A főfogás óta szemezek a vacsorázó Szöszivel, miközben félliteres korsókból iszom a vörösboros kólákat: diákok, vékonypénzűek nedűjét.
Nosztalgiázni támadt kedvem: sorra kérem ki a pultos nimfáktól a vébékákat - pffffj (hajdanán a Petőfi Csarnokban, Fortunában, Sotén, Közgázon, diákként, ösztöndíjból, szülői apanázsból kuporgattuk össze a szombati dorbézolásra szánt összeget, a vörös lőrétől rúgtunk be és hánytuk tele az utcát, lépcsőházat, saját ágyunkat, majd a következő szombaton, kiszínezve meséltük el a történteket, miközben öntöttük magunkba az újabb és újabb rundokat).
Azóta szert tettem némi gasztronómiai ismeretre, és megtanultam: a vörösbort semmilyen körülmények között nem keverjük szénsavas üdítővel (sznob, rongyrázó borvacsora esetén menekülési útvonalként azért megengedhető).
Oda-oda sandítok a harmincasok asztalához, durrannak a pezsgők, ülnek vacsorájuk romjai felett, vékony szálú cigarettára gyújtanak, és időnként félhangosan kinevetik az asztaluk körül somfordáló nyámnyila pasikat. A mediterrán, külföldieknek tűnő férfiakat kíméletlenül lekoptatják.
Az egyik szöszkével szemezem a főfogása óta, végigasszisztálom vele a desszertet. A kávénál nekidurálom magamat, lekászálódom félrészegen az imbolygó bárszékről - rágóért nyúlok -, három félliteres boros kóla után már iszonyú szájszaga van az embernek, és odapofátlankodom a már úgyis felbomlott asztaltársasághoz.
- Kíváncsi voltam, mikor jössz ide végre - mondja a Szöszi.
- Arra én is! - csapunk az ismerkedés közepébe.
Közelebbről már nem is olyan szöszi a harmincöt körüli Szöszi, inkább barna. Fekete tunikájára és az alatta domboruló, meredeken álló, csodaszépnek remélt kebleire leszek figyelmes.
Jóízű, hosszas csevegésbe kezdünk, amihez a társaság többi tagját is csatlakoztatom. (Kedvelek szociológiai beszélgetésekbe bonyolódni, mindaddig, amíg nem az én életem kerül terítékre.) Van köztük multicéges, jogász, személyi edző, kozmetikus - a sport köti össze őket. Névnapot ülnek, egyedülállóak, nem, nem ez a törzshelyük, gyermektelenek, pestiek, elég jól állnak anyagilag, az internetes párkeresést próbálták már - leginkább kisebb sikerrel.
- Bénák a pasik - kezdi az egyik. - Nézd meg ezt a kettőt - mutatnak a falnak támaszkodó fickókra, kocsányon lóg a szemük, két órája bámulnak minket, de nem mernek idejönni. A külföldiekből meg, köszi, nem kérünk. Garantált az egyéjszakás kapcsolat. Talán a diplomaosztást követően kellett volna külföldre távozni frissen és lelkesen, de mi, itthon, Magyarországon építettük fel az egzisztenciánkat, amiért rengeteget tanultunk és dolgoztunk. Nem szeretnénk házi cselédnek állni, pl. Olaszországban, böknek a szomszédos asztalnál ülő, permanensen nyomuló, harsány, talján férfitársaságra.
Nem értik, hová tűntek a normális, a korosztályukból való: már nem drogozó, egyedülálló, alkohollal is csínján bánó, minimális egzisztenciával rendelkező, felnőtt, őszinte pasik, akik nem anyucival élnek, és hosszabb távban gondolkoznak - folytatják tovább a panaszkodást. A szexuális életük köszönik szépen harmonikus - mondják egy hamiskás mosoly kíséretében -, miközben pofátlanul káderezem őket.
Én azért óvatosan csöpögtetem magamról az információkat. Egy közel negyvenéves férfi, aki két fokkal szebb az ördögnél - ez lennék én. Még nem volt nős, nincs gyermeke - balkézről sem -, párkapcsolatban sem él, egyedül jár éjszakázni és ráadásul boros kólát iszik. (Netfüggőségemről még nem is tettem említést őszinteségi rohamomban.)
- Az felettébb gyanús - szegezi a fekete tunikás Szöszi a kést a torkomhoz.
Megnyugtatom Szöszit behízelgő, búgó hangomon: nem vagyok se szexuálpszichopata, sem valami deviáns, perverz, antiszociális alak, majd megunván a kérdezz-feleleket, a kezéért nyúlok, és inkább táncba hívom.
Folytatjuk...
Gantner Ádám 38 éves, harmadik kötetes író. Három évet töltött fent különböző internetes portálokon, ebből írta meg a tavaly nyáron megjelent, nagy botrányt kavaró A L@tor című könyvét, ami az internetes társkeresést veszi górcső alá. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik. |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.