Különleges betegségek: Emberek, akik halottnak hiszik magukat

Aki ebben a betegségben szenved, az úgy érzi, halott, esetleg valamilyen életfontosságú szerve eltűnt a testéből, és ezért nem érti, hogyan "működhet" a szervezete. A betegek sokszor csak az öngyilkosságot tartják elfogadható megoldásnak önmaguk számára, annak ellenére, hogy minden logikát nélkülöz a halálvágy, hiszen hogyan is akarhat meghalni az, aki egyébként is úgy véli, nem tartozik az élők közé. Mégsem akkora azonban az ellentmondás, mert a beteg az öngyilkossággal tulajdonképpen csak megteremti önmaga számára azt a valóságot, amelyet elfogadni kényszerül.

Szagok és iszonyat

A Cotard-betegségben szenvedők valóban szenvednek, és a poklok poklát élik át létezésük minden pillanatában. A környező világ elveszíti számukra minden szépségét, meg sem látják a valóságot: nincsenek számukra kellemes benyomások vagy érzetek, a feléjük áradó szagokat - legyen az bármilyen kellemes is - bomlásbűznek érzik, és amikor táplálékot raknak eléjük gyakran vélik úgy, a feltálalt falatok emberi maradványokból készültek, máskor meggyőződésük, hogy székletevésre akarják kényszeríteni őket.

Az iszonyatos érzetek megélése és feldolgozhatatlansága is elegendő lenne a halálvágyhoz, mindezt - szerveik vélt hiányát, saját testük vélt bomlásának sokkoló hatását - azonban tovább nehezíti, hogy tökéletesen eltévednek a világban: képtelenné válnak a tájékozódásra, nem tudnak egy lényeges dologra fókuszálni, orientációs zavarok lépnek fel és elveszik a memória is.

"Csak" depresszió?

Különös módon a betegség első tünetei egyáltalán nem adnak okot gyanakvásra és ijedtségre, hiszen a beteg az első időszakban - amely lehet néhány hét, de tarthat évekig is - "csak" szorongásról számol be, valamint arról, hogy a feldolgozásra alkalmas belső tapasztalások egyre inkább eltérnek a külső, a valós megtapasztalástól.

Ilyen lehet például a hőmérséklet téves érzékelése: a beteg vagy egyáltalán nem érzi a valós hőmérsékletet, vagy ellentétes módon kódolja elméje a hőérzeteket. Máskor a különböző elemekkel vagy anyagokkal kapcsolatos a téves érzékelés, hogy bár vizes a bőre, nem érzi azt, esetleg abszolút képtelen megkülönböztetni, hogy ujjai fémet, fát, szövetet vagy műanyagot érintenek-e, de ugyanígy elveszik a méret- és formaérzékelés is.

A másik, egyre inkább elhatalmasodó tünet az önkifejezés elvesztése, vagyis mindazt, amit érzékel vagy gondol önmagáról és a világról, képtelen szavakba önteni, így a benne jajongó téveszmék hihetetlen módon képesek felerősödni.

A beteg egyre kétségbeesettebbé válik, és ebben a zárt, külső kontroll nélküli periódusban jelenik meg a tagadás. Először csak egy-egy testrészét, a végtagjait tagadja meg - nem érzi, hogy azok a valóságban léteznek. Majd ahogy súlyosbodik a kór, úgy halad az életfontosságú szervek tagadásáig, majd önmaga "létezéséig", amelyből a kiutat a beteg számára az öngyilkosság jelentheti, vagy az sem, mert olykor az örök-élet súlya-hite gyötri őket. Hogy hiába halottak, valójában képtelenek eltűnni, megsemmisülni és hiszik, sorsuk arra kényszeríti őket, hogy se élők, se holtak ne lehessenek, vagyis valahol a lét-nem lét pokolfájdalmas peremén egyensúlyozik elméjük.

Gyakori téveszme azonban az is, hogy a "halhatatlansággal" olyan erő birtokába kerültek, amely számukra határtalanságot és hatalmat biztosít. Hiszik, hogy megsimogathatják a csillagokat, a Nap a tenyerükbe fér, testük fény és levegő, és az univerzum minden pontja elérhető számukra.

Máig titok a valós ok

A betegség oka gyakorlatilag ismeretlen, genetikai háttere sem bizonyított, de az tény, hogy megjelenése nagyon ritka. Résztünetek azonban előfordulhatnak. Akár olyan embert is csapdába csalhat az elméje, akinek soha nem kellett átélnie se depressziót, se szorongást. Egy baleset során ugyanis bárki beszerezhet olyan sérülést, amely nyomán az agy nem létezőként, fehér foltként fogja értelmezni valamely végtagját vagy szervét és egyszerűen kiiktatja azt a testsémából. A negatív érzet azonban csak addig tart, amíg nem áll helyre az agy blokkolása, vagyis a nem valós végtaghiány vagy az idegentestérzet az agy működésének rendeződésével megszűnik.

Gyógykezelése

Úgy tűnik, kifejezetten Cotard elleni gyógyszer nem létezik, de antidepresszánsokkal, antipszichotikumokkal próbálják visszaszorítani a tüneteket, és a beteg, ha életét egyféle álvalóságként értelmezi is csupán, azért képes marad valamilyen kapcsolatra a világgal. A kezelések azonban nem mindig hoznak időben eredményt. Néha amilyen sebesen érkezett, úgy tűnik el a betegség, más esetben azonban az egészségügy és a környezet nem tudja megakadályozni a beteg kétségbeesett tettét: az öngyilkosságot.

A depresszív állapotot természetesen kiválthatja egy olyan élethelyzet is, ami egyszerűen elfogadhatatlan a beteg számára. Ilyen lehet egy hatalmas veszteség, akár egy olyan baleset, ahol valaki a szeretteit egyik pillanatról a másikra veszíti el, de akár intézeti körülmények között élő, súlyos hospitalizációs bántalmazást elszenvedő gyermek is produkálhat a Cotardhoz hasonló tüneteket.