Heti útravaló Müller Pétertől - 22. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Nem tudom, te hogy vagy ezzel, én elmondom a tapasztalatomat. Ha működik a kapcsolatunk, előbb hallom meg Bölcs Barátom súgását, mint ahogy cselekednék. "Tedd meg!... Ne tedd meg!... Vigyázz, ez nem méltó hozzád!... Menj tovább, bátran!... Ne menj, mert csapdába lépsz! Ilyenkor bölcs vagyok, mert előre látom, hogy amit lépni akarok, azon áldás lesz-e vagy átok.

Ha nem működik igazán a kapcsolatunk, akkor csak késve hallom meg a Barátom hangját. Amikor már megtettem a lépést, a saját konok hülye fejemre hallgatva. "Lépcsőház-effektusnak" hívjuk ezt az utólagos szidást vagy lelkifurdalást. "Látod, milyen ostoba voltál!... Nem kellett volna megtenned!... Hibáztál!... Most már viseld a következményeket!..."

Van, amikor sohasem hallod meg a Barátodat. Ez a leggyakoribb. Ilyenkor mész a hülye fejed után. Egy-egy hibát elkövetsz százszor is. Nem ismered föl, hogy hibáztál, hogy nem kellett volna. A tetteidnek nincsenek tanulságai. Azt hiszed, peches vagy, a körülmények áldozata.

Fogalmad sincs róla, hogy oly mértékben süket lettél benső Barátod hangjára, hogy sem a tetted előtt, sem utána nem hallod őt. Ilyenkor jönnek a sorozatos bajok, pszichoszomatikus betegségek.

A tested jelzi a betegséggel és a fájdalommal, amit a lelked nem hallott meg szavakkal. A test képtelen beszélni, csak fájni és összetörni tud. A betegség: testbeszéd. Te igyekezz meghallani - Magadat. Hallgasd meg Bölcs Barátod tanácsát, és fogadd is meg.

Tudom, nem könnyű.