiszolgáltatva az időjárásnak, no és a klienseknek, akik az aktus után vagy fizetnek, vagy nem. Sokszor jó, ha a lányok csak pénz nélkül maradnak, és bántalmazás nélkül megúsznak egy-egy akciót.

Váltóruha, intimkendő és kóla

Fürdőszoba nincs. Csak váltóruha és intimkendő. Meg kóla. Az jól elnyomja az idegen ízeket. Néha azzal is mosakodnak.Valaki egyszer azt mondta, hogy a kóla fertőtlenít. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Aztán ott van még a rágó és cigi hányinger ellen, de az néha gáz, mert a kuncsaftok egy része utálja a bagószagot. Akad, aki felháborodik az örömlányok jelenlétén, más sajnálkozik, megint más megkérdőjelezhetetlen tényként kezeli, hogy ezek a nők maguknak keresik a bajt, és azért vannak éppen ott, ahol, mert nekik pontosan így jó. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb, hiszen az utcai prostitúcióból élő nők jelentős része nem jószántából riszál az út szélén. Igaz, nem mindegy, hogy a saját megélhetése, vagy a "családjának" a megélhetése kényszeríti ki az utcára. Ahogy az sem mellékes körülmény, hogy a prostituáltak legkiszolgáltatottabb rétege, az "utcalány", az állami gondozottak közül, a család és támasz nélkül maradt lányokból kerül ki. Vagyis már az intézeti "lét" alatt megkóstoltatják velük a pénzkereset egyik legveszélyesebb műfaját. Az sem elhanyagolható tény, hogy a prostituáltként dolgozó nők egészen magas számban éltek át gyermek- vagy kamaszkorukban (gyakran évekig tartó) érzelmi, fizikai és persze szexuális bántalmazást.

Réka két éve űzi az ipart. Szeret itt lenni, azt mondja, jó helye van. Nyáron például van árnyék, ahol nem kap hőgutát, mint a szomszédja, és van egy kicsit védettebb zug is, ahol nem fúj a szél. Sokat nem mer ott időzni, mert a "férje" (már neki is van "saját" párja, aki vigyáz rá) bármikor megjelenhet, hogy rendben mennek-e dolgok. Rékának van egy másfél éves kislánya, arra az anyósa vigyáz. Ha a rendőrök elkapják, nem kap elzárást a szabálysértés miatt, csak pénzbüntetést, mivel a gyermeke 14 év alatti, és a lány bizonyíthatóan egyedül neveli őt. Réka ugyanis szabálysértő módon árulja magát. Például nincs orvosi igazolása arról, hogy nem szenved fertőző betegségben. A jövőről faggatom. Bezárkózik. "Nekem nincs jövőm, de a kislányomnak gyűjtögetnék. Néha el tudok lopni egy-két ezer forintot, amit gondosan elrejtek, és amikor a "'érjem' megver, akkor arról álmodom, hogy megszököm a gyerekkel." De tudja, hogy ahhoz még sokat kell furulyáznia - mondja szemlesütve.

Ide-oda dobálja a haját, és bár messziről úgy egészben mutatósnak tűnik a nyúlánk, nagymellű nő, közelebbről riasztó a látvány. A mosolya is. Három frontfoga is hiányzik. Kérdezem, mi történt. A vállát vonogatja: hát kiesett. A mellette álló lány int a szemével, hogy ne faggassam erről. Ő később elmeséli, hogy Beát egy éve egy kuncsaft majdnem halálra öklözte, mert nem tudta elég gyorsan kielégíteni a szájával. A pasi bedühödött és nekiesett. Bea nem tett feljelentést, örült, hogy ennyivel megúszta a dolgot, de azért erről nem szívesen beszél, ahogy arról sem, hogy néhány hete abortuszon esett át. A harmadikon. Ez fáj neki, de nem akar, nem mer többet szülni, így is van már három gyereke. Kettő intézetben, egy meg az anyósával él. Az utcára az anyja mellől került, aki szintén a testéből élt, mindaddig, amíg el nem vitte valami daganat. De nem szerette az anyját. Örült, amikor meghalt. Szerinte miatta él most az utcán. Mert az anyja nem védte meg. Annyira nem, hogy a saját (harmadik) férje ágyába is bedugta a kislányt. Így tartotta maga mellett a pasit néhány évig - a saját lánya húsával. "Jólesett neki a friss, ropogós pina"- nevet, és vele nevetnek a többiek is. Én képtelen vagyok nevetni, de nem akarom megbántani őket. Tovább kérdezek, és Beából hirtelen dőlni kezd a szó:

