8 hasznos tipp, ha beteg a gyerek - Hogy gyorsabban gyógyuljon

Ismerd fel időben, ha betegség bújkál benne

Akár már az első tünetek előtt gyaníthatod, hogy valami bújkál a gyermekedben. Vannak csalhatatlan jelei egy kezdődő betegségnek, például, ha a kicsi másképp viselkedik, mint általában. Hisztisebb, hevesebben reagál, túl izgága vagy éppen sokkal csendesebb, könnyebben elfárad, mint máskor, aluszékony vagy éppen szinte lehetetlen elaltatni a megszokott időben. Ezek a tünetek gyakran előbb felbukkannak, mint a láz vagy a fájdalom. Ha ezeket tapasztalod, figyelj oda a leheletére, a bőre színére, nem sápadtabb vagy pirosabb-e, mérd meg időnként a lázát, kínáld több innivalóval és fektesd le.

Próbáld megtudni, mi lehet a baj

Szerencsés vagy, ha a gyermeked meg tudja pontosan mondani, hogy hol, hogyan és mennyire fáj. A testbeszéd éppolyan beszédes lehet, mint az apróság szavai. Ha hirtelen odakapja a füléhez, a fejéhez vagy a hasához a kezét, abból is következtethetsz a fájdalom helyére. A hasfájás azonban csalóka lehet, gyakran nem emésztéssel kapcsolatos betegségeket, hanem például influenzát is jelezhet. Ha bizonytalan vagy, tapintással is megkeresheted a fájdalom helyét, egy szisszenés vagy felkiáltás is árulkodó lehet. Kérdezd ki tapintatosan is a kicsit, hogy szédül-e, nincs-e melege, nem fázik-e, vannak-e betegek az óvodában vagy az iskolában, evett-e valamit aznap, ami nem ízlett, nem esett-e el, nem ütötte-e meg magát. A tapasztalataidat és a gyerek válaszait mindenképpen oszd majd meg az orvossal is.

Lázmérés, ügyesen

A rendszeres lázmérés betegség esetén legalább este és reggel ajánlott. Bár teljesen fájdalommentes, egy kis beteg számára mégis kiállhatatlan elfoglaltság az 5-10 perces hőmérés. A hagyományos higanyos lázmérőknél szerencsére már vannak modernebb, biztonságosabb és gyorsabb eszközök, amelyeket csak néhány percig kell a hónaljban, a szájban vagy kisbabák esetében a popsijukban vagy a fülükben tartani. A leggyorsabban és legkényelmesebben úgy eshettek túl a lázmérésen, ha az öledbe ülteted a gyermeket, a hóna alá helyezed a hőmérőt, a kezét a hasához fogod, és együtt várjátok a csipogást. Néhány hőmérő más hangot ad láz és láztalanság esetén, így a kicsi azonnal tudja, hogy mi a helyzet.

Járj a kedvében!

A legjobb gyógyszer minden bajra a szülők gondoskodása. Ha rosszkedvű, szomorú vagy unatkozik, sokkal tovább tarthat a gyógyulása. Éppen ezért mindent meg kell tenned a kis beteg kedvéért, amitől jobban érezheti magát. Szakíts rá időt, hogy a karodba vedd és megölelgesd az apróságot, simogasd, cirógasd, esetleg olvass neki egy mesét, hallgassatok együtt zenét vagy hangoskönyvet. Emlékezz vissza, hogy mi volt az, ami téged is feldobott gyerekkori betegségeid idején, és próbálkozz azzal. Ugyanakkor hagyd pihenni is! Ha egész nap énekeltek és játszotok, nem lesz sem ideje, sem kedve aludni, ami szintén lassíthatja a kicsi gyógyulását.

Készítsd fel a vizsgálatra!

Mielőtt végre el tudtok jutni az orvoshoz, fordíts figyelmet arra, hogy felkészítsd a vizsgálatra. A gyerekek - és lássuk be, a felnőttek is - izgulnak az orvosi vizsgálatok előtt. Az "ugye, nem kapok szurit?" vagy "Ugye, nem fog fájni?", valamint az ezekhez hasonló kérdések gyakran elhangzanak, ha fel kell keresni a doktor nénit vagy doktor bácsit. A kisebb-nagyobb félelmeket könnyedén eloszlathatod, ha részletesen elmagyarázod a kicsinek, hogy mi fog történni a rendelőben. Soha ne füllents, például az injekció-kérdésben, inkább adj diplomatikus választ: a doktor bácsi is azt szeretné, hogy a kis beteg meggyógyuljon, ezért akár szurit is adhat. Sokat segíthet az izgalom legyőzésében, ha lapul egy kis orvosi táska a gyerekszobában, és játékot csináltok a vizsgálatból.

Szórakoztasd!

Amikor az apróság már jobban érzi magát, unalmasnak találja majd a fekvést. Hamar elolvassa a könyveket és a meseújságokat, a kedvenc játékaihoz nem lehet elég türelme vagy ereje, miközben fel még nem kelhet az ágyból. Ilyenkor segíthet a modern technika: néhány órára engedd tévét nézni, vagy tegyél be egy mesefilmet a DVD-lejátszóba, így neked is lesz időd főzni a kis betegnek, szellőztetni, rendet rakni körülötte. Ha már nagyobbacska gyerekről van szó, akár a számítógép elé is leültetheted, a csevegő programoknak és a közösségi oldalaknak köszönhetően legalább kapcsolatba léphet a barátaival, akik nemcsak házi feladattal, hanem nagy adag jókedvvel is elláthatják. A pihenő és alvásidő azonban minden esetben szent!

Ügyesen a gyógyszerekkel

Az orvosságot be kell venni, akkor is, ha az keserű pirula, akkor is, ha hatalmas kapszula, vagy émelyítően édes szirup. A határozottságodat semmiképpen sem veszítheted el, se a sírás, se a könyörgés ne hasson meg. Ha egyszer rávesz, hogy elhalasszátok az orvosság bevételét, máskor is megteheti. Ha már nagyobb a gyerek, elmagyarázhatod neki, hogy ez feltétlenül szükséges a gyógyuláshoz, és ha megérti, fanyalogva be is veszi.

Ha azonban apróságot ápolsz, a szóbeli érvelés kevésnek bizonyulhat. Ezért jó, ha van néhány trükk a tarsolyodban. Akár csukd be szemed, nyisd ki szád is beválhat - az első alkalommal, de ennél rafináltabb játékokat is ki kell találnod, például a gyógyszer az űrhajó vagy repülőgép, a gyerekszáj pedig a leszállópálya. Vagy találj ki egy ceremóniát az orvosság beadása köré, ami egy kis jutalmazással is járhat.

Ha az egész család beteg

A vírusok gyakran pattogó pingponglabdaként járják útjukat egy családban, így előfordulhat, hogy a kis beteg mellett egy másik kis beteg vagy a szülők is ágynak dőlnek. A helyzet rossz, de nem reménytelen. Ha csak te vagy beteg, de az apuka megúszta, sokat segíthet a kicsi és a te ellátásodban. Ha azonban a család minden felnőtt tagja az ágyat nyomja, egy gondos nagyszülő vagy az okos idő- és munkamegosztás segíthet. Szerencsére minden betegségnek vannak jobb és rosszabb pillanatai, így aki éppen jobban van, gondoskodhat arról, aki alig él. Bár kényelmes megoldás, ne egy szobában legyenek a gyengélkedők, hanem elkülönítve, így nem zavarják egymást a pihenésben vagy az alvásban, azaz a gyógyulásban. Amikor pedig a gyerek éppen nem szorul a törődésedre, törődhetsz magaddal is.