Heti útravaló Müller Pétertől - 24. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Ha menekülsz a másikhoz, és nem azért ragaszkodsz hozzá, mert egyedül félsz, és rosszul érzed magad, hanem azért, mert egységben élsz önmagaddal, s éppen ezért képes vagy harmonikus kapcsolatot teremteni másokkal is.

Nem jó táncos az, aki egyedül nem tud táncolni. Aki egyedül dülöngél, botorkál, és csak akkor talál rá egyensúlyára, ha belekapaszkodik a párjába, aki tartja vagy tereli.

Fura dolgot mondok: egy jó házasság csak olyan emberek között jöhet létre, akiknek van benső középpontjuk. Van önbizalmuk, és önmagukkal jó viszonyban vannak. Akik ismerik az egyedüllét és magány közötti különbséget. Az egyik örökös hiány, sóvárgás és bizonytalanság - a másik: harmonikus, derűs és erős.

Az egyedülléttől menekülünk, mert rossz. Mert nemigen bírjuk ki magunkat. Mert örökös hiányt jelent. Sóvárgást. Rosszkedvet. Koldus érzést.

A magány önbizalmat ad. Lehunyod a szemed, s tudod, hogy nem vagy egyedül. A lelked a barátod.

Ha együtt élsz valakivel, mindig találjatok rá alkalmat, hogy magatokkal is legyetek. Amikor nem zavarjátok egymás köreit. Amikor a bensőd ügyintézése, a feltöltekezés, a lelki ráncok kisimítása folyik.
Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.

Csak akkor találsz jó párkapcsolatra, ha nem menekülsz a boldogtalan lelkedtől. Ha derűs vagy és kinyújtod a kezed a másikért: táncoljunk együtt, vegyél részt az én erős és örömteli erőteremben.