"Most jól keresek, és a párom jól bánik velem. Nem hagy sok pénzt nálam, de annyit igen, hogy abból tudok ennivalót venni a kicsinek, és néha elvisz az intézetbe is a többi gyerekhez. Segít, hogy tartsam velük a kapcsolatot és az nagy szó, mert Biankán kívül egyik sem az övé." Hát kié a többi, kérdezném, de még időben elhallgatok. Látom, hogy nem tudja. Valakié. Mindenkié.

A kuncsaftok változatosak - tudom meg Beától. Sok közöttük az agresszív, aki itt az út szélén szereti kiélni a vadságát, mert otthon az asszony elmenekülne.

"Néha úgy belemarkolnak a mellembe, hogy hetekig lila maradok. Máskor meg luxusautó áll meg előttem. Az jó. Főleg ősszel, ha már hideg van. Hogy az mit akar? Ki tudja, miért jó az öltönyösnek, ha az én számba élvezhet? Mert jó neki. Az látszik rajta" - mondja Bea.

Kiből lehet prostituált?

Prostituált "hivatalosan" csak az lehet, aki már betöltötte a 18. életévét, azaz nagykorú. Ilyenkor akár vállalkozóként is lehet prostituált. Adózhat, lehet tevékenységi száma - mindez hivatalosan. Nem hivatalosan gyakori jelenség az út szélén a 18 év alatti lány, aki szabálysértő módon árulja a bájait. És a hamvas szépségre akad jelentkező szép számmal. Mert a fiatal, hamvas prostit már messziről ki lehet szúrni. A klienskörnek minél fiatalabb, annál jobb.

Enikő, saját bevallása szerint, csak tizenhat éves, de kívülről nagykorúnak tűnik. Szép a bőre, szép az arca, feszesek a lábai. Narancsbőrnek nyomát sem látni, pedig a feneke közepéig sem ér a szupermini. Egy középkorú nő vagyonokat fizetne azért, ha ilyen feneke lehetne. A pasik fizetnek is érte, hogy egy-egy félórára birtokolni tudják. Érdeklődő teremtés, nyitott a világra. Amikor ezt mondom neki, csak a fejét rázza:

"Évek óta idegenek élveznek rám, belém. Több farkat fogtam már, mint egy falu összes nője együttvéve. És tudom azt is, hogy innen nem fogok egykönnyen szabadulni. De el fogok és el is akarok menni. Férjet szeretnék és gyerekeket. Igazi társat, nem olyat, aki csak lenyúlja a pénzemet."

Azt is megtudtuk, hogyan került Enikő az utcára.

"Egyedüli gyerek vagyok, az apám elhagyott bennünket. Egy egészen kicsi faluban élünk, Pestről költöztünk oda, amikor az anyám beteg lett, és már nem tudta fizetni a fővárosi albérletet. Vidéken olcsóbb volt az élet. De nem annyira, hogy ingyen lett volna. És enni is kellett. A falu kisboltjának a tulajdonosa volt az első, aki fizetett a szexért. Egy rúd csabai szalámit kaptam a szüzességem elvesztéséért. Máskor kenyeret, vajat és gyógyszerre pénzt. Aztán rájöttem, hogy mások is fizetnek a örömökért - sőt, még többet is."

Enikő anyja néhány hónapja meghalt, de ő él. Időközben párja is lett, de nem érzi jól magát: "Minden ellenőrzéskor nagy a lebukás veszélye. Én nem lehetnék az utcán hivatalosan."