Radioaktív jód került a levegőbe - veszélyben voltunk?

A jód a halogének csoportjába tartozó kémiai elem, amely a természetben is megtalálható, még akkor is, ha csak nagyon kicsi mennyiségben, de kimutathatóan jelen van például a tengervízben, ahol egyes algafélék, a korallok és a szivacsok szerves vegyületekbe kötve halmozzák fel a jódot, de nagyon kicsi mennyiségben egyes gyógyvizekben is fellelhető. A jódra szüksége van az emberi szervezetnek - ez középiskolás tananyag, ahogy az is, hogy a jódot az egészségügyben sebek fertőtlenítésére használják. Ám mi történik akkor, ha radioaktív jód kerül be - nagy mennyiségben - az emberi szervezetbe?

Jód mint létszükséglet

A szervezet számára létszükséglet a jód, egy olyan nyomelem, amely az emberi szervezet normális fejlődéséhez elengedhetetlen, sok egyéb mellett szabályozza a csontosodási folyamatot és serkenti az agyszövet fejlődését. A pajzsmirigy felelős azért, hogy a szervezetbe került jódot a véráramból kiszűrje és elraktározza, nagyon fontos tehát, hogy elegendő mennyiségű jódot juttassunk a szervezetbe, amely bizonyos szintig megtörténik az ivóvízzel, de rá is segíthetünk jódozott sóbevitellel is.

A jód hiánya a pajzsmirigy megnagyobbodásához és a tiroxin (pajzsmirigy hormonja) alultermeléséhez vezet. A tiroxin alultermelése az alapanyagcserét akár ötven százalékban is csökkentheti, amely fiatalkorban szellemi visszamaradottságot és a testi fejlődés leállását eredményezheti, felnőttkorban súlyos étvágytalansághoz, a beszéd, a mozgás, a gondolkodás lelassulásához, elhízáshoz vezet.

Jód mint veszélyforrás

Ha túl sok jód kerül be a szervezetbe, ennek az ellenkezője történik, kóros falánkság lép fel, amely azonban nem vezet elhízáshoz, a beteg sokkal inkább vészesen veszít súlyából, miközben ingerlékennyé és feszültté válik.

Az elemi jód azonban minden élő szervezet számára mérgező, és már két-három gramm is elegendő a halál beálltához.

De mi az a radioaktív jód?

Dr. Sáfrány Géza, az OSSKI (Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet) főigazgatója szerint a radioaktív jód (131I) vagy radiojód általában a nukleáris reaktorokban keletkezik, az uránbomlás termékeként. Nukleáris reaktorokból a levegőbe csak baleseti körülmények között kerülhet radiojód. A kiszabadult radiojód felhalmozódik a pajzsmirigyben, és azt kétféle módon károsíthatja.

A nagyon nagy mennyiségű radiojód felhalmozódás elpusztíthatja a pajzsmirigyet, ennek következtében a pajzsmirigyhormon alultermelődik. Baleseti körülmények között ilyen mértékű károsodás ritka. A kockázatot általában az okozza, hogy a pajzsmirigy által felvett radiojódból származó ionizáló sugárzás mutációt okoz a pajzsmirigy sejtjeiben és ez pajzsmirigydaganatok kialakulásához vezethet. A balesetet követő pajzsmirigykárosodások megelőzhetők, ha a baleset után nagy mennyiségű, nem radioaktív kálium-jodidot tartalmazó tablettát szedünk. Ekkor a pajzsmirigy telítődik nem radioaktív jóddal, és ez meggátolja a radiojód felvételét. Fontos megjegyezni, hogy orvosi javaslat nélkül nem szabad kálium-jodid tablettát szedni a mellékhatások miatt. Mivel a 131I felezési ideje igen rövid (8,0207 nap), a tabletta szedését orvosi javaslatra pár hét után abba lehet hagyni.

Hogyan kerül a levegőbe?

A jód-131 izotópot gyakran használják az orvostudományban pajzsmirigy-megbetegedések diagnosztikájára, terápiájára. A diagnosztikai felhasználások során kis mennyiségű 131I-ot juttatnak a betegbe, és követik a pajzsmirigy általi radiojódfelvétel sebességét, megoszlását. Pajzsmirigydaganatok terápiájánál nagy mennyiségű radiojódot adnak, ami elpusztítja a daganatos pajzsmirigysejteket. Az orvostudományban felhasznált radiojódot gyakran úgy állítják elő, hogy reaktorokban telluriumatomokat neutron-sugárzással bombáznak. A keletkezett 131I-ot desztillálással tisztítják. A desztillálás során mindig kijut a radiojód a levegőbe. A radiojódkibocsátást úgy csökkentik, hogy a levegőt aktív szén szűrőkön bocsátják keresztül. A szűrés hatásfoka sosem 100 százalék.

Veszélyben voltunk?

A csillebérci izotópgyár cégvezetője elismerte, hogy a Budapest légterében mért jód-131 egy hányada nagy valószínűséggel tőlük származott, de azt is kiemelte, hogy az ellenőrző állomások által mért aktivitáskoncentrációkból származó lakossági dózisok elhanyagolhatóak, így azoknak egészségügyi, sugár-egészségügyi következményük nincsen.