2000 után: Veszélyben a párkapcsolatok?

De mi lehet az oka, hogy a 2000-es év után egyre kevesebb és egyre rövidebb ideig tartó párkapcsolat születik, miközben egyre több, reményekkel teli frigy ér véget? És persze a legfontosabb kérdés: hol rontjuk el? Magától értetődőnek tűnhet, hogy a társadalmi változásokkal együtt átalakul a párkapcsolatok típusa, jellege is. A nyugati kultúrákra jellemző monogám viszonyok egyféle szerződést jelentettek és jelentenek még ma is. Ennek ellenére, úgy tűnik, hogy a párkapcsolatok - a házasságok jelentős része sem - hosszantartó. Ezt bizonyítja hazánk válási statisztikája is, amely szerint minden megkötött házasság fele válással végződik.

Megváltozott szerepek

A nemi szerepek nem feltétlenül változtak meg, csak a társadalmi státuszból jutott több a nőknek: például többen kerültek be a felsőoktatásba, valamint sokan munkába álltak, és ezzel olyan gazdasági előnyökre tettek szert, amellyel eddig csak a férfiak rendelkeztek. Vagyis manapság nem kell feltétlenül férjhez menni ahhoz, hogy valaki nőként boldoguljon. Ez azonban önmagában még nem jelentené feltétlenül a párkapcsolatok válságát, hiszen miért ne vágyna a nő a továbbiakban is tartalmas, szeretettel teli viszonyra a másik nem képviselőjével? És mégis egyre terjed a szingli életforma, amely csak egyrészről tudatos felvállalása az egyedüllétnek. Másrészről a férfiak sem annyira motiváltak, hogy hosszú távú kapcsolatban éljenek.

Szerelmesnek lenni jó, de amikor múlik a lila köd, szembe kell nézni a másik valódi személyiségével: pl. rendetlen, mindenhonnan elkésik, sértődékeny stb. És ilyenkor kezdődnek a problémák. A "szerelemdrog" elillanása után nem, vagy csak nagyon kevés energiát fektetnek a felek abba, hogy a másikat úgy fogadják el, ahogy van. A párok nem - vagy csak ritkán - küzdenek a másikért, mert egyszerűen sokkal könnyebb továbblépni.

Felnőtt testbe zárt gyerekek?

A szakemberek egy része úgy véli, hogy a válság, vagyis hogy a kapcsolatok jelentős része nem bizonyul életképesnek egyszerűen annak köszönhető, hogy a felnőtt korosztály jelentős része nem érett meg a feladatra. Ezzel van összefüggésben az is, hogy a diákévek kitolódtak a húszas évek végéig, és a diplomák megszerzéséig nem akarnak a fiatalok elköteleződni. Speciális életritmus szerint zajlik az életük, és egy tartós, kölcsönös felelősségvállaláson alapuló kapcsolat alapjaiban rengetné meg a szabadságukat. Ezt az életformát nem könnyű elengedni, illetve a diploma megszerzése után egy új életszakasz következik: a pályakezdőknek újabb (pl. munkahely) kihívásokkal kell megküzdeni, amikor a szerelem és a párkapcsolattal együtt járó kötelezettségek csak akadályt jelentenének. A diáklétből korábban kiszakadt fiatalok helyzete sem könnyebb. Ők "felkészületlenül" csöppennek bele a felnőttek farkastörvények szerint működő világába, ahol diploma nélkül hátrányokkal indulnak, elsőként esnek ki a mukaerőpiacról, vagy helyzetbe se jutnak, és a kilátástalan jövőkép nem segíti elő a tartós párkapcsolatok felvállalását.

Nem mindegy a családi minta sem

Sok fiatal számára a mintát a szülők válása, a csonka- vagy mozaikcsalád jelenti, és ezek a tapasztalatok nem feltétlenül kedveznek a komoly, hosszú távra tervezett párkapcsolatok kialakulásának. Így, hogy megkíméljék magukat a csalódásoktól - főleg ha a gyermekként átélt válás mély sebet ütött a személy lelkén - inkább kerülik az elköteleződést, és csak olyan kapcsolatokba mennek bele, ahol "sebezhetetlennek" érzik magukat, vagyis érzelmileg nem kell felvállalniuk a másikat. A szex és/vagy gazdasági együttműködés miatt költöznek össze egy időre, de ezek a kapcsolatok nem - vagy csak ritkán - lehetnek tartósak. És mindig jöhet egy jobb parti, akivel izgalmasabbnak vagy könnyebbnek tűnik az élet.